Azt hittem, meghal a lányunk...

Ti tudjátok mit kell tenni, ha egy kisgyermek lázas görcsrohamot kap? Én és a férjem most már igen. De múlt héten csak azt észleltük, hogy a lányunk életveszélyes állapotban van, eszméletlenül szenved a rángó görcsöktől. Hettit szirénázó mentőautó repítette a kórházba, miután azt hittem, hogy már nem él…

Nincs is arra szó, mit éreztünk a férjemmel, amikor mindez megtörtént velünk. A lányunkkal. Derült égből szinte villámcsapásként ért bennünket a szülők egyik legrémisztőbb gyerekbetegsége, a lázgörcs. Sosem gondoltam volna, hogy egy átjátszott, derűs nap a Markó utcai mentőállomáson végződik. Hatalmas volt az ijedség, de most már, hogy szerencsére épségben túlvagyunk mindenen, higgadtan, átgondoltan, a tanulságokat leszűrve tudok beszélni az egészről.

Kisded kori lázgörcs. Még a neve is rémes. Ezer és ezer gyermekbetegség létezik, mégis nekünk most ez a legrémisztőbb. Nem vagyok orvos, nem jegyezhetek meg minden orvosi lexikont, de most már pontosan tudom, mit kell tenni, ha lázgörcsöt kap a gyerekünk. Minden jel arra mutat, hogy a kezeink között hal meg, s ilyenkor ember legyen a talpán, aki cselekedni képes. A kisgyerekesek többsége keveset tud a lázgörcsről addig, amíg nem szembesül vele. Néhány napja én és a férjem átéltük a borzalmat, amiről szinte semmit nem tudtunk.

Hettinek hőemelkedése volt a múlt héten, aminek azért nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert ugrált, táncolt, mászókázott, látszólag semmi baja nem volt. Gondoltam, biztosan a fogzás miatt történik mindez, de a biztonság kedvéért adtam neki egy kisebb mennyiségű lázcsillapítót. Anyaként azt vallom: a gyerek ne szenvedjen, viszont a szervezete igenis küzdjön egy kis láz ellen. Sosem tömtem a lányomat feleslegesen gyógyszerekkel, csak a legvégső esetben fordultunk orvoshoz. Eddig nem igazán volt erre szükség, mert Hetti nem egy „fertőtlenítő” családba született, az immunrendszere jól működött. Szerencsés alkat.

A hőemelkedés hamar alábbhagyott és minden ment tovább, ahogyan szokott. Fürödtünk, vacsoráztunk és Hetti szépen el is aludt. Láztalanul. Mielőtt én is lefeküdtem volna, ellenőriztem a homlokát, ami leheletnyit meleg volt, de olyan mélyen aludt, hogy nem akartam felkelteni és gyógyszerrel tömködni. Gondoltam, reggelre kialussza, és másnapra kutya baja lesz. Öt perccel ezután hirtelen rángani kezdett, az este megivott teje folyt ki a száján és tűzforró volt. A férjem azonnal hívta a mentőket, én pedig magamhoz kaptam és hideg vízzel locsolni kezdtem az arcát. Nem reagált. A szemei fennakadt és a színe is megváltozott. Görcsölt tovább és azt éreztem, nem vesz levegőt. Nem volt magánál. Feltéptem a bejárati ajtót, beszálltam vele a liftbe, de ekkor már lilult a szája és továbbra is tartott a roham. Befogtam az orrát és levegőt fújtam a szájába. Ez picit kizökkenttette az ütemes rángásból, de aztán folytatódott megint. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg a lift leért az ötödikről a földszintre. Pizsamában és mezítláb rohantam vele a Markó utcai mentőállomásra, miközben ordítottam, hogy „valaki segítsen!”, de ekkor Hetti már nem mozdult. Csak lógott a kezemben, mint egy rongybábú. Azt hittem, már nem él…

Elém szaladt egy mentős, kikapta a kezemből és befektette egy esetkocsiba. Annyit még ki tudtam nyögni, hogy “szerintem lázgörcse van”, de többre nem futotta. Alig kaptam levegőt, azt hittem, menten elájulok, amint néztem, hogyan adnak oxigént a mozdulatlan lányomnak, és hogyan kapcsolják a szívmonitorra. Borzalmas látvány volt! És milyen csodálatos az emberi agy! Amíg vészhelyzet volt, addig próbáltam a tőlem elvárható legtöbbet megtenni, de amikor már szakszerű segítséget kaptam, azonnal összeomlottam és rámtört a tehetetlen sokk. Minden porcikám reszketett, rettegtem a legrosszabbtól és csak fohászkodtam már azt sem tudom, kihez, hogy Hetti nyissa ki a szemét, térjen magához és mosolyogjon rám! De továbbra sem moccant…

Mellé ültettek, fogtam a jéghideg kis kezét, és azt mondogattam, hogy „semmi baj nem lesz, anya itt van, itt vagyok, Kicsikém!”. A mentősök ekkor már arra kértek, nyugodjak meg, mert ők sem idegesek, ez „csak” egy sima lázgörcs, ami sokkal ijesztőbb annál, mint amilyen veszélyes, nincs semmi baj, pár perc múlva magához tér. És valóban. Hetti olyan hangosan kezdett sírni, ahogyan még sosem hallottam, letépte magáról az oxigénmaszkot és csak ordított. Továbbra sem érzékelte a körülötte zajló eseményeket, de legalább reagált. Jól hallhatóan, jól láthatóan. Számomra ez olyan volt, mint amikor felsírt a szülőszobán. Élt.

Picit megnyugodtam, de még mindig sokkos állapotban voltunk a férjemmel, aki utánunk szalad, mert össze-vissza kapcsolgatták a telefonban, amíg végre a mentősökkel beszélni tudott. (Tanács: vészhelyzet esetén ne az agyonreklámozott 112-t hívjátok, mert időpazarlás. 104 a mentők száma!). Ezek után még arra is volt időnk, hogy a férjem összepakoljon nekünk néhány holmit, s csak ezek után indultunk el a kórházba. A mentőautóban Hetti továbbra is üvöltött, ami ilyenkor jó jelnek számít. „Ebből a kislányból egyszer világhírű operaénekesnő lesz!” – próbálta oldani az egyik mentős mérhetetlen feszültségem. Valamennyire sikerült, de inkább azért, mert tudtam, hogy már jó kezekben vagyunk. Hetti végül akkor tért teljesen magához, akkor nyugodott meg valamelyest, amikor a kórház vizsgálójában végre magamhoz ölelhettem. 41 fokos láza volt ekkor…

A roham 4-5 percig tartott, az eszméletvesztés 10-15. Hosszú perceknek tűnt, amíg a férjem tárcsázott, amikor Hettit a liftben lélegeztetni próbáltam, amikor az utcán futottam vele, de a valóságban ezek néhány másodperc alatt lezajlottak. Ilyenkor képtelenség gondolkodni, helyesen cselekedni. Egy eszméletvesztéssel járó rángógörcs bármi lehet, de egy szülő csak annyit érzékel belőle, hogy ha azonnal nem kap szakszerű segítséget, a szeme láttára hal meg a gyereke. Leírhatatlan…

Lázgörcs, ahogyan megtanultam: 14-18 hónapos gyerekeknél fordul elő a leggyakrabban. Ez egy genetikailag örökölhető hajlam, amit jobb esetben ötéves koráig kinőnek. Nem a magas láz miatt alakul ki, hanem azért, mert gyorsan kezd emelkedni a test hője, amire az agy képtelen másként reagálni. Akár néhány másodperc alatt felszökhet a láz 37-ről 40-re. A lázgörcsre hajlamos gyerekeknél már a hőemelkedést is azonnal csillapítani kell, de kizárólag nurofen vagy paracetamol tartalmú készítményekkel. Egy normál görcs 10-12 percig is elhúzódhat, és ilyenkor nincs más dolgunk, csak oldalra fordítani a gyerek fejét, hogy a saját nyálát vagy hányását ne nyelje félre, a rángó kezeket, lábakat pedig nem szabad lefogni. Első lázgörcsnél várjuk meg a kiérkező mentősöket. Ezek után a kórházban felírnak egy olyan készítményt, amit ismétlődés esetén azonnal be kell adni a popsijába és hívni az ügyeletes orvost. Tudom, hogy szinte képtelenség, de próbáljunk uralkodni saját pánikrohamunkon és koncentráljunk a gyors megoldásra. Hangsúlyozom: elsőre nem tudhatjuk, mi történik, de ha bebizonyosodott a lázgörcsre való hajlam, akkor már képesek vagyunk magunk is segíteni. A roham észveszejtően ijesztő, de mégsem annyira veszélyes, mint ahogyan azt egy anya vagy apa érzékeli! Mi előre megbeszéltük a férjemmel, hogy kinek mi a dolga, ha ne adj’ isten Hettire egy újabb lázgörcs törne. Ő hozza és készíti elő a gyógyszert, én pedig stabilan tartom a kis fejecskéjét oldalra. De eldöntöttük: több ilyen nem lesz és kész!

Hettivel négy napot töltöttünk kórházban. A következő bejegyzésem erről szól majd, amit pár nap múlva olvashattok.