{"version":"1.0","provider_name":"Rellablog ","provider_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu","author_name":"Rellablog","author_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/author\/lehorell\/","title":"\u00c9jf\u00e9l el\u0151tt \u00f6t perccel","html":"Azt mondta, ne agg\u00f3djak, mert megv\u00e1rja a tizennyolcadik sz\u00fclet\u00e9snapom. Mosolyogva legyintettem. Nem vettem komolyan. \u00dagyis ott lesz a huszadikon \u00e9s a harmincadikon is. Mert ott kell lennie. Olyan nincs, hogy \u0151 nem \u00fcnnepelhet vel\u00fcnk. Velem. \r\nNeki lett igaza. Megv\u00e1rta, am\u00edg feln\u0151tt\u00e9 v\u00e1lok, azut\u00e1n elengedte a kezem, \u00e9s elment t\u0151l\u00fcnk. T\u0151lem. \u00d6r\u00f6kre.\r\n\r\nNeh\u00e9z err\u0151l besz\u00e9lni, nem is j\u00f6nnek \u00fagy a szavak, mint szoktak. Tal\u00e1n, ha le\u00edrom jobb lesz m\u00e1snak, magamnak is. Sok\u00e1ig k\u00e9ptelen voltam hangosan kimondani, de ma m\u00e1r megb\u00e9k\u00e9ltem a gondolattal, a kimondott sz\u00f3val. Hossz\u00fa \u00fat vezetett id\u00e1ig, s ez az \u00fat egyszer sem \u00e1gazott el. Musz\u00e1j volt egy ir\u00e1nyban haladni. M\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1st nem hagyott az \u00e9let. M\u00e1r nem \u00e9rzek haragot, nem vagyok d\u00fch\u00f6s, a szomor\u00fas\u00e1gom sem olyan m\u00e9rt\u00e9k\u0171, mint akkor. Most m\u00e1r csak hi\u00e1nyzik. Minden nap. Apa a tizennyolcadik sz\u00fclet\u00e9snapomon halt meg. \u00c9pp ma t\u00edz \u00e9ve. \r\n\r\nMeglepet\u00e9snek sz\u00e1ntuk a testv\u00e9reimmel, hogy anya \u00e9s apa ut\u00e1n megy\u00fcnk a k\u00f3rh\u00e1zba. Ap\u00e1nak akkor m\u00e1r h\u00f3napok \u00f3ta f\u00e1jdalmai voltak, de senki tan\u00e1cs\u00e1ra nem volt hajland\u00f3 \u00fajra orvoshoz fordulni. Lumb\u00e1g\u00f3t diagnosztiz\u00e1ltak n\u00e1la, s\u00falyf\u00fcrd\u0151t \u00e9s massz\u00e1zst \u00edrtak fel neki. Enyh\u00fcl\u00e9s helyett csak rosszabodott az \u00e1llapota, szinte m\u00e1r aludni sem tudott, n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9pcs\u0151fok megm\u00e1szs\u00e1sa is \u00f3ri\u00e1si er\u0151fesz\u00edt\u00e9s\u00e9be tellett. De csak nem hallgatott senkire. Anya v\u00e9g\u00fcl megel\u00e9gelte az \u00e9rtelmetlen szenved\u00e9st \u00e9s ment\u0151vel besz\u00e1ll\u00edtatta a k\u00f3rh\u00e1zba. \u00c9n \u00e9s a h\u00e1rom testv\u00e9rem ott maradtunk az \u00fcres lak\u00e1sban. Zita tizenh\u00e9t volt, Neszta hat, Zsanci pedig k\u00e9t\u00e9ves. N\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra tehetetlen v\u00e1rakoz\u00e1s ut\u00e1n \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk: mind a n\u00e9gyen bemegy\u00fcnk hozz\u00e1juk a k\u00f3rh\u00e1zba. Meglepet\u00e9snek sz\u00e1ntuk\u2026\r\n\r\nKiny\u00edlt a liftajt\u00f3, \u00e9s apa ott \u00fclt egy tol\u00f3sz\u00e9kben. Meg\u00f6r\u00fclt, amikor megl\u00e1tott benn\u00fcnket. Csak mosolygott. Anya a szem\u00e9t t\u00f6r\u00f6lgette, \u00e9s miut\u00e1n sejtette, hogy nem reggelizt\u00fcnk, neki\u00e1llt zs\u00f6ml\u00e9t vajazni. Nagy baj lehet \u2013 semmi m\u00e1sra nem tudtam gondolni. \u201eValami van a hasamban, ami nem oda val\u00f3 \u00e9s ki kell venni. De nincs baj.\u201d \u2013 magyar\u00e1zta nek\u00fcnk apa olyan nyugtalan\u00edt\u00f3 nyugods\u00e1ggal. Ez a borzalmas k\u00e9p ezerszer megjelent m\u00e1r el\u0151ttem. Nem tudom kiverni a fejemb\u0151l, pedig megtenn\u00e9m, ha lehetne. Ott \u00e9s akkor kezd\u0151d\u00f6tt minden. Ahogyan kiny\u00edlt az a liftajt\u00f3, bez\u00e1rult m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk a megszokott, szeretett, b\u00e9k\u00e9s csal\u00e1di otthonunk kapuja. Mindennek v\u00e9ge volt azon a napon.\r\n\r\nR\u00e1kos. Szinte pillanatok alatt \u00e1llap\u00edtott\u00e1k meg az orvosok. B\u00e1r el\u0151tte a h\u00e1ziorvos egy\u00e1ltal\u00e1n nem gyanakodott a gyilkos k\u00f3rra. Pedig apa h\u00fasz\u00e9vesen is v\u00e9gigszenvedte \u00e9veken \u00e1t a kemoter\u00e1pi\u00e1t, k\u00f3rh\u00e1zi kezel\u00e9sek t\u00f6meg\u00e9t. \u00dagy vette feles\u00e9g\u00fcl any\u00e1t, hogy nem tudt\u00e1k, meddig \u00e9lhetnek egy\u00fctt tov\u00e1bb. Egy\u00fctt kellett v\u00e9gig n\u00e9zni\u00fck, hogyan halnak meg sorra azok, akikkel apa egy k\u00f3rteremben fek\u00fcdt. A szerencs\u00e9s gy\u00f3gyul\u00e1s ut\u00e1n apa m\u00e9g tizen\u00f6t \u00e9vig j\u00e1rt kontrollra, benn\u00fcnket, gyerekeket is vizsg\u00e1ltak, nem \u00f6r\u00f6kl\u0151d\u00f6tt-e a betegs\u00e9g. Hogy ez mi\u00e9rt nem jutott esz\u00e9be egy tapasztalt h\u00e1ziorvosnak, azt nem tudn\u00e1m megmondani. Vagy ink\u00e1bb nem akarom. De t\u00e9ny, hogy a k\u00e9t \u00e9vig \u00e1gyhoz k\u00f6t\u00f6tt beteg\u00e9hez, a mi \u00e9desap\u00e1nkhoz, egyszer sem j\u00f6tt ki l\u00e1t\u00f3gat\u00f3ba, pedig kellett volna, noha mi nem tartottunk volna r\u00e1 ig\u00e9nyt. \u00c9rtelmetlennek t\u0171nt az eg\u00e9sz. De k\u00e9t \u00e9v alatt nem \u0151 volt az egyetlen orvos (ember), akiben csal\u00f3dnunk kellett. \r\n\r\nNy\u00e1ron der\u00fclt ki, hogy apa nagyon beteg. Azonnal a leger\u0151sebb kemoter\u00e1pi\u00e1t javasolt\u00e1k. Az els\u0151 adag ut\u00e1n hullani kezdett a haja, ez\u00e9rt arra k\u00e9rte Zit\u00e1t, hogy v\u00e1gja le teljesen, legyen kopasz. Tetszett. Nem n\u0151tt a k\u00f6rme, a b\u0151re \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3ra v\u00e1ltozott, a szem\u00f6ld\u00f6ke kihullott. Viszont a v\u00e9djegy\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt bajsz\u00e1b\u00f3l csak n\u00e9h\u00e1ny sz\u00e1l intett b\u00facs\u00fat. Megmaradt, \u00e9s annyira j\u00f3l \u00e1llt neki! K\u00f6zben derekasan t\u0171rte a megism\u00e9telt sorsot, sokszor sz\u00f3tlanul. Hatalmas f\u00e1jdalmai voltak, a gy\u00f3gyszerekt\u0151l pedig szinte \u00e1lland\u00f3an rosszul volt. Am\u00edg tehette, bej\u00e1rt dolgozni, elvitt minket az iskol\u00e1ba, \u00e9rtem j\u00f6tt a zenekari pr\u00f3ba v\u00e9g\u00e9n. Szeretett volna teljes \u00e9letet \u00e9lni. \u00c9lni akart. T\u00e9len \u00fagy t\u0171nt, minden j\u00f3ra fordul \u00e9s a kar\u00e1csonyt m\u00e1r eg\u00e9szs\u00e9gesebben t\u00f6ltehtj\u00fck egy\u00fctt. Megoper\u00e1lt\u00e1k. A h\u00e9t\u00f3r\u00e1s m\u0171t\u00e9tet anya a k\u00f3rh\u00e1z v\u00e1r\u00f3term\u00e9ben, mi pedig az iskol\u00e1ban, \u00f3vod\u00e1ban izgultuk v\u00e9gig. A r\u00e1kos daganatnak csak egy r\u00e9sz\u00e9t tudt\u00e1k elt\u00e1vol\u00edtani, egy betokosodott darabhoz nem mertek hozz\u00e1ny\u00falni. Akkor azt hittem, ezek nagyon j\u00f3 h\u00edrek. Apa j\u00f3l volt \u2013annak ellen\u00e9re, hogy szinte az eg\u00e9sz gerinc\u00e9t v\u00e9gigv\u00e1gt\u00e1k. Azt\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt valami, \u00e9s mindene f\u00e1jni kezdett. L\u00e1bra sem tudott \u00e1llni. K\u00f6zben folyamatosan kapta a kemoter\u00e1pi\u00e1t. Egy h\u00f3napb\u00f3l egy hetet kellett k\u00f3rh\u00e1zban t\u00f6ltenie, \u00edgy amikor csak lehetett, otthon volt vel\u00fcnk. Anya n\u00e9gy gyerek \u00e9s a munk\u00e1ja mellett mindenr\u0151l gondoskodott. Azonnal teljes\u00edtette apa k\u00edv\u00e1ns\u00e1gait, sz\u00fcl\u0151i \u00e9rtekezletekre j\u00e1rt, ellen\u00f6rz\u0151t \u00edrt al\u00e1, vezette a h\u00e1ztart\u00e1st, napi nyolc \u00f3r\u00e1t dolgozott, k\u00e9t nagy \u2013\u00e9s k\u00e9t kisgyerek anyja volt \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lta \u00e9letben tartani ap\u00e1t. Akkor ez volt a term\u00e9szetes, de ma m\u00e1r nem tudom, honnan mer\u00edtett, honnan szerezte az el nem fogy\u00f3 energi\u00e1kat. \r\n\r\nApa nagyon nehezen viselte a kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1got. Egyed\u00fcl semmit nem tudott megcsin\u00e1lni. F\u00fcrdeni \u00e9s WC-re menni sem. Gyakran egyed\u00fcl cipeltem ki, mosdattam le, ha \u00e9pp anya a munkahely\u00e9n volt k\u00e9nytelen lenni, Zita pedig a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren a h\u00fagainkkal. Felv\u00e1ltva seg\u00edtett\u00fck \u0151t mindenben. B\u00e1rmiben. Mindig bocs\u00e1natot k\u00e9rt, pedig nem volt mi\u00e9rt. Sz\u00e9gyellte az \u00e1llapot\u00e1t, sz\u00e9gyenkezett a magatehetetlens\u00e9ge miatt. Megv\u00e1ltozott az \u00e9lete, s az \u00f6v\u00e9vel egy\u00fctt a mi\u00e9nk is eg\u00e9sz m\u00e1s ir\u00e1nyt vett. Am\u00edg az oszt\u00e1lyt\u00e1rsaink a h\u00e9tv\u00e9gi bulit szervezt\u00e9k, addig mi minden d\u00e9lut\u00e1n rohantunk haza az els\u0151s \u00e9s a nagycsoportos testv\u00e9reinkkel. Am\u00edg m\u00e1s \u00e9jszaka \u00e9desen aludt, addig mi felv\u00e1ltva maradtunk fent ap\u00e1val, hogy ne legyen egyed\u00fcl a f\u00e1jdalmaival. Megszokott volt, hogy egy-k\u00e9t \u00f3ra alv\u00e1s ut\u00e1n indulunk reggel iskol\u00e1ba. Akkor ez nem t\u0171nt eget renget\u0151 dolognak. Egyszer\u0171en csak tett\u00fck a dolgunkat, amit az \u00e9let r\u00e1nk szabott. \r\n\r\n\u201eNagyon sajn\u00e1lom J\u00e1nos, de t\u00f6bb\u00e9 nem fog l\u00e1bra \u00e1llni!\u201d \u2013 ez volt az a pont, amikor apa feladta a k\u00fczdelmet. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a m\u0171t\u00e9t k\u00f6vetkezt\u00e9ben der\u00e9kt\u00f3l lefel\u00e9 teljesen leb\u00e9nult. Megrend\u00edtett a h\u00edr, de bevallom, nem igaz\u00e1n \u00e9rdekelt. Apa tol\u00f3sz\u00e9kben is ugyan\u00fagy az ap\u00e1m lesz, mint el\u0151tte. \u00c9l, \u00e9s ez a legfontosabb! H\u00e1t ez nem el\u00e9g? Eddig is mindent megoldottunk, ezek ut\u00e1n is helyre tessz\u00fck a dolgokat. Itt van vel\u00fcnk! \u00c9s itt is lesz. Az \u00e9letn\u00e9l semmi sem lehet fontosabb\u2026 Tal\u00e1n \u0151 m\u00e1sk\u00e9nt gondolta. \u00c9rezhette, hogy m\u00e1r nem sok van h\u00e1tra. De hetente k\u00e9tszer egy\u00fctt torn\u00e1zott a gy\u00f3gytorn\u00e1sszal \u00e9s a kish\u00fagainkkal, beszedte az \u00f6sszes pirul\u00e1t, amit anya el\u00e9 tett \u00e9s folytatta a kemoter\u00e1pi\u00e1t, pedig m\u00e1r nem hitt benne. Tal\u00e1n nem hitt a gy\u00f3gyul\u00e1sban. Biol\u00f3gusk\u00e9nt m\u00e1st l\u00e1tott a leletekbe, mint mi. Szerintem \u0151 tudta, hogy ebb\u0151l nincs ki\u00fat. \u00c9s volt, hogy mondta is: \u201eVan egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 feles\u00e9gem \u00e9s n\u00e9gy l\u00e1nyocsk\u00e1m. M\u00e1r csak miattuk csin\u00e1lom.\u201d. \u00c9s nem sokkal k\u00e9s\u0151bb egy lez\u00e1rt bor\u00edt\u00e9kot is tal\u00e1ltam, amikor \u00e1th\u00faztam az \u00e1gy\u00e1t: \u201eEzt csak akkor bonts\u00e1tok fel, ha \u00e9n m\u00e1r nem leszek k\u00f6ztetek.\u201d \u2013 ezt \u00edrta r\u00e1. Nem lehetett elhinni, hogy egyszer lesz ilyen. \u0150 mindig lesz. \r\n\r\nA tavasz sem hozott enyh\u00fcl\u00e9st. Minden csak rosszabb lett. Er\u0151s f\u00e1jdalomcsillap\u00edtokon \u00e9lt, havonta t\u00f6bbsz\u00f6r transzf\u00fazi\u00f3ra kellett vinni a k\u00f3rh\u00e1zba, hogy egy kis er\u0151re kapjon. A h\u00f3napok \u00f3ta tart\u00f3, hat\u00e1stalan kemoter\u00e1pi\u00e1t pedig visszautas\u00edtotta. Nem akart ett\u0151l is szenvedni. Aki \u00e1polt otthon beteget, az tudja, mit v\u00e1llal: voltak jobb, \u00e9s rosszabb napok. Volt, amikor nagyokat nevetg\u00e9lt\u00fcnk, \u00f3r\u00e1kon \u00e1t besz\u00e9lgett\u00fcnk, de szinte minden m\u00e1sodik nap gy\u00f6trelem volt. Volt, amikor az \u00e9retts\u00e9gi el\u0151tt \u00e1ll\u00f3 Zit\u00e1t f\u00f6ldrajzb\u00f3l korrepet\u00e1lta, \u00e9s volt, hogy a vizes poharat falhoz v\u00e1gta tehetetlen f\u00e1jdalm\u00e1ban. Volt, hogy minden rossz volt, de minden reggel egy szebb napban b\u00edzva \u00e9bredt\u00fcnk. Helyette mindannyian. K\u00f6nnyek n\u00e9lk\u00fcl, pozit\u00edvan, rem\u00e9nykedve, t\u00fcrelmesen. Sokszor volt kib\u00edrhatatlan a helyzet, de sosem adtuk fel.\r\n\r\n\u201eNe haragudjatok r\u00e1m, de most m\u00e1r miattatok sem tudom v\u00e9gig csin\u00e1lni. M\u00e1r nagyon menn\u00e9k. M\u00e1r sorban \u00e1llok a ruhat\u00e1rban.\u201d \u2013 ny\u00e1ron m\u00e1r ezt mondta nek\u00fcnk. D\u00fch\u00f6s voltam. Hogy gondolhat ilyet? Mi\u00e9rt nem k\u00fczd, am\u00edg lehet? Mi\u00e9rt adja fel? Val\u00f3j\u00e1ban sosem hittem, hogy ez ut\u00e1n a kijelent\u00e9se ut\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9ttel megt\u00f6rt\u00e9nik az, amit csak ritk\u00e1n fogalmaztunk meg. Ekkor m\u00e1r k\u00e9t \u00e9ve volt beteg, majd\u2019 egy \u00e9ve \u00e1gyhoz k\u00f6t\u00f6tt. Lefogyott negyven kil\u00f3ra, elveszett bel\u0151le minden rem\u00e9ny, kialudt bel\u0151le minden sz\u00e9p. De az utols\u00f3 napig dolgozott. Rengeteg olyan dokumentumot \u00edrt meg az \u00e1gy\u00e1ban, amit a mai napig haszn\u00e1lnak, felhaszn\u00e1lnak. Mindv\u00e9gig szellemileg akt\u00edv volt, munkak\u00e9pes, \u00e9rz\u0151, gondolkod\u00f3 ember. Prec\u00edzen lejegyezte a csal\u00e1d p\u00e9nz\u00fcgyeit, pontos list\u00e1t k\u00e9sz\u00edtett minden olyan h\u00e9tk\u00f6znapi dologr\u00f3l, amit addig \u0151 csin\u00e1lt \u00e9s nek\u00fcnk, n\u0151knek fogalmunk sem volt r\u00f3la. Seg\u00edteni szeretett volna. A hal\u00e1la ut\u00e1n is szeretett volna gondoskodni r\u00f3lunk. Ha \u0151 m\u00e1r nem lesz\u2026az \u00e9let megy tov\u00e1bb.\r\n\r\n\u201eJ\u00e1noska, ma van a Rellike sz\u00fclinapja. Ma tizennyolc \u00e9ves. \u201e \u2013 \u00e9bresztette fel anya az utols\u00f3 reggelen. \u201eTudom. Isten \u00e9ltessen, Picere!\u201d \u2013 motyogta alig hallhat\u00f3n. Akkor m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny napja oxig\u00e9npalack seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel vette a leveg\u0151t, semmit nem evett, alig ivott \u00e9s szinte folyton aludt. Sosem hagytuk mag\u00e1ra, a nap huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1j\u00e1ban volt mellett valaki. Vagy mind az \u00f6ten ott kuporogtunk az \u00e1gya k\u00f6r\u00fcl. Aznap boldogan mentem be az iskol\u00e1ba, de m\u00e9g boldogabban rohantam haza. M\u00e9g most is a f\u00fclemben cseng, mik voltak az utols\u00f3 szavai hozz\u00e1nk: \u201eSzervusztok l\u00e1nyocsk\u00e1k!\u201d \u2013 \u00edgy k\u00f6sz\u00f6nt nek\u00fcnk mindig. Akkor is. Utolj\u00e1ra.\r\n\r\nAz utols\u00f3 \u00f3r\u00e1kban \u00f6ten fogtuk a kez\u00e9t, simogattuk a l\u00e1b\u00e1t, nem hagytuk egyed\u00fcl egy percre sem. Zen\u00e9t hallgattunk, r\u00e9gi, kedves eml\u00e9keket id\u00e9zt\u00fcnk fel. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tte s\u00edrtunk, nevett\u00fcnk. Apa olyan volt, mint aki alszik. M\u00e9ly leveg\u0151ket vett, nyugodt volt az arca. Azt\u00e1n \u00e9jf\u00e9l k\u00f6r\u00fcl nem emelkedett t\u00f6bbet a mellkasa. Nem volt pulzusa. Nem mozdult. T\u00f6bb\u00e9 nem b\u00e1ntott\u00e1k. M\u00e1r nem f\u00e1jt semmi. S\u00falyos beteg volt, de sosem hittem, hogy meghal. V\u00e1ratlanul \u00e9rt. Azt gondoltam, kij\u00f6n az \u00fcgyeletes orvos, ad egy gy\u00f3gyszer ap\u00e1nak, amit\u0151l reggelre jobban lesz. De csak annyit mondott: \u201e\u0150szinte r\u00e9szv\u00e9tem!\u201d.\r\n\r\nSzeptember 11.-\u00e9n sz\u00fclettem, \u00e9jf\u00e9l el\u0151tt \u00f6t perccel. Pap\u00edron ezen a napon \u00e9rtem feln\u0151tt\u00e9. K\u00e9t \u00e9vem volt r\u00e1, hogy felk\u00e9sz\u00fcljek a v\u00e1ltoz\u00e1sra, m\u00e9gsem tudtam egyebet tenni, mint napokig zokogni, mint egy \u00e1rva kisgyerek. T\u00edz \u00e9ve \u00e9l\u00fcnk apa n\u00e9lk\u00fcl, r\u00e9ges r\u00e9g feln\u0151tt vagyok, de sokszor \u00fagy \u00e9rzem: n\u00e9k\u00fcle \u00f6r\u00f6kre gyerek maradtam. Ha apa m\u00e9g ma is \u00e9lne, eg\u00e9sz m\u00e1s ember lenn\u00e9k. M\u00e9g most is valaki Picer\u00e9nek bec\u00e9zne, Neszt\u00e1nak \u00e9s Zsancinak nem kellett volna apa n\u00e9lk\u00fcl feln\u0151nie, nem anya k\u00eds\u00e9rt volna olt\u00e1rhoz, Hettinek lenne nagypap\u00e1ja \u00e9s ma eg\u00e9sz biztosan felh\u0151tlen\u00fcl \u00fcnnepeln\u00e9nk a sz\u00fclet\u00e9snapom. Minden m\u00e1s lenne. Szebb, jobb, tartalmasabb, eml\u00e9kezetesebb, \u00e9rt\u00e9kesebb.\r\n\r\nA mai nap csak egy d\u00e1tum. Olyan, mint a t\u00f6bbi. Mint a tegnapi, \u00e9s mint a holnapi. Kicsit szeretn\u00e9k t\u00fallenni rajta. Kicsit meg\u00faszn\u00e1m, ha lehetne. Anya ezen a napon mindig elmes\u00e9li, hogyan sz\u00fclettem. De ezen a napon az is esz\u00fcnkbe jut, hogy apa m\u00e1r nincs k\u00f6zt\u00fcnk. Boldogszomor\u00fa nap ez.\r\n\r\nAz \u00e9n tort\u00e1mon, az \u00e9veim sz\u00e1m\u00e1n\u00e1l mindig egyel t\u00f6bb gyertya \u00e9g. Az az egy, ami a legf\u00e9nyesebb, amelyiknek a legbiztosabban \u00e9g a l\u00e1ngja, amelyik kit\u0171nik a t\u00f6bbi k\u00f6z\u00fcl, az ap\u00e1\u00e9. Azt az egyet nem f\u00fajom el.\r\n\r\n\"\"<\/a>\r\n\r\n","type":"rich"}