Akárhogy hívnak, mi várunk téged!

Gyerekként mindegy is volt, mi az igazi neve, csak jöjjön-jöjjön és hozzon valamit. Felnőttként pedig vérremenő vitákba bonyolódom, hogy ki is ő valójában. Vannak dolgok, amik nem változnak: holnap eljön, és ez jó.

Piros ruhás, nagy puttonyos, fehér szakállú. Egy kedves öreg bácsi, akit mesebeli rénszarvas szán repít minden évben egyszer a Földön élő összes gyerek otthonához. Titokzatos jótevő, akit képtelenség meglesni munka közben. Egy igazi létezik, de sok-sok segítője rohangál szerte a világban. Előtte nincs akadály: nem számít a biztonsági zár, ablaküveg, keskeny kémény. Sosem érkezik üres kézzel, minden gyereket meglep, senki nem marad ajándék nélkül, nem számít az óvodai hajhúzás, játszótéri homokszórás.

Így gondolhatnak a gyerekek a Télapóra. De mit jelent nekünk, felnőtteknek a Mikulás? Szent Miklóst, vagy a tél kezdetét? A finn Joulopukkit, aki minden évben valóban ellátogat a Pető Intézetbe, vagy a lila, pláza-Mikulásokat, akiket nehéz kikerülni a nagyobb bevásárló központokban? Egy élő indok, akivel október közepétől december elejéig zsarolhatjuk a gyerekeket, ha nem úgy viselkednek, ahogy mi szeretnénk? Mandarinillattal kevert, aranyozott dióval meghintett, piros kis csomagok, vagy cipőápolókrém-szag? Neked mit jelent a Télapó?

Gyerekkoromban nekem ő volt a karácsonyi ünnepkör kezdete. A feldíszített utcákat jelentette, a sok-sok ünnepi mesefilmet a tévében. Mikulás elhozta nekünk az utcák sötétségét, ahol ezer féle díszfény világított. Kiló számra ettük a mandarint, a fehéjas narancsot, és már nem kellett sokat aludni a téli szünetig. Jött a fagy, az imádott hó, az anorák és a szánkó. Az „űrhajós”, kötött sapka, a cicanadrág és a vajkaramellás szaloncukor, amik az én gyerekkoromban még dobozban várták, hogy kicsomagoljuk őket. A mézes tea és a forró karamell ízét még most is a számban érzem.

Mi minden évben személyesen találkoztunk a Télapóval. Anya munkahelyére látogatott el, és lélegzet visszafojtva vártuk, hogy mikor kerülünk sorra. Tényleg izgultam. Mindig készítettünk neki egy kis apróságot, nagy galléros, fehér blúzba öltöztünk és a nővéremmel még énekeltünk is neki. Néhány évvel később húgaink ugyanezen mentek át, nekik is ugyanaz a Mikulás jött el. Felnőttként többször is találkoztam anya kollégájával, aki évről évre Télapó bőrbe bújt. Hiába a doktori cím, professzor ide vagy oda, nekem ő mindig a Télapó marad…
Felnőttként már egész más ez az ünnep. Sokáig nem is foglalkoztam vele, az utolsó pillanatban vettem néhány csomagot a család gyerekeinek. Valakinek én is mindig az maradok: anya még akkor is elrejtett egy csokimikulást a táskámba vagy a cipőmbe, amikor már feleség voltam.

A minap episzkopális vitába keveredtem az egyik barátommal. Vajon miért Mikulás ez a Télapó? Honnan jön, miért épp piros ruhában ajándékoz? Kik azok a krampuszok, és hogy kerül a képbe Rudolf? Nem volt más választásom: utánaolvastam mindennek, ami ezzel az ünneppel kapcsolatos, nehogy véletlen alul maradjak.
Szent Miklóst és a kommunizmust nem ragoznám. Sokkal érdekesebb, hogy miért pont Finnországban lakik az Igazi. A Mikulás első ismert tartózkodási helye az Északi-sark volt, de az már nem szúrt szemet senkinek, hogy ott nem nő fű, így Télapó hűséges rénszarvasai egész egyszerűen éhenhalnának. 1927-ben, egy finn rádió gyermekműsorának vezetője kijelentette, hogy az igazi Mikulás náluk lakik, Korvatunturiban. Ez egy hegy, ami nagyon hasonlít egy nyuszifülre, így kétséget kizáróan ezen keresztül valóban mindent hall a Nagyszakállú. Pihenésre neki is szüksége van, de nyári lakhelyének címe hétpecsétes titok. Egyesek szerint a magyarok nem járnak távol az igazságtól: Télapó a Balatonnál engedi ki a fáradt gőzt. De a lényeg ismert. Íme a pontos cím, még nem késő kívánni: Joulopukki (Santa Claus), Napapiiri FIN-96930

Eleinte feketébe öltözött krampuszok és angyalok kísérték a Télapót. Kik a rosszacska gyerekeket “jutalmazták” virgáccsal, kik a jól viselkedőket szaloncukorral. Végül manók váltak belőlük, akik a Mikulás székhelyén dolgoznak a manufaktúra-gyárban. Csomagolnak, listát vezetnek, intézkednek, asszisztálnak. A csodarénszarvasok 1939-ben repültek a képbe, akik egy éjszaka alatt képesek megkerülni a Földet. Bob May írta meg Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét, s azóta tudjuk, hogy Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész nélkül nem teljesülhetne egyszerre minden gyerek álma.

Tizenhat hónapos lányunk még vajmi keveset érthet ebből az egészből, de mi akkor is megadjuk a módját. Csizmáinkat tegnap este kitisztítottuk, az ablakba tejet és kekszet készítettünk – a férjem ragaszkodott a borhoz, mert szerinte a Télapó jobban szereti a fröcsöt, mint bármi mást. Persze. Szerintem meg Cosmopolitan koktélt, a Tokaji Kedvest, meg az édes pezsgőt. Ez a szokás Amerikában és Angliában kedvelt, de kiskoromban megtetszett a mesékből, hogy a gyerekek nem hagyják étlen, szomjan a téli vendéget, ezért mi is sütöttünk neki, mellé tejet készítettünk. Lányunk élvezi a sürgést-forgást, szorgalmasan pakolássza a cipőimet, szivaccsal takarít mindenütt. December 6.-án pedig édesapja munkahelyére megyünk, mert oda is ellátogat a Mikulás. Kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. Amióta anya vagyok, újra várom ezt a napot!

Miklós vagy Télapó, aprócska, krumpliorrú manók vagy félelmetes krampuszok, kommunizmustól innen, Coca-Colan túl egy a fontos: adni jó. Megosztani másokkal, amink van – enélkül nincs is december! Újra átélni felnőttként azt, amit gyerekkoromban annyira vártam – megható élmény. Mi már nagyon várjuk. Talán éjszaka többször kilopózom a nappaliba és meglesem, rejt-e már egy kis meglepetést a szépen kitisztított csizmám…

Írjátok meg!: Nálatok milyen a karácsony? Mit jelent neked az ünnep? Illatok, ízek, színek. Narancs, fahéj és fenyőillat. Halászlé, mákos bejgli és szaloncukor. Piros, zöld és arany. Milyen érzésekkel esel neki az év végének? Valakinek rohanás, meg nem állás, de sokaknak pihenés, szeretetteljes családlátogatás. Nyűg és vékony pénztárca, vagy az év legszebb napja. Mi nem hiányozhat december 24.-én? Várom válaszaitokat a rellablog@gmail.com címre, vagy a Rellablog facebook oldalára december 20.-áig. Összegyűjtöm, és meglátjuk, mi kerekedik belőle. Annyi biztos, hogy egy hatalmas karácsonyi bejegyzés.