Rellablog

Az ő lábnyoma sosem tűnik el a homokban

Lassan három éve vagyok háromgyerekes édesanya, de ha hivatalos papírt kell kitölteni az apróimnak, rendre elrontom az “anyja neve” rublikát. Nem a saját nevem írom oda… Van valaki, akire nagyon büszke vagyok, mégsem a gyerekem. Nem is a férjem. Létezik egy olyan személy, akit mindig szépnek látok, akire még akkor is hasonlítani szeretnék egy kicsit, […] Tovább

Amikor anya betegszabadságra megy...

Ismeritek azt a reklámot, amelyikben az anya megbetegszik, bevonul egy bögre forró itallal a hálószobába, és addig az apuka tartja a frontot? A gyerekek válogatott kínzásoknak teszik ki a családfőt, de egy röpke óra elteltével az anyuka széles mosollyal, makkegészségesen lép ki a patyolat-nappaliba, ami előtte káoszháza volt. Apa megkönnyebbül, egyik gyerek örül, a másik […] Tovább

Foglalkozása: rendezőasszisztens

Hogy milyen is egy nap három gyerekkel a nyakamon/karomban/fejem tetején? Olyan gyorsan elmegy, mintha a szél fújta volna el. Legtöbbször úgy érzem magam, mint Alíz Csodaországban, de néha mégis a rémes Elm utcába tévedek. Családanyaként az élet sokszor valóságos Kabaré, Ponyvaregénybe illő jelenetek sokasága, Nem egy vénnek való vidék. Néha tipikus Amerikai szépségnek képzelem magam, […] Tovább

Üzenet két kis gemininek

Drága, kicsi Heszna és Mirkó! Tartozom nektek egy vallomással. Van egy rossz érzésem veletek kapcsolatban. Nem vagyok felhőtlenül boldog, amióta megérkeztetek közénk. Napjában ezerszer átfut rajtam egy hitvány gondolat, tükröt tartotok elém, amiben olykor azt látom: fabatkát sem érek édesanyátokként. A még jobbra ösztönöztök, de én nem tudok megfelelni. Nem foglalkozom veletek annyit, mint amennyit […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!