{"version":"1.0","provider_name":"Rellablog ","provider_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu","author_name":"Rellablog","author_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/author\/lehorell\/","title":"Hartai anzix","html":"Egy nagyon kedves bar\u00e1tom k\u00e9rte, hogy \u00edrjak megint Hart\u00e1r\u00f3l. Mivel ez a bar\u00e1tom sokat jelent nekem, ez\u00e9rt \u00f6r\u00f6mmel teljes\u00edtem a k\u00e9r\u00e9s\u00e9t. Nem is tehetn\u00e9k m\u00e1st, hiszen Hettivel \u00e9s Bing\u00f3val mostant\u00f3l itt lakunk.\r\n\r\nN\u00e9h\u00e1ny napja \u00fczemszer\u0171en bek\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk a mi kis, k\u00e9kzsalus, t\u00e9glaker\u00edt\u00e9ses h\u00e1zunkba, amit m\u00e1r annyira hi\u00e1nyoltam. Hetekig csak arr\u00f3l tudtam besz\u00e9lni, milyen lesz itt Hettivel, a budapesti rutint felv\u00e1ltja a hartai vak\u00e1ci\u00f3. Neki ez lesz az els\u0151 itteni nyara. Volt m\u00e1r Hart\u00e1n sokszor, de olyan igazi, saraz\u00f3s, mez\u00edtl\u00e1baz\u00f3s, koszos k\u00f6rm\u00f6s heteket m\u00e9g nem t\u00f6lt\u00f6tt itt. N\u00e9h\u00e1ny napja k\u00f6nnyes b\u00facs\u00fat vett\u00fcnk a mi apuk\u00e1nkt\u00f3l, becuccoltunk az aut\u00f3ba \u00e9s m\u00e1r itt is vagyunk. A f\u00e9rjemb\u0151l mostant\u00f3l \u0151sz elej\u00e9ig h\u00e9tv\u00e9gi apuka lesz, bel\u0151lem pedig a gyermek\u00e9t egyed\u00fcl nevel\u0151, elv\u00e1lt asszony. Persze csak k\u00e9pletesen. \r\n\r\nAz \u00e1ltal\u00e1nos iskola el\u0151tti els\u0151 nyaramat m\u00e1r itt t\u00f6lt\u00f6ttem. Huszonk\u00e9t \u00e9ve a mi birodalmunk a k\u00e9kzsalus, t\u00e9glaker\u00edt\u00e9ses h\u00e1z. Ahogy kinyitom a nagykaput, szembej\u00f6n velem a gyerekkorom. Sok id\u0151m nincs elm\u00e9lkedni a m\u00falton, de amikor v\u00e9gre kicsit magam vagyok, k\u00f6rbej\u00e1rom a h\u00e1zat, megn\u00e9zem az \u00f6sszes szob\u00e1t, s\u00e9t\u00e1lok egy r\u00f6videt a kertben, szippantok egy m\u00e9lyet minden v\u00e1lyogos zegzugb\u00f3l. Ilyenkor \u00fagy \u00e9rzem, mintha m\u00e9g mindig csak 10-12 \u00e9ves voln\u00e9k. Este Zit\u00e1val a \u201eh\u00e1ts\u00f3 szob\u00e1ban\u201d alszom el megsz\u00e1ml\u00e1lhatatlan sz\u00fanyogcs\u00edp\u00e9ssel \u00e9s v\u00e9ral\u00e1fut\u00e1ssal. Reggel arra kelek, hogy apa olvasgatja a r\u00e9gi menetrendjeit a meggyfa alatt szalmakalapban, ma m\u00e1r elk\u00e9pzelhetetlen z\u00f6ld fecsk\u00e9ben. Anya a nagypap\u00e1j\u00e1t\u00f3l \u00f6r\u00f6k\u00f6lt, fakorm\u00e1nyos biciklij\u00e9t tolja be a kapun. Kor\u00e1n indult a boltba keny\u00e9r\u00e9rt \u00e9s tej\u00e9rt. A h\u00fagaink m\u00e9g meg sem sz\u00fclettek. Az \u00f6reg, nyugd\u00edjas kor\u00fa bicikli most is ott \u00e1ll a gar\u00e1zsban, kerekei leeresztettek. Apa menetrendjei pedig sz\u00e9pen sorakoznak egy \u00fcveges k\u00f6nyvespolcon. Kicsit porosak. A meggyf\u00e1t \u00e9vekkel ezel\u0151tt ki kellett v\u00e1gni, m\u00e1r egy m\u00e1sik, egy fiatalka \u00e1ll a hely\u00e9ben. Neszt\u00e1t itt keresztelt\u00e9k, Zsancinak \u00e9p\u00fclt a homokoz\u00f3. Sok minden v\u00e1ltozott ez alatt a h\u00fasz \u00e9v alatt. Az \u00e9let\u00fcnk\u2026\r\n\r\nB\u00edzom benne, hogy a f\u00e9rjem nem haragszik meg, ha most az els\u0151 szerelmemr\u0151l osztok meg egy t\u00f6rt\u00e9netet. Term\u00e9szetesen egy hartai fi\u00faba lettem f\u00fclig szerelmes m\u00e1r nyolc\u00e9vesen. Gyerekkori bar\u00e1tom, a szembe szomsz\u00e9dunk. Tizenhat voltam, amikor kamaszk\u00e9nt is belez\u00fagtam \u00e9s nincs abban semmi titkolni val\u00f3, hogy k\u00e9s\u0151bb -egy dunaparti h\u00e1zban- vele t\u00f6rt\u00e9nt meg minden. Akkor azt hittem, t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem leszek szerelmes, hozz\u00e1 megyek feles\u00e9g\u00fcl, hiszen n\u00e1la jobban nem ismer senki, egy\u00fctt gyerekeskedt\u00fcnk. Hogyan is t\u00f6rt\u00e9nhetne m\u00e1sk\u00e9nt? Nem \u00edgy lett, s az\u00f3ta sok v\u00edz lefolyt az \u00e9ppen \u00e1rad\u00f3, tet\u0151z\u0151, hartai Dun\u00e1n. \r\n\r\nN\u00e9h\u00e1ny napja \u00f6sszefutottunk az Arany J\u00e1nos utc\u00e1n. \u00c9n Hettit toltam a triciklij\u00e9ben, \u0151 pedig az \u00e9desanyj\u00e1\u00e9khoz sietett. Ritk\u00e1n tal\u00e1lkozunk, ha itt vagyunk, \u00e9pphogy csak k\u00f6sz\u00f6n\u00fcnk egym\u00e1snak, nem szoktunk besz\u00e9lgetni. De most m\u00e9gis meg\u00e1lltunk egy picit. L\u00e9nyeg\u00e9ben semmit nem v\u00e1ltozott \u00e9s m\u00e9gis. Milyen furcsa, hogy egyszer k\u00f6z\u00f6snek hittem az utunkat. Milyen r\u00e9gen t\u00f6rt\u00e9nt! Milyen m\u00e1s lenne az \u00e9letem, ha minden \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nik, ahogyan tizenh\u00e9t \u00e9vesen k\u00e9pzeltem. Egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, hatalmas k\u00e9kszem\u0171, \u00f6t\u00e9ves l\u00e1nya van, de nekem harminck\u00e9t \u00e9vesen is \u00fagy t\u0171nt, ez a fi\u00fa gyerek \u00e9s kamasz maradt. \u00c9n kin\u0151ttem a \u201efiatals\u00e1gbolonds\u00e1gb\u00f3l\u201d, tanultam, k\u00f6lt\u00f6ztem, \u00e9ltem k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n, dolgoztam, \u00fajra f\u00fclig szerelmes lettem, f\u00e9rjhez mentem, gyereket sz\u00fcltem, mosolyr\u00e1ncok \u00e9rlel\u0151dtek a szemem sark\u00e1ban, h\u00edztam, fogytam, alakultam, megkem\u00e9nyedtem, megv\u00e1ltoztam. Feln\u0151ttem. De \u0151 az maradt, aki volt. Ugyanolyannak l\u00e1ttam, mint t\u00edz \u00e9ve, mint h\u00fasz \u00e9ve. Azt\u00e1n ki tudja, lehet, hogy \u0151 is ugyanannak a nadr\u00e1gszokny\u00e1s sz\u00f6szk\u00e9s-barn\u00e1s kisl\u00e1nynak, vagy a v\u00f6r\u00f6sre festett kamaszl\u00e1nynak l\u00e1t minden egyes tal\u00e1lkoz\u00e1skor. Ha legk\u00f6zelebb \u00f6sszefutunk, megk\u00e9rdezem t\u0151le.\r\n\r\nEml\u00e9kek. Nekem rengeteget jelentenek. Tal\u00e1n az\u00e9rt is, mert ap\u00e1t csak ezekben \u0151rz\u00f6m. A k\u00e9kzsalus, t\u00e9glaker\u00edt\u00e9ses h\u00e1zban marad bel\u0151le egy kicsi, ami most csak az eny\u00e9m. Hart\u00e1n m\u00e9g jobban hi\u00e1nyzik apa. \u00c9s anya is. Ezen a ny\u00e1ron \u00e9n k\u00f6lt\u00f6ztem ide anyak\u00e9nt, \u00e9s Hettib\u0151l lett a hartai gyerek. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s. M\u00e9g mindig van olyan id\u0151s ember, akinek a \u201ej\u00f3 napot k\u00edv\u00e1nok\u201d helyett \u201ecs\u00f3kolommal\u201d k\u00f6sz\u00f6n\u00f6k, \u00e9s \u00fagy k\u00f6sz\u00f6n vissza, hogy \u201eszervusz Rellik\u00e9m, itt vagytok?!\u201d. Katik\u00e1nak m\u00e9g mindig mi vagyunk \u201ea l\u00e1nyocsk\u00e1k\u201d, akiket ell\u00e1t n\u00e9h\u00e1ny j\u00f3 tan\u00e1ccsal, nehogy b\u00e1rmi probl\u00e9m\u00e1nk legyen a sz\u00fcleink n\u00e9lk\u00fcl. A k\u00f3bor kuty\u00e1k helyett \u00e9vek \u00f3ta egy saj\u00e1tot l\u00e1tunk el minden f\u00f6ldi j\u00f3val, szeretettel. A boltba m\u00e1r \u00e9n megyek, m\u00f6g\u00f6ttem a l\u00e1nyommal, egy any\u00e1\u00e9n\u00e1l sokkal korszer\u0171bb biciklivel. A kertet m\u00e1r nem anya csinos\u00edtgatja egysz\u00e1l, napsz\u00edtta f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1ban, nem \u0151 locsol reggel \u00e9s este, mint r\u00e9gen, hanem szents\u00e9gelve \u00e9n metszem meg a f\u00e1kat \u00e9s \u00e9n gazolok (persze nekem egyed\u00fcl ez sem megy, a n\u0151v\u00e9rem \u00e9s a f\u00e9rje a munka oroszl\u00e1nr\u00e9sz\u00e9t megcsin\u00e1lj\u00e1k helyettem). Most m\u00e1r nekem kell \u00e9szben tartanom, hogy a szerda, az kuka-nap, vihar ut\u00e1n nekem kell (illetve kellett volna) les\u00f6p\u00f6rn\u00f6m legal\u00e1bb a j\u00e1rd\u00e1t, mert ugye \u201etiszta udvar, rendes h\u00e1z\u201d. Pesti-hartai gyerekb\u0151l, hartai feln\u0151tt lettem. \r\n\r\nEst\u00e9nk\u00e9nt j\u00f3 picit egyed\u00fcl t\u00f6prengeni ezeken a dolgokon. Nosztalgi\u00e1zni, ha \u00fagy tetszik. Be\u00fcl\u00f6k a hartai szob\u00e1nk sarokpadj\u00e1nak legsark\u00e1ba \u00e9s gondolkodom. Mennyi sok k\u00e9peslapot, k\u00e9zzel \u00edrt levelet k\u00fcldtem ebbe a faluba! H\u00e1nyszor k\u00f3boroltunk el egy eg\u00e9sz gyereksereggel! \u00dcvegezt\u00fcnk a h\u00e1ts\u00f3 szob\u00e1ban, Petivel tr\u00e1g\u00e1r szavakkal teli pap\u00edrokat dob\u00e1ltunk a szomsz\u00e9dok postal\u00e1d\u00e1j\u00e1ba. Lev\u00e9lpap\u00edrt cser\u00e9lt\u00fcnk, eg\u00e9sz nap ki sem j\u00f6tt\u00fcnk a medenc\u00e9b\u0151l, apa hat\u00e1rozott tilt\u00e1sa ellen\u00e9re elbiciklizt\u00fcnk az akaszt\u00f3i lovasfarmig \u00e9s vissza. K\u00e9s\u0151bb eg\u00e9sz \u00fcgyesen megtanultam kim\u00e1szni a ker\u00edt\u00e9sen, ha a nagyap\u00e1m nem engedett ki este ahhoz a bizonyos fi\u00fahoz. H\u00e1nyszor j\u00f6tt\u00fcnk haza hajnalban a Yakee pub-b\u00f3l, amikor anya m\u00e1r a kertet locsolta! Vagy \u00e9pp ittunk meg rengeteg isteni finom \u201981-es bort a Dun\u00e1n, h\u00e1zibulikban, a mit sem sejt\u0151 sz\u00fcl\u0151k t\u00e1voll\u00e9t\u00e9ben. Mi minden t\u00f6rt\u00e9nt itt! \u00c9s semmi nem v\u00e1ltozott. Csak \u00e9n.\r\n\r\nHart\u00e1n sz\u00e1momra meg\u00e1ll az id\u0151, m\u00e9gis est\u00e9re sokkal jobban elf\u00e1radok, mint a f\u0151v\u00e1rosban. El\u0151bb j\u00f6n \u00e9rt\u00fcnk az este, kor\u00e1bban kel a nap. Nem tudom, hol j\u00e1runk a h\u00e9tben, h\u00e1nyadik\u00e1t \u00edrunk, m\u00e9g csak j\u00fanius, vagy m\u00e1r j\u00falius van-e, az \u00f3r\u00e1t is csak naponta egyszer tudom: a d\u00e9li harangsz\u00f3 seg\u00edt. A telefonomat napokig nem is tal\u00e1lom, a tv-t be sem kapcsolom. Fogalmam sincs, mi t\u00f6rt\u00e9nik a nagyvil\u00e1gban, a h\u00edrek elsuhannak a fejem felett. El vagyok z\u00e1rva mindenf\u00e9le vil\u00e1gt\u00f3l, de ezzel egy\u00fctt \u00e9rkezik egy m\u00e1sik, ami n\u00e9lk\u00fcl nem l\u00e9tezhetn\u00e9k. J\u00f3 itt. \u00c9s \u00e9n mondom: Harta a vil\u00e1g k\u00f6zepe. Ha nem hiszitek, j\u00e1rjatok ut\u00e1na!\r\n\r\nUi.: Ezerszer \u00f6lel\u00fcnk, Kincs, nagyon hi\u00e1nyzol! Puszilunk Budapest!\r\n","type":"rich"}