{"version":"1.0","provider_name":"Rellablog ","provider_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu","author_name":"Rellablog","author_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/author\/lehorell\/","title":"Unok\u00e1inknak szeretettel - Mam\u00e1t\u00f3l","html":"N\u00e9h\u00e1ny napja nagyap\u00e1m visszaeml\u00e9kez\u00e9sit olvashatt\u00e1tok, most nagymam\u00e1m m\u00faltb\u00e9li sz\u00f6sszeneteit osztom meg veletek. Mama is k\u00e9zzel \u00edrta a t\u00f6rt\u00e9neteket, s csak ezek ut\u00e1n egy kedves rokon jegyezte le sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9ppel. Eml\u00e9kzetek a \u201eJ\u00f3zsef k\u00f6r\u00fati h\u00e1z\u201d c\u00edm\u0171 \u00edr\u00e1somra? Ez az a h\u00e1z, ahol Mama nevelkedett. M\u00e9g \u00e9n is eml\u00e9kszem r\u00e1, mert gyerekkoromban sokszor l\u00e1togattuk meg a D\u00e9dit. Ha arra fele j\u00e1rok, sosem felejtek el kikukucsk\u00e1lni a n\u00e9gyeshatos ablak\u00e1n. Mama m\u00faltja nekem is ismer\u0151s, \u00e9s m\u00e1r Hettiit is elvittem ebbe a k\u00f6rfolyos\u00f3s, csel\u00e9dl\u00e9pcs\u0151s, mesebeli musk\u00e1tlikkal kicsinos\u00edtott h\u00e1zba. \r\n\r\nApa \u00e9desanyj\u00e1t mindig \u201eszupernagyinak\u201d bec\u00e9zt\u00fck a n\u0151v\u00e9remmel. Ha s\u00fct\u00f6tt, mindig a konyhapultra \u00fcltetett benn\u00fcnket, onnan nyalakodtunk, cukroztunk, s\u00f3ztunk, gy\u00fartunk, dagasztottunk. Ut\u00e1na magunkra aggattuk Mama \u00f6sszes \u00e9kszer\u00e9t, felpr\u00f3b\u00e1ltuk ruh\u00e1it. Akkoriban nagy divat volt a barbi, \u00e9s Mama barbizott vel\u00fcnk, t\u00f6bb tucat ruh\u00e1csk\u00e1t varrt a v\u00e9kony, sz\u0151ke bab\u00e1knak. S\u0151t, neki is volt egy (persze nem olyan divatos, mint a mieink), akit Szamant\u00e1nak nevezett. M\u00e9g mindig megvan. N\u00e9ha a l\u00e1nyom kez\u00e9ben l\u00e1tom, amint k\u00f6rbe-k\u00f6rbe rohang\u00e1l vele a lak\u00e1sban. \u00c9pp \u00fagy, ahogy nem is olyan r\u00e9g \u00e9n \u00e9s a testv\u00e9reim. Mama mindenben partner volt. \u0150 k\u00e9sz\u00edtett fel sikeresen az \u00e9retts\u00e9gire, amit\u0151l nagyon f\u00e9ltem. K\u00e9zzel \u00edrt szak\u00e1csk\u00f6nyvet kaptam t\u0151le tavaly kar\u00e1csonyra, ami minden egyes konyhai bakl\u00f6v\u00e9semn\u00e9l seg\u00edts\u00e9gemre van. Hi\u00e1ba, nagy tudom\u00e1ny a h\u00e1ziasszonys\u00e1g. Ha megl\u00e1togatom \u0151ket Hettivel, meg sem k\u00e9rdi, mit f\u0151zz\u00f6n. Tudja, hogy a brass\u00f3i \u00e9s a mad\u00e1rtej a kedvencem. Vagy a k\u00f6r\u00f6mp\u00f6rk\u00f6lt. De csak ahogyan \u0151 k\u00e9sz\u00edti. \r\n\r\nMama egyke gyermek volt, szemben Papa n\u00e9pes csal\u00e1dj\u00e1val. Papa egy apr\u00f3cska faluban, Hart\u00e1n nevelkedett, Mama pedig a ny\u00fczsg\u0151 Budapesten, ahol folyamatos harcok d\u00faltak, mindennaposak voltak a bombat\u00e1mad\u00e1sok. T\u00e1vols\u00e1g, k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gek, neh\u00e9zs\u00e9gek. Ez a k\u00e9t ember m\u00e9gis egy napon egym\u00e1sra tal\u00e1lt\u2026\r\n\r\n\u201eGyerekkoromat meghat\u00e1rozta a II. vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa. N\u00e9gy\u00e9ves voltam, amikor kit\u00f6rt. Nem sokkal ezut\u00e1n t\u00edfuszt kaptam, \u00f6t\u00e9vesen az \u00e9letem\u00e9rt k\u00fczd\u00f6ttek az orvosok. Hat h\u00e9tig fek\u00fcdtem a B\u00f3kay J\u00e1nos utcai gyermekklinik\u00e1n. Fel\u00e9p\u00fcl\u00e9sem ut\u00e1n nem sokkal az els\u0151 bombat\u00e1mad\u00e1s \u00e9rte Budapestet, \u00e9s egyre gyakrabban kellett az \u00f3v\u00f3helyre menek\u00fclni. A r\u00e1di\u00f3 el\u0151sz\u00f6r csak l\u00e9gi vesz\u00e9lyt jelzett akkor, amikor az ellens\u00e9ges g\u00e9pek bel\u00e9ptek az orsz\u00e1g l\u00e9gter\u00e9be, majd l\u00e9giriad\u00f3t, amikor k\u00f6zel voltak a f\u0151v\u00e1roshoz. A bomb\u00e1z\u00f3 g\u00e9pek m\u00e9ly b\u00fag\u00e1s\u00e1ra m\u00e9g ma is tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem. Ekkor \u00e9n a legend\u00e1s Pr\u00e1ter utcai iskol\u00e1ba j\u00e1rtam. L\u00e9gi vesz\u00e9ly idej\u00e9n anyuk\u00e1m futva j\u00f6tt \u00e9rtem, \u00e9s rohantunk haza, egyenesen a pinc\u00e9be. November v\u00e9ge fel\u00e9 m\u00e1r alig j\u00e1rtunk iskol\u00e1ba, decemberben m\u00e1r d\u00e9lr\u0151l \u00e9s keletr\u0151l is beker\u00edtett\u00e9k Budapestet. \u00c9letem legszomor\u00fabb kar\u00e1csony\u00e1n, szenteste napj\u00e1n k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk le az \u00f3v\u00f3helyre, \u00e9s ott is maradtunk 1945. febru\u00e1r v\u00e9g\u00e9ig. Mint a vakondok, \u00fagy \u00e9lt\u00fcnk ott. Ekkor m\u00e1r \u00e9jjel-nappal l\u0151ttek \u00e9s bomb\u00e1ztak. Mi akkor a f\u00f6ldszinten laktunk, a kapuval szemebni lak\u00e1sban, amit nagyon biztons\u00e1gosnak hitt\u00fcnk. Tartottunk ott egy lib\u00e1t a konyha sark\u00e1ban, akit id\u0151nk\u00e9nt felment anyuk\u00e1m megetetni. Janu\u00e1r 3.-\u00e1n l\u00e9giakna tal\u00e1latot kaptunk, ami a mi lak\u00e1sunkba csap\u00f3dott. T\u00f6nkrement az otthonunk, egyetlen \u00e9p b\u00fatorunk sem maradt. A szekr\u00e9nyek tetej\u00e9n t\u00e1rolt bef\u0151ttek, savany\u00fas\u00e1gok, lekv\u00e1rok sz\u00e9trobbanva folytak mindenhova. Semmink sem maradt. Kar\u00e1csonyra kaptam egy kaleidoszk\u00f3pot, az volt az egyetlen aj\u00e1nd\u00e9kom. Azt is csak darabokban tal\u00e1ltam meg. Ez f\u00e1jt a legjobban. N\u00e9h\u00e1ny perccel a robban\u00e1s el\u0151tt anyuka felment megetetni a lib\u00e1t, de v\u00e9g\u00fcl a robban\u00e1s h\u00e1l' isten a pinc\u00e9ben \u00e9rte. A liba azonban megs\u00e9r\u00fclt, \u00e9s r\u00e9m\u00fclt g\u00e1gog\u00e1ssal, koromfeket\u00e9n rohang\u00e1lt az udavron.\u201d\r\n\r\n\u201eAmi nagyon hi\u00e1nyzott, az a keny\u00e9r. A J\u00f3zsef k\u00f6r\u00fat m\u00e1sik oldal\u00e1n volt egy p\u00e9k, aki m\u00e9g a bomb\u00e1z\u00e1sok idej\u00e9n is s\u00fct\u00f6tte a kenyeret, de amikor a sorban \u00e1ll\u00f3 asszonyokat g\u00e9pfegyvert\u0171z \u00e9rte, \u00e9s sokan meghaltak, akkor \u00f6r\u00f6kre bez\u00e1rt. Anyuka elhat\u00e1rozta, hogy a pinc\u00e9ben l\u00e9v\u0151 mos\u00f3konyha kaz\u00e1nj\u00e1ban megpr\u00f3b\u00e1l kenyeret s\u00fctni. A szomsz\u00e9d h\u00e1zb\u00f3l, a menek\u00fcl\u0151folyos\u00f3n kereszt\u00fcl szerzett valakit\u0151l kov\u00e1szt. A j\u00f3l megdagasztott t\u00e9szt\u00e1t tepsibe rakta, \u00e9s betette a kaz\u00e1n t\u0171zter\u00e9be. Mi, gyerekek k\u00f6r\u00fcl\u00e1lltuk a kaz\u00e1nt, \u00e9s k\u00edv\u00e1ncsian v\u00e1rtuk az eredm\u00e9nyt. A keny\u00e9r lapos lett, mint a deszka, alja \u00e9gett, k\u00f6zepe nyers, de keny\u00e9r volt. N\u00e9h\u00e1ny perc alatt egy sz\u00e1lig elfogyott.\u201d\r\n\r\n\u201eJanu\u00e1r v\u00e9g\u00e9n Bud\u00e1n m\u00e9g folytak a harcok, amikor a h\u00e1z lak\u00f3i kezdtek felmer\u00e9szkedni a pinc\u00e9b\u0151l. Akkor l\u00e1ttuk, hogy a Harminckettesek ter\u00e9n, ott, ahol ma a t\u00e1rsash\u00e1z \u00e1ll, a h\u00e1romemeletes hatalmas \u00e9p\u00fclet, a doh\u00e1nygy\u00e1r a pinc\u00e9t\u0151l a padl\u00e1sig \u00e9g. Izzik, mint a pokol kapuja. A benne felhalmozott doh\u00e1ny ugyanis nem l\u00e1nggal \u00e9gett, hanem napokig izzott, a gy\u00e1r minden ablaka v\u00f6r\u00f6sen vil\u00e1g\u00edtott. F\u0151leg napsz\u00e1llta ut\u00e1n volt f\u00e9lelmetes, ahogyan ijeszt\u0151en beragyogta a k\u00f6rny\u00e9ket. A nagy h\u0151s\u00e9g miatt nem lehetett a k\u00f6zel\u00e9be menni, ap\u00e1mmal csak t\u00e1volr\u00f3l, f\u00e9lelemmel vegyes borzong\u00e1ssal n\u00e9ztem.\u201d\r\n\r\n\u201e\u00d6t velem egykor\u00fa gyerek lakott akkor a h\u00e1zban, \u00e9n voltam az egyetlen l\u00e1ny. F\u00e9lelmetes j\u00e1t\u00e9kaink voltak, de szerencs\u00e9re nem t\u00f6rt\u00e9nt trag\u00e9dia. P\u00e9ld\u00e1ul gy\u0171jt\u00f6tt\u00fck a bomba \u2013\u00e9s aknaszil\u00e1nkokat. A felrobbant bomba ac\u00e9lk\u00f6penye tengernyi darabokra esett \u00e9s sz\u00e9tny\u00edlt, mint egy vir\u00e1g. Versenyezt\u00fcnk, hogy melyik\u00fcnk tal\u00e1l szebbet. Egy bel\u00f6v\u00e9s ny\u00edl\u00e1s\u00e1n kereszt\u00fcl m\u00e9g a h\u00e1romemeletes h\u00e1z tetej\u00e9re is kim\u00e1sztunk, \u00e9s ott szedt\u00fck \u00f6ssze a legszebb repeszeket. Ha \u00edgy, feln\u0151tt fejjel visszagondolok, bors\u00f3zik a h\u00e1tam. Nem volt vesz\u00e9ly\u00e9rzet\u00fcnk. Mindennel tudtunk j\u00e1tszani \u00e9s \u00f6r\u00fclt\u00fcnk annak, hogy \u00e9l\u00fcnk. A h\u00e1bor\u00fa m\u00e9g tartott, de amikor v\u00e9gigg\u00f6rd\u00fclt az els\u0151 villamos a J\u00f3zsef k\u00f6r\u00faton, az nekem m\u00e1r b\u00e9ke volt.\u201d\r\n\r\n\u201eTavasszal elkezd\u0151d\u00f6tt a tan\u00edt\u00e1s is, de nem a Pr\u00e1ter utcai iskol\u00e1ban. Ott ugyanis t\u00e1bori k\u00f3rh\u00e1z m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, egy r\u00e9sze pedig romm\u00e1 volt l\u0151ve. Az egyik oszt\u00e1lyt\u00e1rsunk lak\u00e1s\u00e1n volt a tan\u00edt\u00e1s, a Corvin k\u00f6zben. Mindenkinek kellett vinni mag\u00e1val minden nap egy darab t\u0171zif\u00e1t, azzal gy\u00fajtottak be a k\u00e1lyh\u00e1ba. \u00cdgy tanultuk meg a legsz\u00fcks\u00e9gesebbeket \u00e9s a harmadik oszt\u00e1lyt ilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt fejezt\u00fck be. Ny\u00e1rra m\u00e1r elindult az \u00e9let v\u00e1rosszerte, megkezd\u0151d\u00f6tt a k\u00f6zleked\u00e9s, az \u00fajj\u00e1\u00e9p\u00edt\u00e9s. Az \u00e9letem ett\u0151l a perct\u0151l kezdve \u00fagy folytat\u00f3dott, ahogyan minden nyolc\u00e9ves kisl\u00e1ny\u00e9.\u201d\r\n\r\n\u201eK\u00f6z\u00e9piskolai \u00e9letemben meghat\u00e1roz\u00f3 tev\u00e9kenys\u00e9gem volt a rendszeres sportol\u00e1s. N\u00e9gy \u00e9vig v\u00edvtam a Vasas Ganz-M\u00e1vag sportegyes\u00fcletben, aminek a v\u00edv\u00f3terme a Kol\u00f3ni\u00e1ban volt (tudj\u00e1tok, itt j\u00e1tsz\u00f3dik a Csinibaba c\u00edm\u0171 film). Olyan szerencse \u00e9rt, hogy a Budapesti K\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s bajnoks\u00e1gon v\u00edvhattam a k\u00e9s\u0151bbi olimpiai bajnok Rejt\u0151 Ildik\u00f3val is. Eg\u00e9sz \u00e9letemben szerettem a sportot. El\u0151sz\u00f6r csak Apuk\u00e1val j\u00e1rtam 10-12 \u00e9ves koromt\u00f3l az \u00dcll\u0151i \u00fatra, Fradi m\u00e9rk\u0151z\u00e9sekre. Ott voltam a N\u00e9pstadion megnyit\u00e1s\u00e1n 1953. augusztus 20.-\u00e1n, oszt\u00e1lyt\u00e1rsaimmal \u00e9s bar\u00e1tn\u0151immel szabadgyakorlatot mutattunk be. \u00c9vekkel k\u00e9s\u0151bb m\u00e9g azt is l\u00e1thattam, amikor ugyanott megvert\u00fck az angolokat 7:1-re. R\u00e9gi sz\u00e9p id\u0151k!\u201d\r\n\r\n\u201eAmi\u00f3ta iskol\u00e1s lettem \u2013szinte az els\u0151 napt\u00f3l- mindig tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni, tan\u00e1r szerettem volna lenni. Ez a gimn\u00e1ziumban sem v\u00e1ltozott. Kit\u0171n\u0151 \u00e9retts\u00e9givel felvettek a budapesti Ap\u00e1czai Csere J\u00e1nos Pedag\u00f3giai F\u0151iskol\u00e1ra, biol\u00f3gia-f\u00f6ldrajz szakra. Az els\u0151 \u00e9v elv\u00e9gz\u00e9se ut\u00e1n ezt a f\u0151iskol\u00e1t egy tollvon\u00e1ssal, egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra megsz\u00fcntett\u00e9k. Ezut\u00e1n egy j\u00f3h\u00edr\u0171, sz\u00ednvonalas gimn\u00e1zium lett bel\u0151le, \u00e9s \u00e9rdekes v\u00e9letlen, hogy k\u00e9s\u0151bb itt \u00e9retts\u00e9gizett mind a k\u00e9t fiam. Mi, biol\u00f3gia-f\u00f6ldrajz szakosok Szegedre ker\u00fclt\u00fcnk. Erre az id\u0151re nagyon j\u00f3 sz\u00edvvel gondolok vissza, annak ellen\u00e9re, hogy k\u00e9ts\u00e9gek k\u00f6z\u00f6tt, de k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ggal teli v\u00e1rakoz\u00e1ssal utaztam a tiszai v\u00e1rosba. Addig a napig soha nem voltam t\u00e1vol a sz\u00fcleimt\u0151l, \u00e9s Pesten hagytam v\u0151leg\u00e9nyemet is, aki a jogi egyetemre j\u00e1rt. Hossz\u00fa leveleket v\u00e1ltottunk, amiket a mai napig \u0151rz\u00f6k...\u201d\r\n\r\n\u201e1956-ban a forradalom Szegeden \u00e9rt. Nagyap\u00e1tok az egyetem ut\u00e1n h\u00e1rom h\u00f3napos katonaidej\u00e9t t\u00f6lt\u00f6tte, sz\u00fcleimmel m\u00e9g telefonon sem tudtam besz\u00e9lni. Mindannyian tele voltunk aggodalommal, szorongva v\u00e1rtunk valamilyen h\u00edrad\u00e1st, a vonatok, buszok nem j\u00e1rtak, a r\u00e1di\u00f3 nem adott objekt\u00edv t\u00e1j\u00e9koztat\u00e1st. Az els\u0151 adand\u00f3 alkalommal legkedvesebb bar\u00e1tn\u0151mmel, egy frissen a Csillagb\u00f6rt\u00f6nb\u0151l kiengedett rabokkal t\u00f6m\u00f6tt teheraut\u00f3 plat\u00f3j\u00e1n Pestre j\u00f6tt\u00fcnk. Ism\u00e9t bek\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk a pinc\u00e9be. Ha n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1ra sz\u00fcnetelt az \u00e1gy\u00fad\u00f6rg\u00e9s \u00e9s felmer\u00e9szkedt\u00fcnk a pinc\u00e9b\u0151l, minden\u00fctt sz\u00e9tl\u0151tt h\u00e1zakat, szanasz\u00e9t hever\u0151 hull\u00e1kat l\u00e1ttunk. Megr\u00e1z\u00f3 \u00e9s f\u00e9lelmetes volt. A harcok ut\u00e1n kalandos k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00fajra tal\u00e1lkoztunk nagyap\u00e1tokkal, \u00e9s boldog megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9ssel vett\u00fck tudom\u00e1sul, hogy \u00e9l\u00fcnk. Mikor m\u00e1r n\u00e9mileg konszolid\u00e1l\u00f3dott a helyzet, 1957 febru\u00e1rj\u00e1ba, Hart\u00e1n \u00f6sszeh\u00e1zasodtunk.\u201d\r\n\r\nMama vil\u00e1g\u00e9let\u00e9ben tan\u00e1r szeretett volna lenni, \u00e9s 2007-ben, Szegeden \u00e1tvehette legkedvesebb bar\u00e1tn\u0151j\u00e9vel egy\u00fctt az aranydiplom\u00e1j\u00e1t. Nagysz\u00fcleimnek k\u00e9t fi\u00fak sz\u00fcletett, h\u00e9t unok\u00e1jukban \u00e9s n\u00e9gy d\u00e9dunok\u00e1jukban \u00e9lnek tov\u00e1bb, ha egyszer, sok-sok id\u0151 m\u00falva m\u00e1r csak olvashatunk r\u00f3luk. \r\n\r\n\"\"\r\n\r\n\r\n\r\n","type":"rich"}