Cipő. Az ember legjobb barátja. Mindig kéznél van, mindig ott van velünk, bármerre is vigyen az utunk. Nem holmi fogyó eszköz, ahogyan azt sokan gondolják. Kell, szükségünk van rá, nem létezhetünk nélküle. Kihangsúlyozza, előtérbe helyezi a láb és az afeletti részek szépségeit, erényeit. Elrejti, mélyre elsüllyeszti a kevésbé vonzó, esetleg kiábrándító tulajdonságokat. Segít nekünk. A […] Tovább

Minden az esküvő előtti hetekben kezdődött. A férjem ötlete volt, hogy vegyünk táncórákat, amire én meglepődve bólintottam. Szép gondolatnak tűnt, hogy egy tanár segítségével, száz ember előtt kerülünk még szorosabb kapcsolatba azon a napon. Testileg, lelkileg. Az első órán feszengtem, pedig azt hittem: az általános iskolai néptánc órák és a többéves balett oktatás után csak […] Tovább

Íme, 24 óra az életünkből, ami olyan hosszú, hogy szinte az egész világ belefér, tokkal, vonóval! Nincs kőbe vésve: hogy este elmegyek otthonról, ritka, mint a fehér holló. Van, hogy egész nap a szabadban vagyunk, nem kell vásárolni, nem főzök, de még csak a mosógépet sem indítom be. Akadnak kevésbé rohanós és egészen tempós napok […] Tovább

Háztartásbeli – rég nem él a kifejezés, mégis nők millióira aggathatnánk ezt a titulust úgy, hogy közben a társadalom egész egyszerűen lenézi ezt a szakmát. Mert a htb igenis az. Szép, de nehéz feladat. Az elmúlt hetekben számtalan kérdést szegeztek nekem arra vonatkozóan, hogy mivel töltöm a mindennapjaim: “Mit csinálsz otthon egész nap, nem unatkozol, […] Tovább

Az ember nem találkozik minden nap kedvességgel, szelídséggel, barátsággal. Ha ezek mégis szembejönnek vele, nagyon jól esnek. Különösképp, ha egy vadidegennel járnak kéz a kézben. Néhány napja Hettivel homokoztunk a játszótéren, amikor megjelent egy iskolás csoport. A gyerekek hamar szétszéledtek a hatalmas parkban: a fiúk azonnal elfoglalták a focipályát, a lányok csoportokba gyűlve susmusoltak. Egy […] Tovább