Néha csak legyintek rá: úri huncutság ez, semmi több. Aztán amint elaludt a lányom, ahelyett, hogy a férjemmel leülnék meginni egy pohár bort vagy megnéznénk egy filmet, levelekre válaszolok. A ti leveleitekre, amikben sokszor nagyon is komoly dolgokról írtok. Írtok, mert én is írok. Egy éve semmi többet nem szerettem volna, csak öncélúan írni. Nem […] Tovább

Négy nap, három gyerek, százezer alku, néhány könnycsepp, sokkal több mosoly, háromfogásos ebéd. Az iskola fél 8-kor kezdődik, az oviba fél 1-re kell mennem. Napok, amikor a karóra volt a legjobb barátom. Néhány napot a nővéreméknél töltöttünk Hettivel. Idén először jártunk Hartán, és már annyira hiányzott, mint egy falat kenyér. Ott mindig jó. Ilyenkor én […] Tovább

Színház az egész világ! Mi, emberek pedig sok-sok szerepet játszunk ezen a sürgő-forgószínpadon. Gyerek vagyok, testvér vagyok, nagynéni és unokahúg, sógórnő és unoka, barátnő és szomszéd, feleség és anya. Nehéz mindegyiknek megfelelni, talán nem is várja el tőlünk senki. Magam sem keseredem el, ha nem lesz dicséretektől hemzsegő, kitűnő a bizonyítványom. De ki ne örülne, […] Tovább

A nővérem szerint azt csak oda kell tenni, az édesanyám szerint az csak húsz perc, a nagymamám szerint pedig az olyan egyszerű, mint a pofon. Mi az? Nem tudjátok? Én sem. Kés, villa, olló – gyerek kezébe nem való. Az enyémbe pedig tepsi, sütőforma, sodrófa és süteményeskönyv. Van az otthonunknak egy olyan pontja, amivel nem […] Tovább