{"version":"1.0","provider_name":"Rellablog ","provider_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu","author_name":"Rellablog","author_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/author\/lehorell\/","title":"Egy\u00e9ves Rellablog","html":"N\u00e9ha csak legyintek r\u00e1: \u00fari huncuts\u00e1g ez, semmi t\u00f6bb. Azt\u00e1n amint elaludt a l\u00e1nyom, ahelyett, hogy a f\u00e9rjemmel le\u00fcln\u00e9k meginni egy poh\u00e1r bort vagy megn\u00e9zn\u00e9nk egy filmet, levelekre v\u00e1laszolok. A ti leveleitekre, amikben sokszor nagyon is komoly dolgokr\u00f3l \u00edrtok. \u00cdrtok, mert \u00e9n is \u00edrok. Egy \u00e9ve semmi t\u00f6bbet nem szerettem volna, csak \u00f6nc\u00e9l\u00faan \u00edrni. Nem hittem, hogy hamarosan visszat\u00e9r\u0151 vend\u00e9geim lesznek, hogy adhatok a sok-sok bet\u0171vel, hogy m\u00e1soknak is okozhatnak akkora \u00f6r\u00f6met a soraim, mint saj\u00e1t magamnak. 365 napja lapozhattok bele a mindennapjaimba.\r\n\r\nMindig is az \u00edr\u00e1ssal szerettem volna megkeresni a keny\u00e9rre val\u00f3t, mert \u00fagy \u00e9reztem, ehhez \u00e9rtek. Ezt is tanultam. Hobbi \u00e9s munka egyben. Dolgoztam a Magyar Telev\u00edzi\u00f3ban, azt\u00e1n gyakornoki munk\u00e1t kaptam egy vezet\u0151 bulv\u00e1rmagazinn\u00e1l. Sok t\u00e9m\u00e1t nem \u00e9reztem magam\u00e9nak, de siker\u00fclt megtal\u00e1lnom azt az \u00f6sv\u00e9nyt, amit \u00e9lveztem, amit szerettem. Kitapostam a saj\u00e1t utam, mik\u00f6zben szivacsk\u00e9nt sz\u00edvtam magamba, hogyan is m\u0171k\u00f6dik a val\u00f3 \u00e9letben egy szerkeszt\u0151s\u00e9g. St\u00e1tuszba helyeztek, kaptam egy lehet\u0151s\u00e9get, azt\u00e1n m\u00e9gis \u00fagy \u00e9reztem, b\u00facs\u00faznom kell. V\u00e9gesnek bizonyult ez az \u00fat. Sokat k\u00f6sz\u00f6nhetek ennek a magazinnak, mert elind\u00edtott. Elind\u00edtott. Olyan ritka manaps\u00e1g, hogy kezd\u0151k\u00e9nt valaki es\u00e9lyt kapjon mindent\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl! \u00c9n megkaptam. \u00c9s ez\u00e9rt m\u00e9g akkor is h\u00e1l\u00e1s voltam, amikor lel\u00e9ptem err\u0151l az \u00f6sv\u00e9nyr\u0151l. Mindig h\u00e1l\u00e1s leszek. Tanultam, dolgoztam, k\u00e9rdeztem, v\u00e1laszoltak, \u00edrtam, utaztam. J\u00f3 volt. Sz\u00e9p eml\u00e9k.\r\n\r\nVoltak, akik t\u00e1voz\u00e1som ut\u00e1n b\u00edztattak, hogy csin\u00e1ljam tov\u00e1bb. Csin\u00e1ljam \u00fagy, ahogy tudom, ahogy akarom, de ne hagyjam abba az \u00edr\u00e1st. F\u00e9rjhez mentem, m\u00e1s munk\u00e1t kerestem \u00e9s tal\u00e1ltam, f\u00e9szket \u00e9p\u00edtettem, any\u00e1skodni szerettem volna. J\u00f6tt Hetti, milli\u00f3 \u00f6r\u00f6mmel \u00e9s egy szomor\u00fa nappal, amikor kider\u00fclt: \u0151 nem olyan, mint a t\u00f6bbi baba. Cs\u00edp\u0151ficamos, kicsit girbe-gurba, feszes izomzat\u00fa. Stramb csajszi. A vil\u00e1g legszebb bab\u00e1ja! Rengeteg vizsg\u00e1lat ut\u00e1n v\u00e9g\u00fcl, egy szerencs\u00e9s v\u00e9letlennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en ker\u00fclt\u00fcnk a Pet\u0151 Int\u00e9zetbe. \u00c9s amit ott tapasztaltam, amiket ott l\u00e1ttam, arra \u00f6szt\u00f6n\u00f6ztek, hogy \u00fajra \u00edrjak. Mert olyat \u00e9ltem \u00e1t, amit nem tudtam magamban tartani. Megsz\u00fcletett 2013 janu\u00e1r 26.-\u00e1n az \u201eAdd a kezed, \u00e9n is l\u00e9pcs\u0151z\u00f6m veled\u201d c\u00edm\u0171 els\u0151 bejegyz\u00e9sem, s vele egy\u00fctt a Rellablog. \r\n\r\nhttps:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/2013\/01\/26\/add-a-kezed-en-is-lepcsozom-veled\/\r\n\r\nNapokig gondolkodtam a blog c\u00edm\u00e9n, azt\u00e1n a f\u00e9rjem r\u00e1v\u00e1gta, hogy \u00f6r\u00f6k\u00f6lje az \u00e9n nevem, mert az \u00edr\u00e1saim r\u00f3lam sz\u00f3lnak. R\u00f3lam, \u00e9s vele egy\u00fctt azokr\u00f3l, akik elolvass\u00e1k, akiket meg\u00e9rint, akiknek seg\u00edt, akik felh\u00e1borodnak rajta, akiket megnevettet vagy \u00e9pp elszomor\u00edt. A saj\u00e1t \u00e9letem, szubjekt\u00edv gondolataimat osztom meg veletek. Lehet ezt magamutogat\u00e1snak nevezni, nem b\u00e1nt, de \u00e9n ink\u00e1bb nem kereszteln\u00e9m sehogy sem. Abban b\u00edzom, hogy az \u00edr\u00e1saimon kereszt\u00fcl tudok feloldani, k\u00f6tni, kibog\u00f3zni, begabaly\u00edtani, \u00f6sszekusz\u00e1lni \u00e9s kisim\u00edtani. Esend\u0151 ember vagyok, aki csetlik, botlik, bukd\u00e1csol, elesik, azt\u00e1n felt\u00e1p\u00e1szkodik. Mint mindenki m\u00e1s. \r\n\r\n\u00cdrtam j\u00f3n\u0151kr\u0151l \u00e9s j\u00f3pasikr\u00f3l, h\u00e9tk\u00f6znapi anyas\u00e1gr\u00f3l \u00e9s fill\u00e9res h\u00e1ziasszonyokr\u00f3l. Kerestem szeret\u0151t a f\u00e9rjem mell\u00e9, \u00fcltettem f\u00e1t \u00e9letem szerelm\u00e9nek. A l\u00e1nyom \u00e9s a n\u0151v\u00e9rem gyerekei sokszor t\u00e9ma volt, hiszen annyi mindent lehet tanulni egy kisembert\u0151l, olyan sokszor csalnak mosolyt az arcunkra, minden h\u00f3napjuk meg\u00e9rdemelne egy reg\u00e9nyt. Faragtam \u00f3d\u00e1t izomagy\u00fa, kedves \u00e9s nagyon is z\u00f6ld embernek, verset k\u00f6lt\u00f6ttem a cip\u0151imhez vagy \u00e9pp a gardr\u00f3bom lak\u00f3ihoz. K\u00f6z\u00f6sen seg\u00edett\u00fcnk hajl\u00e9ktalanokon, meg\u00e1lmodtam a saj\u00e1t pit\u00e9z\u0151m. Mes\u00e9ltem nektek a f\u00e9rjemr\u0151l, a tal\u00e1lkoz\u00e1sunkr\u00f3l, a mi sok-sok nagy napunkr\u00f3l. Bekukkanthattatok a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1nkba, \u00edrtam a n\u0151gy\u00f3gy\u00e1szati m\u0171t\u00e9temr\u0151l, szexu\u00e1lis probl\u00e9m\u00e1kr\u00f3l, fogantat\u00e1sr\u00f3l \u00e9s sz\u00fcl\u00e9sr\u0151l. El\u0151ttetek eml\u00e9keztem ap\u00e1ra, megismertettem veletek Hart\u00e1t. Sokszor szerepet kapott az \u00e9desany\u00e1m, a h\u00e1rom l\u00e1nytestv\u00e9rem, a n\u00e9gy nagysz\u00fcl\u0151m, Bing\u00f3 kuty\u00e1nk. Tudt\u00e1tok hol \u00e9s hogyan nyaralok, hogyan zajlik n\u00e1lunk a kar\u00e1csony. M\u00e9g mindig vannak titkaim, de sokat l\u00e1ttatok bel\u0151lem. Mindent, amit l\u00e1tni engedtem.\r\n\r\nD\u00f6bbenetesen sok levelet kaptam t\u0151letek, pedig nem csin\u00e1ltam semmit. Volt olyan kismama, aki eleinte nem igaz\u00e1n tudta hova tenni magzata h\u00edr\u00e9t, de az \u00e9n bejegyz\u00e9seimnek is h\u00e1la \u00f6r\u00fclni kezdett, pocakot n\u00f6vesztett \u00e9s most m\u00e1r hat\u00e1rtalanul boldog \u00e9desanya. Kaptam levelet elv\u00e1lt n\u0151kt\u0151l, akik esetleg \u00fajra f\u00e9rjhez menn\u00e9nek, \u00edrtak f\u00e9rfiak, akik megadt\u00e1k a telefonsz\u00e1mukat, ha esetleg elv\u00e1ln\u00e9k. Ismeretlen\u00fcl is megb\u00edztatok bennem annyira, hogy f\u00e9ltett titkaitokat mondt\u00e1tok el nekem. Olvastam abortuszr\u00f3l, vet\u00e9l\u00e9sr\u0151l, csal\u00e1don bel\u00fcli er\u0151szakr\u00f3l \u00e9s szeret\u0151kr\u0151l. De kaptam levelet boldog fogantat\u00e1sr\u00f3l, mes\u00e9be ill\u0151 esk\u00fcv\u0151r\u0151l, nagy b\u00e9k\u00fcl\u00e9sekr\u0151l \u00e9s k\u00f6z\u00f6s j\u00f6v\u0151kr\u0151l. Izgalmas h\u00e9tk\u00f6znapokr\u00f3l, unott vas\u00e1rnapokr\u00f3l. B\u0151gtem b\u00e1nt\u00f3 kommenteken, nevettem vicces hozz\u00e1sz\u00f3l\u00e1sokon. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.\r\n\r\nEgy\u00e9ves Rellablog. Olyan j\u00f3, hogy van! Persze voltak pillanatok, amikor abba akartam hagyni, mert \u201enincs r\u00e1 id\u0151m\u201d, mert \u201eaz any\u00e1mon k\u00edv\u00fcl senki sem olvassa\u201d, k\u00f6zben pedig sz\u00e9p lassan elhagytuk a 100000. olvas\u00f3t, t\u00f6bb \u00edr\u00e1som c\u00edmlapra ker\u00fclt. Ma nem csak a Rellablog egy\u00e9ves, hanem az olvas\u00f3im is. Benneteket is \u00fcnnepel\u00fcnk.\r\n\r\nBoldog egy\u00e9ves Rellablog-olvas\u00e1st!\r\n\r\nTal\u00e1lkozzunk a Rellablog facebook-oldal\u00e1n is, vagy \u00edrjatok -hogy \u00e9n is olvashassak- a rellablog@gmail.com emailc\u00edmre!\r\n\r\n\"\u00cdgy<\/a>\r\nF\u00e9lig-meddig. K\u00e9sz\u00edtette: Hetti\r\n\r\n","type":"rich"}