{"version":"1.0","provider_name":"Rellablog ","provider_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu","author_name":"Rellablog","author_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/author\/lehorell\/","title":"Fen\u00e9kig tejfel","html":"Kisl\u00e1nykoromban sokszor elk\u00e9pzeltem, milyen lesz az esk\u00fcv\u0151m. A hatalmas, h\u00f3feh\u00e9r, usz\u00e1lyos, habos-babos menyasszonyi ruh\u00e1t \u00e9s a t\u00f6bbm\u00e9teres f\u00e1tylat ezerszer meg\u00e1lmodtam. Hetedh\u00e9t orsz\u00e1gra sz\u00f3l\u00f3 lakodalmat k\u00e9pzeltem, hatfogatos hint\u00f3val \u00e9s egy tucat nyoszoly\u00f3l\u00e1nnyal. Piros cip\u0151t, der\u00e9kig \u00e9r\u0151, sz\u0151ke hajat szerettem volna, kis koron\u00e1val a fejem b\u00fabj\u00e1n. L\u00e1ttam magam, ahogy apa b\u00fcszk\u00e9n az olt\u00e1rhoz vezet \u00e9s anya az els\u0151 sorban zokog a meghatotts\u00e1gt\u00f3l. Mindent j\u00f3 el\u0151re elterveztem, de gyerekk\u00e9nt sosem volt fontos, milyen lesz a v\u0151leg\u00e9ny. Csak annyit tudtam biztosan, hogy b\u00e1tor, fess \u00e9s amolyan dali\u00e1s leg\u00e9ny lesz. \u00c9let\u00fcnk v\u00e9g\u00e9ig szeretni fog, \u00e9s kitartunk egym\u00e1s mellett j\u00f3ban, rosszban. Ahogy a nagy k\u00f6nyvben meg van \u00edrva.\r\n\r\nMindenben t\u00e9vedtem. Szolid ruh\u00e1m volt, f\u00e1tyol n\u00e9lk\u00fcl. Hint\u00f3 helyett t\u0171zolt\u00f3 aut\u00f3t kaptunk, tizenkett\u0151 helyett csak \u00f6t koszor\u00fasl\u00e1nyom volt, apa helyett pedig anya k\u00eds\u00e9rt a templom kapuj\u00e1t\u00f3l az olt\u00e1rig. Nem olyan volt, mint k\u00e9pzeltem. Igazi \u00e9s val\u00f3s\u00e1gos nap lett bel\u0151le, nem hasonl\u00edtott egy mesebeli lakodalomhoz, \u00e1m m\u00e9gis csod\u00e1latos \u00e9s var\u00e1zslatos menyegz\u0151 volt. K\u00e9t dolog viszont megval\u00f3sult: piros cip\u0151ben mentem hozz\u00e1 a vil\u00e1g legjobb pasij\u00e1hoz. \r\n\r\nTan\u00e1r \u00far k\u00e9rem!\r\n\r\nAz els\u0151 \u00f3r\u00e1j\u00e1r\u00f3l hi\u00e1nyoztam, mert nem tudtam elszabadulni a munkahelyemr\u0151l. Felel\u0151ss\u00e9gteljes gyakornokk\u00e9nt akkor a Magyar Telev\u00edzi\u00f3 volt az els\u0151. Gondoltam, csak nem lesz abb\u00f3l baj, ha hi\u00e1nyzom egy kommunik\u00e1ci\u00f3 \u00e9s m\u00e9diaismeretek (vagy m\u00e1r \u201eafrancsetudja\u201d milyen) \u00f3r\u00e1r\u00f3l. Rosszul tettem. Az egyik csoportt\u00e1rsam felh\u00edvott, hogy ez a tan\u00e1r mindenkinek a nev\u00e9t hangosan felolvasta \u00e9s hosszan be kellett mutatkozni. Csak \u00e9n hi\u00e1nyoztam. A t\u00f6bbiekt\u0151l meg is k\u00e9rdezte: \u201e\u00e9s hol a Rella?\u201d. Mekkora egy h\u00fclye \u2013 gondoltam \u00e9n, pedig sokan dics\u00e9rt\u00e9k az \u00f3r\u00e1j\u00e1t. Dacb\u00f3l a k\u00f6vetkez\u0151re se akartam bemenni, de h\u00e1t kellett a kredit.\r\n\r\nA m\u00e1sodik \u00f3ra el\u0151tt sok\u00e1ig egyed\u00fcl \u00fcltem a teremben. Nem lettem volna meglepve, ha kider\u00fcl, hogy nem is itt k\u00e9ne v\u00e1rakoznom, nem is ilyen \u00f3r\u00e1m lesz. De azt\u00e1n bel\u00e9pett egy idegen. K\u00f6sz\u00f6ntem, mag\u00e1z\u00f3dva. Erre \u0151 lehell\u00f3zott. Ut\u00e1ltam! Mivel m\u00e9g sosem l\u00e1ttam, ez\u00e9rt arra k\u00f6vetkeztettem, hogy \u0151 a tan\u00e1r. Odal\u00e9ptem hozz\u00e1, gondoltam, elej\u00e9t veszem mindenf\u00e9le p\u00e1rbesz\u00e9dnek, \u00e9s bevallom, hogy \u00e9n vagyok az a Rella, most bemutatkozn\u00e9k. Kezet fogtunk, le\u00fclt velem szemben \u00e9s k\u00e9rdezett. Mi\u00e9rt vagyok itt, mivel foglalkozom, mit szeretn\u00e9k kezdeni az egyetem elv\u00e9gz\u00e9se ut\u00e1n, mi a c\u00e9lom az \u00e9letben, bla-bla. Mindig is irt\u00f3ztam az eff\u00e9le k\u00e9rd\u00e9sekt\u0151l, \u00edgy kifejezetten \u00f6r\u00fcltem, amikor be\u00f6ml\u00f6ttek az ajt\u00f3n a csoportt\u00e1rsaim \u00e9s v\u00e9gre abbahagyta a faggat\u00e1som.\r\n\r\nAz el\u0151ad\u00e1s zseni\u00e1lis volt! \u00c9lveztem, elgondolkodtam, mosolyogtam, a magam\u00e9nak \u00e9reztem, figyeltem, de nem jegyzeteltem. Annyira csod\u00e1ltam az eg\u00e9sz jelens\u00e9get, hogy nem tudtam betelni vele. Nincs m\u00e9g egy ilyen hang! Sosem hallottam m\u00e9g senkit olyan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en besz\u00e9lni, mint \u0151t. \u00c9s a kezei, ahogy gesztikul\u00e1lt. Mark\u00e1ns, f\u00e9rfias, karakteres, m\u00e9gis l\u00e1gy, \u00e1polt, sokatmond\u00f3 kezek. Tornacip\u0151t, farmert \u00e9s zak\u00f3t viselt. M\u00e9g most is pontosan tudom, aznap mi volt rajta. Az a cip\u0151je m\u00e9g most is megvan, nem engedtem kidobni. Fontos darab. Tudniillik, az els\u0151 h\u00e1rom dolog, amit azonnal megfigyelek egy f\u00e9rfin: a cip\u0151je, a keze \u00e9s a hangja. E h\u00e1romb\u00f3l, ha b\u00e1rmelyik hib\u00e1dzik, az illet\u0151 egy \u00f6r\u00f6k \u00e9letre elv\u00e9rzett. \r\n\r\n-\tBalkezes vagy. De j\u00f3! \u2013 mosolygott a tan\u00e1ri asztalon \u00fclve, mik\u00f6zben al\u00e1\u00edrtam az \u00f3ra v\u00e9g\u00e9n az indexet.\r\n-\tIgen, az. \u2013 mosolyogtam vissza, mert \u00e9ppen akkor semmi m\u00e1sra nem futotta.\r\nEnnyiben maradtunk. De az \u00f3r\u00e1k sz\u00fcnet\u00e9ben m\u00e9g sokszor besz\u00e9lgett\u00fcnk, ugyanis kider\u00fclt, hogy az egyik r\u00e1di\u00f3s koll\u00e9g\u00e1ja k\u00f6z\u00f6s ismer\u0151s\u00fcnk. A besz\u00e9lget\u00e9sekb\u0151l k\u00e1v\u00e9z\u00e1sok lettek, azt\u00e1n eb\u00e9dek, telefon\u00e1l\u00e1sok \u00e9s esti boroz\u00e1sok. Neki tetszett, hogy a K\u00fcl\u00fcgyi szeml\u00e9t olvastam, \u00e9n pedig minden \u00f3ra eg\u00e9szkor a Danubiusra kapcsoltam. N\u00e9h\u00e1nyszor n\u00e1la aludtam, becs\u00edptem, \u0151 nagyokat mosolygott rajtam, hajnalig besz\u00e9lgett\u00fcnk, azt\u00e1n mindketten dolgozni indultunk. Hi\u00e1nyzott, ha napokig nem tal\u00e1lkoztunk. Sajn\u00e1ltam, amikor a munka k\u00e9t h\u00e9tre k\u00fclf\u00f6ldre sz\u00f3l\u00edtotta, de \u00f6r\u00fcltem, hogy azt szerette volna, ha egy\u00fctt t\u00f6ltj\u00fck az utaz\u00e1sa el\u0151tti d\u00e9lut\u00e1nt. Neh\u00e9z volt a b\u00facs\u00fa, \u00fagy \u00e9reztem, k\u00e9t hetet lehetetlen kib\u00edrni. Hossz\u00fa percekig cs\u00f3kol\u00f3ztunk a kocsij\u00e1ban, a 178-as busz Attila \u00fati meg\u00e1ll\u00f3j\u00e1ban, elakad\u00e1sjelz\u0151vel. Nem akartuk elengedni egym\u00e1st. Valami t\u00f6rt\u00e9nt. Szerelmesek lett\u00fcnk...\r\n\r\nHamar \u00f6sszek\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk \u00e9s onnant\u00f3l kezdve el sem engedt\u00fck egym\u00e1s kez\u00e9t. Tudtam, hogy \u0151 lesz a f\u00e9rjem. M\u00e9g akkor is, amikor k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00e9v ut\u00e1n egy r\u00f6vid id\u0151re elv\u00e1ltak \u00fatjaink. \u00c9rezt\u00fck, hogy ez kell ahhoz, hogy \u00fajra egym\u00e1sra tal\u00e1ljunk. Neh\u00e9z f\u00e9l \u00e9v k\u00f6vetkezett, de tov\u00e1bbra is fogtuk egym\u00e1s kez\u00e9t. Azt\u00e1n j\u00f6tt egy \u00e1tb\u0151g\u00f6tt \u00e9jszaka, ami ut\u00e1n egym\u00e1st\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl eld\u00f6nt\u00f6tt\u00fck: \u00f6sszeh\u00e1zasodunk. Pillanatok alatt megszervezt\u00fck az esk\u00fcv\u0151t \u00e9s k\u00e9t \u00e9ve pont ezen a napon sz\u00e1z ember el\u0151tt hangosan, egym\u00e1s kez\u00e9t szorongatva kimondtuk: igen. Szeretek a feles\u00e9ge lenni, szeretem viselni a nev\u00e9t \u00e9s szeretem a k\u00f6z\u00f6s \u00e9let\u00fcnket. J\u00f3 nek\u00fcnk.\r\n\r\n\u00c9s olyan is van, hogy kev\u00e9sb\u00e9 j\u00f3. Meg azt\u00e1n rossz is akad. Egy kapcsolat nem csak nevet\u00e9sb\u0151l \u00e1ll! A mi h\u00e1zass\u00e1gunk sem t\u00f6k\u00e9letes, de nem is kell annak lennie. Ut\u00e1lja, ha a kulcsom bel\u00fclr\u0151l a z\u00e1rban hagyom, \u00e9s emiatt csak nehezen tud bejutni a lak\u00e1sba. \u00c9n pedig ut\u00e1lom, hogy ezt mindig sz\u00f3v\u00e1 teszi. Ut\u00e1lom, hogy k\u00e9pes a hideg eb\u00e9det \u00e1llva enni a konyha k\u00f6zep\u00e9n, r\u00e1ad\u00e1sul l\u00e1basb\u00f3l. Ut\u00e1lja, ha felh\u00edv a boltb\u00f3l \u00e9s megk\u00e9rdezi, milyen \u00e9dess\u00e9get hozzon nekem, mindig azt v\u00e1laszolom: \u201er\u00e1d b\u00edzom\u201d. Ut\u00e1lom, hogy l\u00e9pten-nyomon h\u00edreket olvas a neten, de ha sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p nincs a k\u00f6zel\u00e9ben, akkor a telefonj\u00e1t b\u00fajja. Ut\u00e1lom, hogy ennyi \u00e9v ut\u00e1n sem tudta megtanulni, hogy nem k\u00e9rek olyan sok cukrot a k\u00e1v\u00e9mba. \u0150 pedig ut\u00e1lja, hogy megmeleg\u00edtem a k\u00e1v\u00e9j\u00e1t, miut\u00e1n hideg tejet \u00f6nt\u00f6k bele, pedig mindig langyosan issza. Illetve csak inn\u00e1, ha nem meleg\u00edten\u00e9m meg.\r\n\r\nSzeretem, hogy reggelente mindig Kossuth r\u00e1di\u00f3t hallgat, hogy mindenkinek azt mondja: \u201ea feles\u00e9gembe vagyok szerelmes, a l\u00e1nyom\u00e9rt pedig odavagyok\u201d. Szeretem, ahogy vezet \u00e9s azt, ahogy minden dalnak \u00e1tk\u00f6lti a sz\u00f6veg\u00e9t. Szeretem az illat\u00e1t, az ingeit \u00e9s hogy mindig borost\u00e1s. Szeretem, ahogy azt mondja: \u201eb\u00e9 nejem\u201d \u00e9s azt, hogy mindig \u00e1tn\u00e9zi az \u00edr\u00e1saim, miel\u0151tt felt\u00f6lten\u00e9m a blogomba (ez lesz a kiv\u00e9tel), s egy vessz\u0151hib\u00e1t folyton tal\u00e1l. Szeretem, hogyha \u00f6sszevesz\u00fcnk, elaludni sosem tudunk haragban. Szeretem, amilyen embers\u00e9ges \u00e9s tisztess\u00e9ges f\u0151n\u00f6k, \u00e9s azt, hogy b\u00e1rmit k\u00e9rdezek, tudja r\u00e1 a v\u00e1laszt. \u0150 a t\u00e1rsam ebben az \u00e9letben, a szerelmem \u00e9s a bar\u00e1tom. Ezent\u00fal pedig t\u00f6rt\u00e9nhet b\u00e1rmi, mindig szeretni fogom, ami\u00e9rt megaj\u00e1nd\u00e9kozott a l\u00e1nyunkkal.\r\n\r\nK\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a \u201ek\u00e9t\u00e9ves f\u00e9rjemnek\u201d a szerelmet, a bar\u00e1ts\u00e1got, azt, hogy mindig mellettem \u00e1ll, mindenben t\u00e1mogat, hogy szereti a csal\u00e1dom! De k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m az ajt\u00f3csapkod\u00e1sokat, a duzzog\u00e1st, az egyet nem \u00e9rt\u00e9st \u00e9s a pofav\u00e1g\u00e1sokat is! Mind, mind kellettek ahhoz, hogy most itt tartsunk. Hogy minden reggel cs\u00f3kkal v\u00e1ljunk el, hogy minden este v\u00e1rjam haza, hogy napk\u00f6zben legal\u00e1bb h\u00e1romszor felh\u00edvjuk egym\u00e1st, s \u00fczeneteket v\u00e1ltsunk. \r\n\r\nLelt\u00e1r: \u00e9vekkel ezel\u0151tt az\u00e9rt nem aludtunk \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt, mert\u2026.h\u00e1t m\u00e1st csin\u00e1ltunk helyette \u00e9s k\u00e9sz. Az esk\u00fcv\u0151 el\u0151tti \u00e9jszak\u00e1t k\u00fcl\u00f6n t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck \u00e9s az izgalomt\u00f3l nem j\u00f6tt \u00e1lom a szememre. Tavaly, az els\u0151 h\u00e1zass\u00e1gi \u00e9vfordul\u00f3nkon m\u00e1r az\u00e9rt nem tudtam rendesen aludni, mert volt egy kereked\u0151 pocak kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s j\u00f3l esett elfoglalni az eg\u00e9sz \u00e1gyat. Id\u00e9n pedig m\u00e9r az\u00e9rt nem tudunk legal\u00e1bb hetente k\u00e9tszer v\u00e9gigaludni egy teljes \u00e9jszak\u00e1t, mert hol a f\u00e9rjem sz\u00e1j\u00e1ban van egy picike l\u00e1b, hol az \u00e9n gyomromban egy buksi. J\u00f3 nek\u00fcnk. \r\n\r\nNem hossz\u00fa \u00e9veket k\u00edv\u00e1nok magunknak, ahogyan ezt ilyenkor szokt\u00e1k. Ink\u00e1bb felejthetetlen pillanatokat, el nem m\u00fal\u00f3, sz\u00e9p eml\u00e9keket, boldog \u00fcnnepeket, nevet\u0151s h\u00e9tk\u00f6znapokat! Eg\u00e9szs\u00e9get, \u00e9s hamarosan egy \u201eKettesk\u00e9t\u201d \u00e9s egy \u201eH\u00e1rmask\u00e1t\u201d! \r\n\r\nBoldog 2. h\u00e1zass\u00e1gi \u00e9vfordul\u00f3t, Kincs! Meg\u00edg\u00e9rem, hogy a k\u00f6vetkez\u0151re megem\u00e9sztem, hogy a szerintem kiv\u00e1l\u00f3 dolgozatomra anno csak 4-est adt\u00e1l, de akkor te pedig fogadd el, hogy nem l\u00f3gtam az els\u0151 \u00f3r\u00e1dr\u00f3l, hanem dolgoztam! \r\n\r\nSzeretlek. J\u00f3ban, rosszban.\r\n\r\n[caption id=\"attachment_95\" align=\"alignnone\" width=\"358\"]\"Az<\/a> Az \u00faton tov\u00e1bb[\/caption]\r\n\r\n","type":"rich"}