Szeretem a kávét. A nap bármely szakában meg tudnék inni belőle egy bögrével. De hogy az izgalom megmaradjon, hogy ne fojtsa meg a varázst a torkosság, csak napi kettőt engedélyezek magamnak. Legfeljebb. Legtöbbször csak egyre van időm, viszont az teljességgel elképzelhetetlen lenne, hogy naponta legalább egyszer ne fussunk össze. Nincs alá -vagy fölérendeltség, egyenrangú felek […] Tovább

“Én a punidon bújtam ki, a tesóimnak meg a pocakodon nyitott egy kis kaput a doktor bácsi. De hogy mentünk oda be, amikor még az apa felsége voltál?” – ti mit válaszolnátok erre a kérdésre? Én legszívesebben azt, hogy “édes kislányom, a kedvenc hartai gólyánk egy laza mozdulattal a fejemre pottyantott benneteket”… A mi családunkban […] Tovább

Emlékeztek még a “Feslett harisnya, tripla duplakávé – avagy így randizz a férjeddel három gyerek után” című házassági évfordulós írásomra? Nagyon szerettétek. Én is. Hát most itt a folytatás. A harisnyával most is meggyűlt a bajom, a házassági évfordulónk csak tavasszal lesz, és ez a mostani randink kicsit olyanra sikeredett, mint a gyerekeink fogantatása: mindketten […] Tovább

Bimm-bamm ma ünnep van, csimbumm szól, a szív dobban! Szer kettő. Az én kis Duplacsodáim, a mi kis Egyszerreszülötteink január 19-én, reggel 8.30-kor és 8.32-kor kétévesek lettek. Kétszer kettő. Hát persze, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő! Olyan elcsépelt ez a mondat, aztán közben nem is teljesen […] Tovább

Mindeközben… 2016 tavaszán írtam az utolsó bejegyzésem, ami – akárhogy is számolom – bőven több mint fél éve volt. Először arra gondoltam, összefoglalom nektek, mi is történt velünk ez idő alatt. De ki emlékszik már arra? Múlt idő, valóságos történelem. Azért gyorsan tudjuk le a tavalyi évet címszavakban: nyár, Harta – soha többé nem megyek […] Tovább

Hat lábbal kavargó gömbvillám, aminek három feje van, ebben a három buksiban ezer féle elképzelés és annyi fele szélvészkedik egyazon időpontban, ahány fele én biztosan nem tudok. Mi ez? Három hónapos hallgatásom oka igen egyszerű: pont a találós kérdés megoldása. Amióta kitavaszodott, rengeteg időt töltünk a szabadban, ebből az következik, hogy este fél 9-kor olyan […] Tovább

Egyszerre fogantak meg, egymás mellett cseperedtek, két perc különbséggel egyszerre bújtak erre a világra. Egyszerre szoptattam őket, sosem aludtak egymás nélkül, ugyanazt a tápszert és főzeléket kapták. Ugyan nem mérem patikamérlegen, de nagyjából ugyanannyit foglalkozom velük, minden nap jó sokszor hasonlóképpen szeretgetem őket. Egyszerre fürdenek, ugyanazokra a programokra cipelem őket. Együtt játszanak, egymás fejét ütik, […] Tovább

Régebben talán sosem gondoltam, hogy órákon át lehet mesélni egy öreg platánfa lehulló leveleiről vagy hogy igenis lehet sóvárogni a 74-es troli után. Nem sejtettem, mennyire felértékelődhet egy rövid órácska, amit egészséges gyerekeimmel tölthetek a Városligetben, még azt is elfelejtettem, milyen megható a tél első néhány hópelyhe. A gyerekeim betegsége, másfél hét kórházban töltött idő […] Tovább

Ezt a bejgyezésem ajánlom mindazoknak, akik megjárták már a kórházat! Kívánom minden szülőnek és nagybeteg kisgyereknek, hogy mielőbb térhessenek haza egészsgégesen, megerősödött lélekkel! Fájdalommentes kezelést, gyorsan múló hipószagú és hófehér órákat, megingathatatlan akaraterőt, egyre erősödő kitartást, hősies bátorságot és minden napra ezer őszinte mosolyt! Mi már túl vagyunk a nehezén, szorítunk mindazoknak, akik még előtte […] Tovább

Rendhagyó, tőlem egészen szokatlan lesz ez az írás… Eddig sosem néztem meg, hány bejegyzést is olvashattatok tőlem, bár sejtettem, hogy sok könyvre valót összekörmöltem majd’ három év alatt. A napokban egészen véletlen rákattintottam és meglestem az eddigi bejegyzések számát. Kilencvenkilencet mutatott a számláló. Ez a századik epizódja a blogomnak. Napokig írtam a fejemben, miről is […] Tovább