Ha mindig szoknyát hordasz, jó nő vagy. Ha szereted a sportot, és nem csak nézni, akkor jó nő vagy. Ha nem sminkelsz erősen, akkor jó nő vagy. Ha kicsi a melled és nagy a feneked, jó nő vagy. Ha egy komplett házvezetőnő vagy magassarkúban, akkor is jó nő vagy. Férfiakat kérdeztem jónőségről. Szerintetek?
Előző bejegyzésem, a „Jó nő keresi rendetlen gazdáját” akkorát kiáltott, hogy még most is hallom a visszhangját. Legalábbis saját magamban. Amióta megírtam, azóta keresem a választ erre a kérdésre: ki a jó nő? Rengeteget gondolkodom ezen. Akárkivel találkoztam az elmúlt egy hétben, kivétel nélkül nekiszegeztem a kérdést. „Szerinted ki a jó nő”? Kíváncsi voltam, milyennek kellene lennünk az erősebbik nem, a teremtés koronája, a férfiak szerint. Hát nem feltétlen ilyennek, de annyi biztos, hogy úgy szeretnek bennünket, ahogy vagyunk…
Fura mód meglepődtek. A megkérdezettek nagy százalékban visszakérdeztek, kérték, vigyem beljebb őket, s csak néhányan vágták rá azonnal, hogy nekik ki is a jó nő. Voltak, akik azt hitték, ily módon próbálok flörtölni velük, mások pedig azért aggódtak, hogy a véleményükkel együtt a nevüket is leírom. Nem írom le, csak megjegyzem…
Bizony még mindig élnek sztereotípiák, amelyekről azt hittük, hogy már rég nem léteznek, és korábban is csak bugyuta tréfaként éltek, csak cukkoltak minket a férfiak ezekkel a hihetetlen kényszerképzetekkel. Hát nem. Még ma is tarol a nagy mell, a szőke haj és a tűsarkú. Vannak még, akik szerint az asszony verve jó, s szerintük ez viccnek sem utolsó. De örültem, amikor egy-egy megkérdezett aktuális párját nevezte meg jónőként. Voltak, akik nem vettek komolyan, de java részt őszinte, igazi véleményeket hallottam. Sokszor egyet értettem, néhányszor viszont kinyílt a színben a ruhámhoz illő, diszkövekkel kirakott bicska a zsebemben. Akik házasságban éltek, kicsit elfelejtették, hogy nem is olyan rég mennyire erőteljesen és határozottan vágták rá, hogy „igen”, mivel egyáltalán nem azt a nőt festették le előttem, akikkel együtt élnek. Tisztelet a kivételnek. Azt valóban nem kérdeztem meg, hogy egy éjszakára, vagy egy egész életre kell-e ez a “jó nő”. Alapjában véve értékes, megfontolandó, nem elvetendő, hasznos gondolatokat kaptam. Köszönöm!
Viszont kicsit úgy érzem (és javítsatok ki, ha tévednék), hogy a férfiak még ma is felsőbbrendűnek érzik magukat: jobban teljesítenek a munkahelyen és érvényesebb a jogosítványuk. Csak ritkán főznek, de akkor feledhetetlent, szorosabb és őszintébb barátságokat kötnek, többet keresnek, sokkal türelmesebbek a gyerekkel, nem mellékszereplők, hanem övék a főszerep, mi több, egyenesen az Oscar, és ha vasalnának, akkor bizonyára nem éktelenkedne az ingük ujján egy feltűnő él, amit egy feleség biztosan odavasal, mert annyira siet, hogy a férje ne késsen el a munkahelyéről. A főnöknőknek, a domináknak, az egyedül élő, szingli csajoknak, a többgyerekes anyáknak, a talpraesett, saját magát fenntartó nőknek, az özvegyeknek, a maguk boldogulóknak eddig még csak átugrani sikerült bizonyos falakat. Ledönteni nem. Talán nem is kell. És én szeretem, ha nem vágják rám az ajtót, hogy előre engednek a postán. Viszont az sincs ellenemre, ha megjegyzik, hogy csinos vagyok, vagy ha észreveszik, hogy rend van a lakásban. Nincs egyik a másik nélkül.
Érdekes kérdezz-felelnek volt ez, sok mindent elárult másokról. Persze magamról is. Nem célom a sárdobálás, inkább az édes kompromisszumra törekszem. Nem háborút akarok, hiszen mindannyian egy hajóban evezünk. Egy és ugyanaz irányba. De azt is hozzá kell tenni, hogy más kell a férfinak, és másra van szüksége egy nőnek. A férfinak nő kell, a nőnek pedig férfi.
Annyit azért valljunk be mi, nők (rendben, nem kell mindenkinek, majd én vállalom), hogy szeretnénk nagycsaládot, kertes házat, jól menő állást, elismerő pillantásokat, olykor nem csak a férjeinktől, hanem más pasiktól és nőktől egyaránt. Hol a főztünk, hol pedig a hosszú combunk miatt. Szeretünk elégedettek lenni, ha belenézünk a tükörbe. Szeretnénk piros körmöket és piros cipőt, 12 centis sarokkal. Szeretnénk megállni a saját lábunkon, de ne nekünk kelljen beverni egy szöget a falba. Szeretnénk, ha a “jóéjtpuszit” mindig mi kapnánk esténként a kiegyensúlyozott, boldog gyerekeinktől, és baromira vágyunk arra, hogy mindezek után éjszaka, a hálószobában elszabaduljon a pokol. Másnap reggel pedig szeretnénk bal helyett jobb lábbal kelni, ráncmentesen, jólfésülten, kipihenten, gyerekkacajra, selyem hálóingben. Mindent szeretnénk.
Csajok, a lecke fel van adva! A léc olyan magas, hogy már-már elérhetetlen. Kérdés, hogy el akarjuk-e érni. Szeretnénk-e jó nők lenni? Vagy megelégszünk a „leharcolt családanya” címkével? Mert férfitársaink válaszaiból nagyon úgy tűnik, hogy a „jó nőnek” nincs gyereke, az anyának viszont legalább kettő. A jó nő mindig magassarkúban suhan az utcákon, a gázpedált is magassarkúban nyomja, az anya viszont kénytelen laposban csosszantani a BKV valamely járművén. Nem akarok igazságtalan lenni, próbálok a tényekre alapozni, de természetesen mindenben én sem vagyok tökéletes.
„Ki a jó nő? Az, aki a bikinis fenekét sütteti a tengerparton egy koktéllal a kezében. Nincs gyereke, mert a jó nő körül nem őrjöng egyetlen kiskorú sem. Saját keresete van, saját lakása, autója, felelősség teljes munkája, piros körmei és szőke haja. Nem kell eltartani, nem problémázik folyton, nem takarít, mégis mindig mindene rendes és tiszta. Nem beszél feleslegesen, nem kérdez vissza, társaságban normálisan tud viselkedni. Én évente csak egyszer találkozom a családjával, őt viszont imádja az anyám. A jó nő 30 éves. Maximum. És mindig van kedve a szexhez.”
Hát. Hazudnék, ha azonnal rávágnám, hogy nincsen benne igazság. Van. És a jó nő mindenkinek más. Hol külső tulajdonságaiban, hol pedig belső szépségei kedvéért. Mindenki valakinek a jónője. Én is. És te is.
Lássuk, mit mondanak a férfiak?! Mi a véleménye férjünknek, kollégánknak, szomszédunknak, a péknek, a buszsofőrnek, a mentősnek, a vezérigazgatónak és azoknak a pasiknak, akik szembe jönnek velünk az utcán. A felmérés nem reprezentatív, de nagyon is igazi.
– izgalmas, ha egy nőnek közönséges az arca
– kisfiús termet, rövid haj
– kis mell-nagy segg kombináció
– magas és szőke, hordjon mindig szoknyát
– alacsony, gyerek-típus, mégis olyan vagány-nőcis, „föpi” (földszintes picsa)
– táncoljon jól, minden szem szegeződjék rá, ha megjelenik valahol
– legyen nagy melle és hozzon sört
– hosszú combú, szép lábfejű
– barna szemű, csakis barna hajú és kb. vállig érő
– hatalmas kék szemek, szőke haj, fehér és hibátlan bőr
– karakteres arc, ami nem olyan, mint az összes többi
– széles, vastag, mosolygós száj, vörös rúzs és vörös körmök
– ne legyen nagyon vékony, persze kövér se, de azért legyen mit fogni rajta
– egy jó nőnek van melle, feneke, combja, itt-ott kis hurkácskái
– göndörödjenek a füle mögé vöröses barnás fürtök, és legyen egy kicsit szeplős
– természetes, reggel is szép és nem kell órákig készülődnie ahhoz, hogy kilépjen az utcára
– dekoratív, arányos, nem fontos, hogy nagy legyen a melle
– sportkedvelő: mind a szabadban, mind a képernyő előtt
– egy-két mosolyránc még oké, de azért ne essünk túlzásokba
– vadító illat, mély hang és mély dekoltázs, magassarkú, hosszú, kiengedett haj
– otthon se felejtse el, hogy nő, ne hordjon mackónadrágot
– legyen anyatípus: de ne az enyém, hanem a gyerekeinké
– mindenről lehessen vele beszélgetni, ne legyenek tabuk
– nézzen fel rám és becsülje meg a munkám
– sugárzóan vidám, kedves, nagyszájú, csacsogós
– érezze otthon magát a konyhában, főzzön jól
– egy komplett házvezetőnő magassarkúban
– a jó nő nem vasal élt az ingem ujjába, olyan, mint a bejárónőm
– szakács a konyhában, úrinő a társaságban, kurva a hálószobánkban
– szexistennő és konyhatündér
– titokzatos, mindig lepjen meg
– intelligens, de nem okosabb nálam
– ne kössön pórázra, szeressük egymást, de maradjon meg mindkettőnk saját élete
– a jó nő a legjobb barát
– én, mármint én, Rella (annyit elárulhatok, hogy ez a férjem egyik válasza volt)
Na, mit szóltok? Igaz. Hamis. Valós. Fiktív. Rosszul esett? Magatokra ismertetek? És ti, férfiak ki tudjátok egészíteni? A teljesség itt most csak elérhetetlen álom, mert az idők végtelenségéig lehetne bővíteni a listát. Elégedjünk meg ezzel, de semmibe ne törődjünk bele!
Csajok, van kedvetek játszani? Nekem van. Ki a jó pasi? Ez a kérdés, válaszoljatok! Akár egy szóval, akár hosszú, tömött sorokkal – várom véleményeiteket a rellablog@gmail.com email címre, vagy ide, a facebookra. Lássuk, mi kerekedik belőlünk!
Lányok, köszönöm a válaszokat, hogy időt szakítottatok a témára! Izgalmas volt olvasni a soraitokat. No meg azokét is, akik privát üzenetet küldtek nekem. A végeredmény így olvasandó: Ősz halánték, farmer és zakó – avagy a jó pasi nem issza cukorral a kávéját. Jó szórakozást!
Kedves Rella!
Milyen a jó pasi? Számomra anno a következő alapelvek voltak nélkülözhetetlenek: legyen műveltebb, okosabb, szélesebb látókörű, nyitottabb nálam (nem egyszerű :-)), hogy mindig tisztelettel nézhessek rá, tanulhassak tőle, tudjunk beszélgetni, mert szerintem egy kapcsolat nem a szexről és a külsőről, anyagiakról szól elsősorban – vagyis nem arról kellene. Hogy folytassam a sort, a következő a személyes kisugárzás volt. Nagyon érzem az ilyet, nem könnyű megtéveszteni szép szavakkal, gesztusokkal, én egy macsó lélekembert szerettem volna párul, aki kiáll az igaza mellett, ám ha téved, tud bocsánatot kérni – és nem színből. Kiáll mellettem, jóban-rosszban, másokkal szemben is. Tanán kicsinyesség, de számomra a személyes higiénia, a jól ápoltság is is szempont. A ficsúroktól ráz a hideg, de némi after shave, dezodor, tiszta haj, ez a minimum. Egy jó illatú, ápolt férfinál nincs vonzóbb, lehet kövér vagy sovány, izmos, vagy nyüzüge 😀
Számomra fontos, hogy a férfinak legyen meg a külső-belső világa, de az enyémet is tisztelje, tanácsokat szívesen fogadok, de ne akarjon irányítani, elnyomni, uralkodni. Szívesen megnézek vele egy-egy meccset, részt veszek a hobbijában, sörözök, ha kell, de ő is viszonozza, amikor én konditerembe akarok menni, vagy úszni, vagy megnézni egy filmet…
Akivel egy test-lélek vagyunk, mint egy kirakós két darabja 🙂
Kedves Rella! Érdekes volt a fenti bejegyzésedet olvasni. A jó pasi szerintem pont annyira egyénileg meghatározható fogalom, mint a jó nő. Mindenkinél más. Ugyanakkor mégis a számos egyéni véleményből ki tud rajzolódni egy kép, amit általánosan is elfogadottá lehet tenni. Azt hiszem ezt az adott társadalmi viszonyok is meghatározzák, az élettér, stb. Visszatérve a kérdésedre, hogy ki a jó pasi: a jó pasi egy érett személyiség, van saját értékrendje és aszerint is él. A nőben társat lát és nem bejárónőt; innen kiindulva egyenesen következik az, hogy tiszteli, megbecsüli,őszinte vele, egyenlő félként tekint rá. A jó pasi: udvarias. Ami a legjobban bosszant az a “nem jó pasik” közönséges megnyilvánulásai egy nővel szemben. A jó pasi ismeri önmagát, jellemes, és ugyanez érvényes egy nőre is. Továbbá, egy jó pasi ad magára (belső értékek ÉS megjelenés tekintetében). Jó pasi, jó nő. Mindenki számára mást takar ez a fogalom, de szerintem az a legjobb (nőben és pasiban egyaránt), amikor egy ember arcán kirajzolódik a belső szépsége, ez pedig az, hogy összhangban van saját magával és a világgal. 🙂
Az a jopasi, akinek en vagyok a jono…vagy ez tul banalis? Olyan egyszerunek tunik valaszolni a kerdesre, aztan mikozben megfogalmaznam, rajovok, hogy megsem. Jopasi. Hm. Azt gondoltam jopar honappal ezelott, hogy mar megvolt a jopasi az eletemben, aztan azota lett egy megjobb pasi…De, hogy mitol jopasi? A hangja az peldaul gyilkos 🙂 A mosolya lefegyverzo 🙂 Es ahogy Mark Darcy is megmondta: Ugy vagyok jo neki, ahogy vagyok. Vagy valami hasonlo, filmes idezetekben nem vagyok asz 🙂
Altalanossagban pedig nalam egy jo pasi nem ott kezdodik, hogy jokepu, biztos egzisztenciaval rendelkezik, hanem ott, hogy lehet vele beszelgetni, van kozos temank, van valami kozos bennunk es ezen kivul vannak onallo gondolatai is…persze a kulso sem elhanyagolhato, de szerintem ezzel mindenki igy van. Kell egy mosoly, egy mozdulat, olyan kisugarzas amitol valakinek, valaki jopasi less. Aztan persze lehet belole megjobb pasi, ha kiderul hogy jol foz, lehet vele romantikus filmet IS nezni, turelmes, birja a noi hisztiket, amik lassuk be minden nonel valamilyen formaban megvannak. Aztan…huuuu…most sorolhatnam meg a teljesen hetkoznapi, atlagos dolgokat amik nekem fontosak egy jopasiban es elmehetnek abba az iranyba is, hogy egy misztifikalt pasit irjak le millionyi jo tulajdonsaggal, ami lehet, hogy tenyleg csak a mesekben letezik vagy a filmvasznon. De nem teszem. Nekem az a jo pasi, aki komolyan vesz, tisztel es ugyanolyan fontos vagyok neki mint o nekem, es ugyanugy hianyzik a tarsasaga mint neki az enyem ha tavol vagyunk egymastol.
Koszonom a lehetoseget…szerintem orok temat feszegetsz, de semmikeppen nem elcsepeltet 🙂
Hello Rella! Szuper ez a bejegyzés, bár elég lelombozóak a válaszok. Nálam a jó pasi, azt hiszem, ott kezdődik, hogy természetesen tetszik neki a seggem meg a mellem, de meglátja bennem azt, ami megkülönböztet a százezer jó seggtől és melltől. Valamit lát, ami én vagyok, és ez jön be neki. Vannak emberek és férfiak is, akik így tudnak nézni nőkre és mindenkire. Nekik nem a vállig érő barna haj az esetük, hanem az a valami, amit a nőben érzékelnek. Most, hogy ezt írom, megvilágosodtam:) : az jön be, ha valaki így nézi a világot és az embereket. Ezeknek a férfiaknak sok esetük van egyébként, szőke és barna hajúak, kis- és nagymellűek.
Ja, és az is bejön, ha foglalkozik önmaga megszelidítésével, és így tud bánni a nyers erejével is. Hát, ennyi.