{"version":"1.0","provider_name":"Rellablog ","provider_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu","author_name":"Rellablog","author_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/author\/lehorell\/","title":"Var\u00e1zsolj otthont te\u00e1val!","html":"Adni j\u00f3. De minek, ha sehol a kar\u00e1csony? Mert t\u00e9nyleg j\u00f3. \u00c9s seg\u00edteni nem csak az \u00e9v v\u00e9g\u00e9nek k\u00f6zeledt\u00e9vel lehet. Hanem most is. Mindig. Nem csak m\u00e1soknak, hanem neked \u00e9s nekem is. Ezennel \u00fatj\u00e1ra bocs\u00e1tom (f\u00e9lszegen, tele k\u00e9ts\u00e9gekkel) a Hon-tea mozgalmat (vagy nem is tudom, minek nevezzem), hogy seg\u00edtsek, hogy seg\u00edthess! \r\n\r\nHettivel \u00e9s Bing\u00f3val m\u00e9g Hart\u00e1n vagyunk, nek\u00fcnk m\u00e9g tart a ny\u00e1r. De reggelenk\u00e9nt az\u00e9rt csak-csak eszembe juttatja velem a cs\u00edp\u0151s leveg\u0151, hogy lesz az\u00e9rt m\u00e9g k\u00e9s\u0151 \u0151sz \u00e9s kora t\u00e9l. Nem is olyan sok\u00e1ra. Ahogyan elrep\u00fclt ez a ny\u00e1r, \u00fagy elillannak a melegebb hetek, \u00e9s gyorsan \u00e9rkezik a fogcsikorgat\u00f3 hideg. Pislant\u00e1snyi id\u0151 \u00e9s itt a kar\u00e1csony, egy m\u00e1sik \u00e9v eleje.\r\n\r\nMi, Budapest belv\u00e1rosban lakunk. Karny\u00fajt\u00e1snyira a Parlament, n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9sre a Duna, egy-k\u00e9t perc s\u00e9ta a F\u0151v\u00e1rosi B\u00edr\u00f3s\u00e1g, a N\u00e9prajzi M\u00fazeum. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 utc\u00e1k, m\u00e9g szebb \u00e9p\u00fcletek. Szeretek ott lakni. Szinte minden nap bej\u00e1rjuk a k\u00fclf\u00f6ldiek \u00e1ltal annyira csod\u00e1lt r\u00e9szeket. Viszont a sz\u00e9p mellett megtal\u00e1lhat\u00f3 a cs\u00fanya, a j\u00f3 mellett k\u00f6nnyen felkutathat\u00f3 a rossz is.\r\n\r\nUgyan m\u00e1r sokukat kikergettek a belv\u00e1rosb\u00f3l, m\u00e9g most is rengeteg a hajl\u00e9ktalan. Nagy sz\u00e1zal\u00e9kuk egy\u00e1ltal\u00e1n nem megy mened\u00e9khelyre, m\u00e9g \u00e9jszaka sem. Adatokat, t\u00e9nyeket, sz\u00e1mokat nem tudok, kiz\u00e1r\u00f3lag a saj\u00e1t k\u00e9t szememre alapozok. Az alulj\u00e1r\u00f3kb\u00f3l \u201ekilakoltatt\u00e1k\u201d \u0151ket, buszmeg\u00e1ll\u00f3kban nem alhatnak, k\u00f6zter\u00fcleten nem k\u00e9regethetnek. Nem akarok \u00e1lszent lenni: \u00e9n sem szeretem, ha a lak\u00e1sunkt\u00f3l n\u00e9h\u00e1ny utc\u00e1nyira belebotlok egy-egy t\u00f6kr\u00e9szeg hajl\u00e9ktalanba, azt pedig kifejezetten ut\u00e1lom, hogy egyes utc\u00e1k, \u00e9p\u00edtkez\u00e9sek b\u0171zlenek a h\u00fagyszagt\u00f3l. Hazudn\u00e9k, ha azt \u00e1ll\u00edtan\u00e1m: annyira sajn\u00e1lom mindegyiket, hogy legsz\u00edvesebben befogadn\u00e1m \u0151ket az otthonomba. Nem \u00edgy van. De sz\u00edv\u00fck\u00f6n viselem az \u0151 sorsukat is.\r\n\r\nMinden \u00e9vben, amikor bek\u00f6sz\u00f6nt a hideg \u00e9s a fagy, seg\u00edt\u00fcnk nekik \u00e9lelemmel, forr\u00f3 te\u00e1val, n\u00e9ha-n\u00e9ha \u00e9dess\u00e9ggel. \u00c9n \u00e9s a f\u00e9rjem - aki biztosan nem \u00f6r\u00fcl most annak, hogy ezt nyilv\u00e1noss\u00e1g el\u00e9 t\u00e1rtam. Hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta sokat seg\u00edt apr\u00f3s\u00e1gokkal, de ezeket gyakran m\u00e9g nekem sem mondja el. \"Te\u00e1zni\" egy\u00fctt kezdt\u00fcnk. Nem az\u00e9rt, mert a kar\u00e1csonyi szellem a fej\u00fcnkre koppintott, nem a saj\u00e1t lelkiismeret\u00fcnk megnyugtat\u00e1sa miatt, \u00e9s nem is az\u00e9rt, hogy majd egyszer valaki elismer\u0151en megveregesse a v\u00e1llunk. Puszt\u00e1n az\u00e9rt, mert m\u00e9g belegondolni is sz\u00f6rny\u0171, hogy ezek az emberek az utc\u00e1n k\u00e9nytelenek t\u00f6lteni a mindennapjaikat. \u00c9n nem lenn\u00e9k erre k\u00e9pes, pedig tudom, hogy a musz\u00e1j, az nagy\u00far. \r\n\r\nVan, aki hontalans\u00e1g\u00e1val fizet saj\u00e1t ball\u00e9p\u00e9sei\u00e9rt, b\u0171nei\u00e9rt. Hib\u00e1zott, rossz \u00fatra t\u00e9rt, utc\u00e1ra ker\u00fclt. Sokan viszont a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek \u00e1ldozatai, s szinte nem tehetnek arr\u00f3l, ami most t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fck. Szoktam vel\u00fck besz\u00e9lgetni, nem fordulok el t\u0151l\u00fck, hallottam m\u00e1r sz\u00e1zf\u00e9le t\u00f6rt\u00e9netet. Voltak, amelyek meg\u00e9rintettek, de sz\u00e9p sz\u00e1mmal akadtak olyan mes\u00e9l\u0151k is, akikr\u0151l sejtettem, hogy csak l\u00f3d\u00edtanak. Mindezekt\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl szorgalmasan f\u0151ztem nekik is a te\u00e1t, hogy csak p\u00e1r percre j\u00f3l \u00e9rezhess\u00e9k magukat. Hogy csak egy pillanatra visszahozzam nekik az otthon meleg\u00e9t, a megnyugtat\u00f3 gondoskod\u00e1st. Igaz, nem sok, de a semmin\u00e9l m\u00e9gis t\u00f6bb.\r\n\r\nNem \u00edt\u00e9lkezem, mert ehhez nincs jogom! Nem \u00e9rdekel, ki \u00e9s mi\u00e9rt ker\u00fclt az utc\u00e1ra, alkoholista-e, \u00e1rulja-e a test\u00e9t, b\u0171n\u00f6z\u0151 vagy m\u00e1sok miatt k\u00e9nytelen otthon n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni. Most nem ennek van itt a helye. Szeretn\u00e9k \u00fatj\u00e1ra ind\u00edtani egy mozgalmat, ami seg\u00edt nekem, hogy ily m\u00f3don seg\u00edthessek. Hon-tea, ezt a nevet adtam neki, mert k\u00f6nnyen megjegyezhet\u0151. Bevallom: nem rem\u00e9lek t\u00fal sokat. Sajn\u00e1lom, hogy ezt kell \u00edrnom, de szerintem (\u00e9s ez csak az \u00e9n v\u00e9lem\u00e9nyem) nem szeret\u00fcnk olyanokon seg\u00edteni, akik \u201enem \u00e9rdemlik meg\u201d. Mi csak a sz\u00e9pet szeretj\u00fck, a j\u00f3t \u00e9s az \u00e9rt\u00e9kest. Egy hajl\u00e9ktalan pedig csupa f\u00f6l\u00f6sleges kacat, \u00e9rt\u00e9ktelen lim-lom \u00e9s \u00f3cska vacak. Gondolhatjuk m\u00e1sk\u00e9nt is, de a sz\u00e1nakoz\u00f3 pillant\u00e1sokon k\u00edv\u00fcl egyebet nem tesz\u00fcnk. Mert nem is akarunk\u2026\r\n\r\nH\u00e1t \u00e9n igen. De csak annyit tudok, ami t\u0151lem telik. Azt tudom tenni, amit eddig is csin\u00e1ltam. Hol egy magas, mack\u00f3s \u00e9s m\u00e9ly hang\u00fa, j\u00f3kedv\u0171 pasassal az oldalamon, hol egy fekete-feh\u00e9r foltos, kever\u00e9k kutya ut\u00e1n szaladva osztogattam a meleg te\u00e1t. Tudtam, ki, hogyan szereti, ki nem k\u00e9r bele cukrot, \u00e9s ki egy kicsivel t\u00f6bb citromot. Megk\u00f6sz\u00f6nt\u00e9k. \u00c9s minden nap v\u00e1rtak. Id\u00e9n egy kisl\u00e1ny is velem tart majd, hogy tudja, tanulja meg: vannak olyanok, akik nem \u00fagy \u00e9lnek, mint mi, akik sokkal rosszabb helyzetben vannak. A vil\u00e1g nem csak mosolyb\u00f3l \u00e1ll. De ami m\u00e9g enn\u00e9l is sokkal fontosabb: adni t\u00e9nyleg j\u00f3. \u00d6r\u00f6m, amikor egy b\u00e1natos arc felder\u00fcl. Ha csak egy pillanatra is. Azt vallom, hogy mindenki azt kapja vissza az \u00e9letben, amit adott. Mi most adni szeretn\u00e9nk, \u00e9s nem az\u00e9rt, hogy viszontkapjunk.\r\n\r\nEhhez el\u0151sz\u00f6r k\u00e9rnem kell: teafiltert (lehet a legolcs\u00f3bb, vagy a leg\u00edzletesebb, teljesen mindegy), cukrot \u00e9s citromot. A flakonokat begy\u0171jt\u00f6m \u00e9n, a v\u00edz \u00e9s a f\u0151z\u00e9s r\u00e9szemr\u0151l kipip\u00e1lva. \u00c9s m\u00e9g valami: ossz\u00e1tok meg min\u00e9l t\u00f6bben ezt az \u00edr\u00e1st, hogy nehogy lemaradjanak olyanok, akik sz\u00edvesen seg\u00edten\u00e9nek, de nem tudj\u00e1k, hogyan \u00e9s mit... Mivel budapesti vagyok, ez\u00e9rt csak ott tudok seg\u00edteni, az V. ker\u00fclet k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n. De gond egy sz\u00e1l se: bizony\u00e1ra a felh\u00edv\u00e1somon felbuzdulva a v\u00e1ros, \u00e9s az orsz\u00e1g t\u00f6bb hely\u00e9n is elindul valamif\u00e9le mozgol\u00f3d\u00e1s. \u00c9n b\u00edzom benne!\r\n\r\nAz akci\u00f3t a mai napt\u00f3l elind\u00edtom, \u00e9s eg\u00e9szen 2014. m\u00e1rcius v\u00e9g\u00e9ig rem\u00e9lem! \r\n\r\nFelaj\u00e1nl\u00e1sok \u00e1tad\u00e1s-\u00e1tv\u00e9tel\u00e9t itt tudjuk megbesz\u00e9lni: rellablog@gmail.com, de minden felmer\u00fcl\u0151 k\u00e9rd\u00e9sre v\u00e1laszolok a Rellablog facebook oldal\u00e1n is. Itt mindenr\u0151l t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dhattok. \r\n\r\nTeasz\u00fcrcs\u00f6l\u00e9sben gazdag var\u00e1zslatos, hideg napokat k\u00edv\u00e1nok!\r\nK\u00f6sz\u00f6nettel: Lehoczky Rella, a Rellablog szerz\u0151je\r\n\r\n\"\"<\/a>\r\nFot\u00f3: Alex Poison","type":"rich"}