Tripla rajt-cél győzelem

Úgy szeretném 2014 minden fontos pillanatát újranézni! Ha lenne egy olyan távirányítóm, amivel megállíthatnám a műsort, visszatekerhetném az elszalasztott perceket, sőt aminek ékes-piros gombjának egyszerű megnyomásával mindent, de mindent felvehetnék, majd újrajátszhatnék! Nem is újranézni, egyenesen újra átélni lenne kedvem…

Ahogy próbálok visszagondolni a januárra, februárra, a tavaszra vagy a nyárra, egyre több kedves emlék fordul meg a fejemben, amelyekre már rég nem is gondoltam. Az újabb baba iránti vágy, a lakásvásárlás, amikor Hetti először mondta magától, hogy „anya, szejetjek!”. Amikor egy tavaszi napon bőrig áztam három gyerekkel és egy kutyával a Margit-szigeten, életem második pozitív terhességi tesztje, aztán amikor hathetes kismamaként mosolyogva közölte velem az orvos az első ultrahangon, hogy „ohhh, hát ketten vannak!”. Jennifer Lopez és Pitbull focivilágbajnokságos dalát hamar kívülről fújtam (kívülről kellett fújnom) Hettinek hála, aki buksijában ekkor nyert értelmet a „pöjgős szoknya” fogalma. Azóta persze még az anorákra is pöjgőst kell húznunk. Imádtam Hetti második születésnapját, amit Hartán ünnepeltünk, és amire azt a rollert kapta, amire oly nagyon vágyott. Viszont a torta nem ízlett, bár ezt a nővéremnek akkor nem mertem bevallani, mert ő annyira istenítette. Aztán életre szóló élmény a férjem negyvenedik születésnapja, amit hetekig szerveztem titokban, és ahol hatvan ember lepte meg azt a férfit, aki nekem a legfontosabb. Még kilenc hónapig és tizenegy napig kezdődik az én éveim száma kettessel, az övé meg már négyessel :-)

Élénken él bennem, amikor Hetti először folytatta Bánk áriáját a II. felvonásból, amit babakora óta szinte minden elalvásnál elénekelek neki, majd másnap az 5-ös buszon elszajkózta: „következik a Fejenciek teje, átmegyünk a Duna felett egy hídon, a Lánchídon”. Most már persze azt is tudja, hogy az az Erzsébet híd. Megkönnyeztem (mi másra képes egy várandós anya) amikor néhány héttel ezelőtt egyszer csak megölelte a pocakom és átszellemülten kijelentette: „nagyon szejetem őket!”. A testvéreit korán nevükön nevezte, sőt volt idő, amikor sokszor engem is Rellának hívott, mert annyira tetszett neki, hogy nem csak “anya” vagyok. A telet WC-be pisiléssel kezdtük, és itthon már nincs is pelenka, csak motoros fiúbugyi, mert azt választotta a ruhaboltban. Néhány perc alatt pedig Hetti megtanulta az első Télapóról szóló, és az első karácsonyi dalt, amit huszonhárom évvel ezelőtt a nővérem és én énekeltünk Gryllus Vilmossal. A két ünnep között elhangzott az első “kabbe, te hülye vagy, basszus”, persze jó hangosan és vendégségben, ahogy kell. Hogy honnan szedte, nem tudom, mivel az én számon nem ezek a csúnya szavak szoktak kicsúszni.

Ezer és ezer pillanat köt 2014-hez, javarészt a már megszületett lányomhoz, május 12.-e óta pedig szerény albérletemben lakozó kislányomhoz és kisfiamhoz. Azon a tavaszi napon (költözésünk másnapján) anya kísért el a Kaáli Intézetbe, és ahelyett, hogy pihentem volna a mesterséges megtermékenyítés után, inkább piros muskátlikat válogattunk egy virágpiacon, majd a Mekiben ebédeltünk. De számtalan vicces pillanat is eszembe jut a nyárból, amikor éjszakába nyúlóan, tíz évet fiatalodva röhögcséltem a húgaimmal. Amikor Zsanci engem, pont engem kért meg, hogy segítsek neki sütit sütni a suliba, vagy amikor Neszta vett nekem melltartót, amit végül a barátja cserélt két számmal nagyobbra. Szerettem Sasga barátnőm nyár végi esküvőjén azt a néhány percet, amikor csak én és a férjem táncoltunk a parketten, olyan kamaszosan lassúztunk, kezdő szerelmesekként összegabalyodva (de előtte házas, pocakos koszorúslány lehettem Hettivel az oldalamon). Csodaként, hatalmas ajándékként éltem meg, hogy nővéremmel –akivel gyerekként mindig ezt terveztük- a véletlennek köszönhetően, néhány nap eltéréssel egyszerre estünk teherbe, pedig nem is beszéltünk össze (már ha lehet egyáltalán ilyet). Egy-két hét, néhány nap, és mindketten háromgyerekes családanyák leszünk. Már-már hihetetlen!

Oly sok hangsúlyos, fontos vagy épp teljesen jelentéktelen, ám mégis értékes pillanat, megismételhetetlen eseménysor! Ezennel megfogadom, hogy 2015-ben egy kis listát készítek róluk, nehogy jövőre elfelejtsem, vagy pusztán csak hogy sokkal könnyebben menjen az emlékezés!

A férjem minden év végének közeledtével két jóbarátjával elmegy vacsorázni, s viseletes fecnikre, el nem használt szalvétákra leírják, mit remélnek, mire számítanak, mit szeretnének a következő évben. A papírost megőrzik, s egy év múlva egy ugyanilyen év végi vacsorán összegzik. Tavaly én is írtam magamnak/nektek egy leltárt, amiben kértem egy aprócska dolgot. Majdnem teljesült is, sőt duplán! De itt a „majdnem” igazán édes értelmet nyert. Íme a tavalyi fogadalom-féleségem:
„Gyereket szeretnék. A férjemtől. A férjemmel. Egy következő gyereket. Hettit és egy másikat. Természetes fogantatással vagy ismét kórházi körülmények között, de azt kívánom, hogy 2014-ben szülessen meg az, akire most gondolok. Akiért december hónapban hatszor voltam vérvételen. Érkezzen hozzánk az a valaki, akiről hónapok óta beszélgetünk, akit régóta szívesen látnánk! Szeretnénk.” (Rellablog: Leltár miatt nyitva című bejegyzés).
Néhány óra még maradt a 2014-es évből, így teljesülhet a kívánságom, de azt hiszem, megelégszem azzal, ha ez az óhajom picit átcsúszik a következő évre. Ennyi tökéletlenség még éppen belefér, ettől lesz minden tökéletes 🙂

Idén –hosszú évek óta először- otthon, csendes családi körben köszöntjük az Újévet. Eddig mindig elutaztunk a barátainkkal, ahol gyerekek és felnőttek együtt örültek tűzijátéknak, csülkös lencsefőzeléknek. Idén a pocakomban hatalmasodó páros miatt döntöttünk úgy, hogy inkább a kanapéról nézzük végig az összes lehetetlen, szilveszteri műsort, esetleg „pörgős számokra” táncolunk Hettivel, akinek ezen a napon megengedjük, hogy két kiló színes konfettit szórjon szét a lakás bármely pontján. Pezsgő már behűtve (persze egy korty kölyköknek való sincs itthon), virslihegyek társaságában. Semmi különös, viseletes fecnire vagy el nem használt szalvétára való nem fog történni az év utolsó napján, mégis minden olyan emlékezetes és szép lesz, hogy 2015-ös listámon feltétlen szerepeltetni fogom.

Mit is kívánhatnék a következő esztendőre? Könnyű és gyors szülést januárra, egészséget egész évre! És a legfontosabbat: maradjon minden úgy, ahogy eddig!

Köszönöm 2014, üdvözöllek 2015!