Karácsonyi anzix

Minden évben nagy erőkkel készülök a karácsonyra, mert úgy gondolok erre a néhány napra, hogy bár egészen hasonlít egy hétköznapi keddhez vagy mondjuk egy csütörtökhöz, de mégis hiszem, hogy csakis rajtunk áll, melyik szürke napból varázsolunk tarkabarka, ünnepi díszbe bújtatott, apró csodákkal tűzdelt vasárnapot…

Már hetekkel Szenteste előtt feldíszítem a lakást, felteszem az ablakokra a karácsonyi fényeket. Szeretem beszerezni az ajándékokat már november vége felé, s fejben megfőzöm a karácsonyi menüt. E tekintetben maximalista vagyok: az én karácsonyomon essen a hó egész decemberben, legyenek kitakarítva a halaink, az otthonunk ragyogjon és mindenki, aki betér hozzánk, mosolyogjon. Sőt idén az is elvárás, hogy a szülési csomagom és még a pocakomban fickándozó lányom és fiam dolgai olyan készen legyenek, ahogy az a Babaváró Nagykönyvben meg van írva.

Három napja megpucoltam az összes ablakot, minden növényünket lezuhanyoztattam, mindenkinél új ágyneműt húztam, porszívózok és felmosok napok óta szinte folyamatosan. Mint egy mérgezett egér, rohangálok az egyik lakberendezési áruházban, hogy legyen piros tányéralátét, Hettinek színváltós hóember, csillag a fa tetejére és gyertya minden mennyiségben (bár roskadásig van egy doboz a felhasználatlan daraboktól). Olyan energiákat mozgatok meg, hogy szinte sokan el sem hiszik, hogy ikerterhesen nem az ágyat nyomom otthon reggeltől estig. Én meg azon csodálkozom, hogy ők ezen csodálkoznak.

Az ember hajlamos sokszor azt gondolni: ez a nap attól lesz szép, ha olyan tökéletes, mint egy karácsonyi képeslap. Ha a belbecs háttérbe szorul a külcsínnel szemben. Bevallom, ez alól én sem vagyok kivétel. Szeretném, ha fehér, kötött takaró alatt ihatnám meg a gőzölgő forró csokim, amit reggel a férjem hozna be a hálószobánkba rénszarvasos pulcsiban és széles mosollyal a szája szélén. Közben kislányunk (akinek természetesen piros masnikkal lenne eltűzve a haja) édesen játszik a ropogó tűz előtt valami környezettudatos fajátékkal. Az ünnepem akkor lenne tökéletes, ha végre nem kopogna a mézeskalácsom, ha végre egyszer legalább megpróbálnék bejglit sütni, ha frissen mosott lenne a hajam, a szaloncukor sosem fogyna el és minden ajándék szebbnél szebb csomagolópapírba lenne öltöztetve úgy, ahogyan a bevásárló központok üres dobozai díszelegnek. Ja, és olyan szimmetrikus és ízléses karácsonyfát is szeretnék, mint amilyenek ott sorakoznak (amúgy szerintem azokat tényleg nem e világi lények díszítik).

Nos, a helyzet az, hogy mindig mindennel el vagyok késve, hogy komolyan sosem fordult meg a fejemben, hogy bejglit süssek. Nem csomagolok be semmi féle ajándékot a zöld gondolat jegyében, fenyőfából a legbénábbat választjuk, mert ez a szeretet ünnepe, s ő biztosan nem kellene egyik családnak sem, megvesszük hát mi. Az új gyertyákat szinte mindig elfelejtem meggyújtani, nem szívesen kívánom tőlük, hogy csonkig égjenek. Reggelente ugyanolyan tejeskávét iszom, mint az év többi napján, a lányom hajába eddig még sosem tűztem piros masnit, kandallónk pedig nincs. Nem olyan a karácsonyunk, mint egy tökéletes karácsonyi képeslap! Van viszont valóság a cukormáz helyett, néha egy kis káromkodás a mázsás csomagok cipekedése közben, bosszankodás, ha leesik az ablakdísz és vitatkozás, hogy mégis hogyan készítsem el a karajt. A tökéletes rend és tisztaság öt perc alatt borul meg, hó helyett hét ágra süt a nap, Szenteste pedig nem azt esszük jóízűen, a csodálattol sűrűn és elismerően hümmögve, amit én főztem, hanem becsületesen bevallom: hamarosan indulunk az ünnepi menünkért az egyik kedves barátunk éttermébe.
Nekem ez a képeslap jobban tetszik, mint bármelyik másik!

A karácsony nekem attól szép, hogy van mit a fa alá rejtünk a lányomnak. Hogy életében először ő választott minden szimmetriát nélkülöző fenyőfát, amit ma reggel együtt díszíthetünk fel. Attól lesz csodálatos ez az ünnep, hogy a hentes szép csirkecombot és még annál is szebb karajt adott nekem. Hogy Szenteste előtt volt miért kinyitnunk az étkezőasztalunkat, ahova leültethettem az édesanyám, a nagyszüleim és a testvéreim, és amit néhány nap múlva a férjem családja is körbeülhet. Még akkor is öröm, ha mindenórás terhesen kicsit nehéz feladat emiatt egy egész délelőttöt a konyhában töltenem. Még akkor is öröm, ha nem minden úgy megy, mint ahogyan ezt jó előre elterveztem. Az én karácsonyom attól szép, hogy volt mit elvinnünk a Mikulásgyárba, hogy volt miből segítenünk olyanoknak, akik valóban rászorulnak. Legalább ezen az egy napon. Van kinek, és van mit adni: fontos tapasztalás ez ilyenkor.

Ezen az ünnepen igenis indokolt nagy szavakat használni! Van kihez odabújnom este, ha mégis forró csokit szeretnék inni egy meleg, kötött és feltétlenül fehér takaró alatt. Van kivel együtt örülni, miközben felbontja az ajándékot. Vannak testvéreim, és anya is van, nem csak Hettinek, hanem nekem is. Van karácsonyi swing cédénk, amit nem felejtett el megvenni a férjem, mivel tudja, hogy évek óta arra vágyom, hogy ezen az estén felkérjen táncolni egy olyan igazi karácsonyi zenére. Sokszor hálát adok a Sorsnak azért, amim van: az egészségünkért, a családomért, az otthonunkért, a boldogságunkért, a szerencsénkért. Mert lehet egy karácsony akkor is szép, ha krumplis tészta kerül az asztalra, ha nem esik a hó, ha a szaloncukor már december 12.-én elfogyott, ha a kuytánk lezabálja az asztalról egy óvatlan pillanatban az összes süti ötven százalékát, ha nincsen frissen mosva az amúgy is a konyhával hadilábon álló háziasszony haja. Ha tudunk mosolyogni, nevetni, sőt hangosan kacagni. Ha a nincs helyett a van létezik. Ha azok a dolgok megvannak bennünk, melyek nem látszanak egy tökéletesnek tűnő karácsonyi képeslapon, akkor lesz igazán boldog ez az ünnep.

Kívánok mindenkinek gyönyörű és nagyon is valós karácsonyt! Sok-sok mosolyt, nevetést, sőt hangos kacajt erre a napra. Beszélgetések hosszú sorát, gondolatok tovább gondolását. Kívánok segítő kezeket azoknak, akiknek szüksége van rá, s kívánok békévé összegződő reményt mindazoknak, akik kilátástalannak gondolják az életüket! Ne csak azoknak legyen szép az ünnep, akiknek van hova hazaérkezniük, akiknek van kivel körbeülni egy asztalt! Legyen azoknak is boldog és minden csodával megrakott karácsonyuk azoknak is, akik nélkülözni kénytelenek. Legyen varázslatos ez a néhány napjuk, s az elkövetkezők is!

Szívem minden szeretetével kívánok mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT!

Fotó: Iván Orsi