Tölgy, bükk, szil, nyírfa, nyárfa, barackos, egy egész erdő vagy csak egy magányosan tengődő fenyőfa? Mindenkinek kell egy fa, ami eszébe juttatja az élet összes velejáróját. Jót és rosszat, maradást és eltávolodást, súlyos múltat és könnyed jövőt. A valódi jelent. Mindent.
Hartán van egy kedves szokás. Nagyon tetszik. Az önkormányzat évről évre megajándékozza az újszülött babákat egy-egy fával. Egy új élettel. Számtalan ilyen fa növekszik a faluban. Mellettük kis névtábla jelzi, kinek az emléke. Minden fának van egy gazdája. Egy sem árva. Mindegyikben más-más lélek lakozik. Hettivel sokszor arra biciklizünk és megnézzük az unokaöcsém fáját. Helyes darab. Igazán hasonlítanak: kicsit szedett-vedett, hebrencs, mélyérzésű. Minden nap egyre közelebb nőnek egymáshoz.
Honnan érkezünk. Jelentőségteljes. A múlt, a gyökerek, az emlékek, a hovatartozás élő jelképei ezek a fák. És ahogyan múlik az idő, egyre magasabbra nyújtóznak ők is. Nőnek, cseperednek, erősödnek, szépülnek. Lehullajtják leveleiket, hogy a tavasz érkezésével új ruhát öltsenek magukra. Változnak. Ahogyan az ember is változik. De a gyökerei ugyanott maradnak, ahova a kezdetekkor jó mélyre elültették. Eltemették, de ott van. Bármi történjék is, nem mozdulnak. Nem mozdulhatnak. Azok maradnak, akik mindig is voltak, s ezen nem változtatnak sem az elsárgult levelek, sem a rügyező ágak. Szép szimbólum.
Ma van a férjem születésnapja. Sosem volt fontos, hogy ilyenkor többtízezer forintot költsünk egymásra, inkább az eszmei érték számított mindig is. Hetek óta gondolkodom, mivel lephetném meg őt, minek örülne igazán. Mindene megvan, mindenünk megvan. Ráadásul idén külön töltjük ezt a napot, mert ő a fővárosban dolgozik, mi pedig Hettivel Hartán látogatjuk a fákat.
Fa. Egy olyan fa, ami az övé. Amit mi ültettünk, amit mi öntözünk, amire mi vigyázunk. Aminek a levelei neki hullanak le, neki bimbózik. Ami az újjászületés és az elmúlás. Ami az állandóság és a változás jelképe. Amit minden évben lefényképezhetünk, hogy aztán rácsodálkozhassunk, mennyit nőtt egy év alatt. Ami minden évszakban más-más testet ölt, olyannyira, hogy alig ismerünk majd rá. Egy fa a hartai házunk kertjében, mert a belváros kellős közepén mégsem ragadhatunk ásót. Egy olyan fa, amit mindenki lefitymálhat, de még többet rácsodálkozhatnak. A férjemé. Egy ilyen fát kap tőlünk ajándékba.
Milyen fa legyen? Annyit töprengtem ezen! Nem mindegy. Aztán beugrott a ginkófa. Az örök túlélő. Ami bírja a szárazságot, a forróságot, de könnyedén megküzd a faggyal és a sötétséggel is. A leveleit egyszerre hullajtja le, hogy aztán nekünk évente csak egyszer kelljen összegereblyéznünk. Zöld, legyező alakú levelei egyszerre sárgulnak el, majd márciusban szinte egy nap alatt kel új életre. Ezer évnél tovább is elélnek, gyökerük pedig egészen a földtörténeti őskorig nyúlnak. Agg faj ez a páfrányfenyő – kétszáz millió éve létezik. Azt mondják: igénytelen. Szerintem pedig alkalmazkodó. Nyugodt, higgadt, megfontolt, bölcs és halk szavú. Pont olyan, amilyen én nem vagyok.
Ülni ennek a fának az árnyékában, a levelei söprése közben nagyokat elmélkedni, moccanás és nesz nélkül nézni az ablakból, amikor fúj a szél – mindenkinek szüksége van ilyen percekre. Ezeket a perceket ajándékozom most a férjemnek, akivel mindent megosztok ebben az életben, s aki mindenét odaadja nekem. Szeretném, ha ez a fa most csak az övé lenne! Nem a miénk, nem a családé, nem közös, hanem csakis az övé. Segítünk elültetni, segítünk gondozni, de a tulajdonos mindvégig ő marad.
Azt gondolhat a föld mélyén húzódó gyökereit elképzelve, amit csak szeretne. Azt érezhet, feltekintve a lombkoronára, amit csak megkíván. Szerelmet, szabadságot, nyugalmat, felfordulást, születésnapot, szürke hétfőt, az időjárást, tücsköt, bogarat, a mindenséget vagy a semmit. Az övé. Ahogyan a fa, úgy a hozzáképzelt összes szépség és csúfság is.
Drága Kincsem! Egészségben és boldogságban múló nappalokat és éjszakákat kívánok neked! Néha egyedül, de legtöbbször velünk. Közösen. Vigyázz nagyon a fádra, mert ő is óvni fog téged!
Isten éltessen sokáig, boldog születésnapot kívánok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: