{"version":"1.0","provider_name":"Rellablog ","provider_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu","author_name":"Rellablog","author_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/author\/lehorell\/","title":"Hetti elballagott otthonr\u00f3l","html":"Ha nem lenne pap\u00edrom arr\u00f3l, hogy kiz\u00e1r\u00f3lag mesters\u00e9ges \u00faton eshetek teherbe, azt hinn\u00e9m: \u00fajra bab\u00e1t v\u00e1rok. Ugyanis n\u00e9h\u00e1ny napja megint k\u00e9pes vagyok sz\u00e9les mosolyb\u00f3l krokodilk\u00f6nnyeket var\u00e1zsolni, hangos s\u00edr\u00e1sb\u00f3l kisl\u00e1nyos vid\u00e1mkod\u00e1st faragni. Valah\u00e1nyszor r\u00e1n\u00e9zek a gyerekeimre, el\u00e9rz\u00e9keny\u00fcl\u00f6k, mint egy hormont\u00falteng\u00e9ses kismama. Pedig nem \u00e9rkezik az \u00fajabb gyermek\u00e1ld\u00e1s, nem dobog a sz\u00edvem alatt egy m\u00e1sik \u00e9let\u00e9j\u00e9, csup\u00e1n szeptember elsej\u00e9n Hetti \u00f3vod\u00e1ba megy. Kedden \u00e1tes\u00fcnk az els\u0151 nagy elenged\u00e9sen\u2026\r\n\r\nAbban a szerencs\u00e9s helyzetben voltunk, hogy nem kellett visszarohannom dolgozni, \u00edgy m\u00e1r h\u00e1rom \u00e9ve itthon \u201el\u00f3gatom a l\u00e1bam\u201d Hettivel, janu\u00e1r k\u00f6zepe \u00f3ta Heszn\u00e1val \u00e9s Mirk\u00f3val k\u00e9zenfogva. \u00d6r\u00fcltem, hogy nem kellett b\u00f6lcsibe adnom els\u0151sz\u00fcl\u00f6tt\u00fcnket, mert hiszem, hogy aki megteheti, maradjon otthon a gyerek\u00e9vel kerek h\u00e1rom \u00e9vet. Ez id\u0151 alatt sosem \u00e9rezt\u00fck hi\u00e1ny\u00e1t az ell\u00e1t\u00e1si-nevel\u00e9si-oktat\u00e1si int\u00e9zm\u00e9nyeknek, mert minden napra m\u00e1s-m\u00e1s programot szerveztem, h\u00e9tf\u0151t\u0151l vas\u00e1rnapig elhagytuk a n\u00e9gy falat. Nem maradt ki semmi az \u00e9let\u00fcnkb\u0151l, Hettib\u0151l eg\u00e9szs\u00e9ges, mindenf\u00e9le vil\u00e1got l\u00e1tott, csillap\u00edthatatlanul k\u00edv\u00e1ncsi, pezsg\u0151-ny\u00fczsg\u0151 kisember cs\u00edr\u00e1zott. Testv\u00e9rei sz\u00fclet\u00e9se ut\u00e1n kicsit megpihent\u00fcnk, de p\u00e1r h\u00e9t eltelt\u00e9vel ism\u00e9t \u00fatnak indultunk, imm\u00e1ron n\u00e9gyesben. H\u00e9t h\u00f3napja n\u00e9gyen fogjuk egym\u00e1s kez\u00e9t \u00e9bred\u00e9st\u0151l kora estig, am\u00edg haza nem \u00e9rkezik a mi apuk\u00e1nk. Ikerbabakocsival hint\u00e1ztunk \u00e9s homokoztunk, troliztunk \u00e9s \u00e1llatkertezt\u00fcnk. N\u00e9gy ker\u00e9ken \u00e9s n\u00e9gy l\u00e1bon v\u00e1s\u00e1roltunk, k\u00f6nyvt\u00e1raztunk \u00e9s bar\u00e1toztunk. N\u00e9gyesben takar\u00edtottunk, s\u00e9t\u00e1ltattuk Bing\u00f3t \u00e9s j\u00e1rtunk orvoshoz. Hetti, Heszna, Mirk\u00f3 \u00e9s \u00e9n elv\u00e1laszthatatlanok voltunk napk\u00f6zben. A H\u00e1rmak \u00e9s \u00e9n, az Apr\u00f3k, a Nagyobbacska \u00e9s \u00e9n, 2H+1M meg \u00e9n. A nap jelent\u0151s r\u00e9sze csak a mi\u00e9nk volt. N\u00e9gy\u00fcnk\u00e9.\r\n\r\nSosem szerettem \u00f3vod\u00e1ba j\u00e1rni. Hi\u00e1nyzott az anyuk\u00e1m, az apuk\u00e1m \u00e9s az eg\u00e9sz otthonunk. Az egyetlen j\u00f3, ami akkoriban t\u00f6rt\u00e9nt velem az az volt, amikor Zita n\u0151v\u00e9remmel az udvaron v\u00e9gre tal\u00e1lkozhattunk, \u00e9s amikor addig ord\u00edtottam eb\u00e9d ut\u00e1n, am\u00edg v\u00e9gre a tes\u00f3m csoportszob\u00e1j\u00e1ba, az \u0151 \u00e1gya mell\u00e9 nem tett\u00e9k az eny\u00e9met. Amikor pedig anya betoppant \u00e9rt\u00fcnk munka ut\u00e1n, az maga volt a megv\u00e1lt\u00e1s. Erre Hetti egy \u00e9ve s\u00f3v\u00e1rogva figyeli az ovisokat a ker\u00edt\u00e9sen k\u00edv\u00fcl, alig v\u00e1rja, hogy leg\u00e1lisan l\u00e9pje \u00e1t a kallanty\u00fas ajt\u00f3 k\u00fcsz\u00f6b\u00e9t, \u00e9s \u00fagy emlegeti hetek \u00f3ta szeptember elsej\u00e9t, ahogy m\u00e9g a sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1t sem. Persze tudom, hogy a kezdeti lelkesed\u00e9s hamar al\u00e1bbhagyhat, de mindenk\u00e9ppen j\u00f3 jelnek veszem, hogy itthon m\u00e1r csak az ovis benticip\u0151j\u00e9ben tud l\u00e9tezni, \u00e9s hogy az oviszs\u00e1kj\u00e1t prec\u00edzen az \u00e1gya mell\u00e9 akasztotta. V\u00e1rja. Ahogyan \u00e9n nem, \u00e9s \u00fagy, ahogyan \u00e9n is.\r\n\r\nV\u00e1rom, hogy v\u00e9gre csak \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag Egyszerresz\u00fcl\u00f6tteimmel tudjak t\u00f6r\u0151dni \u00fagy, hogy k\u00f6zben nem kell seg\u00e9dkeznem a teljes Budapest-Szeged vas\u00fatvonal \u00e9s harminc k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le alag\u00fat meg\u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9ben, \u00e9s hogy nem kell piros kifut\u00f3t terveznem egy tucat r\u00f3zsasz\u00edn p\u00f3ninak. V\u00e1rom, hogy v\u00e9gre ne kelljen ikerbabakocsival sz\u00e1guldoznom egy suhan\u00f3 bicikli ut\u00e1n, \u00e9s azt is v\u00e1rom, hogy amikor a Cs\u00f6ppek alszanak, akkor minden lelkiismeret furdal\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl led\u0151lhessek egy kicsit \u00e9n is. Szeretn\u00e9k egyed\u00fcl lenni Nulival \u00e9s Mircsivel, mert nekik is j\u00e1r, ami annak idej\u00e9n a n\u0151v\u00e9r\u00fcknek. V\u00e1rom, hogy Hetti egy \u00faj vil\u00e1got ismerjen meg, hogy legyen m\u00e9g t\u00f6bb bar\u00e1tja, hogy egy \u00e9des kisk\u00f6z\u00f6ss\u00e9g \u00e1lland\u00f3 tagja legyen, hogy tov\u00e1bb cseperedjen, hogy messzebbre l\u00e1sson, hogy m\u00e1s hangokat halljon, hogy t\u00f6bb mindent tapasztaljon. Igen, v\u00e1rom, hogy Hetti v\u00e9gre \u00f3vod\u00e1s legyen!\r\n\r\nAzt\u00e1n meg dehogy v\u00e1rom! Sz\u00e1momra is hihetetlen, de f\u00e9lek az elszakad\u00e1st\u00f3l. F\u00e9lek, hogy a mi b\u00e1tor kis Csipik\u00e9nk m\u00e9gis visszafordul az utols\u00f3 puszi \u00e9s \u00f6lel\u00e9s ut\u00e1n. F\u00e9lek, hogy nem csak \u00e9n fogok s\u00edrni a l\u00e9pcs\u0151n lefel\u00e9 szaladva. F\u00e9lek, hogy az elv\u00e1l\u00e1s nem csak nekem fog f\u00e1jni. F\u00e9lek att\u00f3l, hogy reggel szomor\u00faan megy be, d\u00e9lut\u00e1n pedig boldogan hagyja ott az ovit. Nem akarom, hogy elmenjen, hogy megbomoljon a mi nappali egys\u00e9g\u00fcnk, nem akarom, hogy h\u00e9t napb\u00f3l \u00f6t\u00f6t, huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1b\u00f3l hetet m\u00e1shol \u00e9s m\u00e1ssal t\u00f6lts\u00f6n. Sosem volt m\u00e9g \u00f3vod\u00e1s gyerekem, sosem t\u00f6lt\u00f6ttem ennyi id\u0151t n\u00e9lk\u00fcle, ez lesz az els\u0151 komolyabb elv\u00e1l\u00e1sunk, fogalmam sincs, hogyan kell csin\u00e1lni. Mit tegyek, hogy j\u00f3t tegyek, mihez kezdjek, hogy j\u00f3l kezdjem? Mindh\u00e1rom gyerekem mancs\u00e1t szorongatn\u00e1m reggelt\u0151l estig, azt\u00e1n est\u00e9t\u0151l reggelig, a fene se akarja, hogy feln\u0151jjenek! Hogy is k\u00edv\u00e1nhatn\u00e1m, hogy tov\u00e1bbmenjenek, hogy egy l\u00e9p\u00e9ssel t\u00e1volabb ker\u00fclj\u00f6n t\u0151lem ak\u00e1r egy is! Maradjanak itt a k\u00f6zvetlen k\u00f6zelemben mindig, cs\u00fcngjenek rajtam eg\u00e9sz \u00e9let\u00fckben! K\u00f6zben pedig tudom: \u00e9n magam vagyok az, aki rep\u00fclni tan\u00edtom \u0151ket. Hettinek kiss\u00e9 akadozva ugyan, n\u00e9ha-n\u00e9ha bizonytalan sz\u00e1rnycsap\u00e1sokkal, de igenis megy a dolog. Az\u00f3ta seg\u00edtem ebben, ami\u00f3ta megsz\u00fcletett, \u00e9s el\u00e9rkezett a pillanat, hogy a gondosan, szeretettel \u00e9p\u00edtett f\u00e9szek k\u00f6rnyezet\u00e9n\u00e9l messzebbre mer\u00e9szkedjen. Imm\u00e1ron n\u00e9lk\u00fclem. Egyed\u00fcl. \r\n\r\nF\u00e9l \u00e9ve sincs, hogy a Ka\u00e1li Int\u00e9zetben k\u00fcszk\u00f6dt\u00fcnk \u00e9rte, de h\u00e1t csak a m\u00falt h\u00f3napban b\u00fajt vil\u00e1gra, de m\u00e9g csak n\u00e9h\u00e1ny hete tanult meg j\u00e1rni, tegnap el\u0151tt \u00fclt fel el\u0151sz\u00f6r a kis z\u00f6ld motorj\u00e1ra, \u00e9s tegnap m\u00e9g fut\u00e1s k\u00f6zben kellett pelenk\u00e1znom. Ma pedig oviba repdes? Az nem lehet, hogy ilyen gyorsan eltelt h\u00e1rom \u00e9v! \u00c9s megint b\u0151g\u00f6k\u2026 B\u0151g\u00f6k, mert valami -n\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra m\u00falva- \u00f6r\u00f6kre elm\u00falik. B\u0151g\u00f6k, mert hamarosan m\u00e1r nem lesz az, ami eddig volt. \u00c9s b\u0151g\u00f6k az \u00f6r\u00f6mt\u0151l, a meghatotts\u00e1gt\u00f3l, a b\u00fcszkes\u00e9gt\u0151l, a f\u00e9lt\u00e9st\u0151l, a felel\u0151ss\u00e9gt\u0151l, az anyas\u00e1gt\u00f3l, b\u0151g\u00f6k att\u00f3l, hogy egyszer, nem is olyan sok\u00e1ra, m\u00e1sik k\u00e9t kisut\u00f3dunk kez\u00e9t is el kell engednem. Ki gondolta, hogy anyak\u00e9nt mindenen elb\u0151g\u00f6m majd magam?\r\n\r\nHetti egy cseppet sem b\u0151g, viszont nagyon \u00f6r\u00fcl, picit tal\u00e1n meg is van hatva, de nagyon b\u00fcszke mag\u00e1ra, egy par\u00e1nyit azonban m\u00e9gis f\u00e9l, de az\u00e9rt pr\u00f3b\u00e1l felel\u0151ss\u00e9g teljesen viselkedni, mivel szeptember elsej\u00e9n, az egyik legcsod\u00e1latosabb \u00e9s igaz\u00e1n k\u00fcl\u00f6nleges fogkefe jellel a nyak\u00e1ban elballag itthonr\u00f3l egy v\u00e9gtelen\u00fcl kedves helyre. \r\n\r\n\u00c9des Csipike! K\u00e9t fontos mondattal engedlek izgalmas, kalandos \u00e9s sz\u00e9les mosolyokkal, hangos kacag\u00e1sokkal tark\u00edtott utadra. Az els\u0151t \u00e9n is kaptam: apuk\u00e1m minden egyes nap, minden egyes \u00f3vod\u00e1ba vagy iskol\u00e1ba indul\u00e1s el\u0151tt ezzel a mondattal b\u00facs\u00fazott el t\u0151l\u00fcnk. A m\u00e1sodikat m\u00e1r j\u00f3l ismered, ez csak a ti\u00e9d \u00e9s az eny\u00e9m, a mi\u00e9nk minden egyes elalv\u00e1s el\u0151tt. \r\n\r\n\u201eJ\u00e1rj szerencs\u00e9vel! \u00c9s soha ne feledd: a kaland oda\u00e1t van!\u201d. \r\n\r\n\"IMG_0306\"<\/a>\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n \r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n","type":"rich"}