{"version":"1.0","provider_name":"Rellablog ","provider_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu","author_name":"Rellablog","author_url":"https:\/\/lehorell.cafeblog.hu\/author\/lehorell\/","title":"A k\u00e1v\u00e9 meg \u00e9n","html":"Szeretem a k\u00e1v\u00e9t. A nap b\u00e1rmely szak\u00e1ban meg tudn\u00e9k inni bel\u0151le egy b\u00f6gr\u00e9vel. De hogy az izgalom megmaradjon, hogy ne fojtsa meg a var\u00e1zst a torkoss\u00e1g, csak napi kett\u0151t enged\u00e9lyezek magamnak. Legfeljebb. Legt\u00f6bbsz\u00f6r csak egyre van id\u0151m, viszont az teljess\u00e9ggel elk\u00e9pzelhetetlen lenne, hogy naponta legal\u00e1bb egyszer ne fussunk \u00f6ssze. Nincs al\u00e1 -vagy f\u00f6l\u00e9rendelts\u00e9g, egyenrang\u00fa felek vagyunk, a k\u00e1v\u00e9 meg \u00e9n. \u00cdgy viszonyunkat nem mondan\u00e1m f\u00fcgg\u0151s\u00e9gnek, mert b\u00e1rmikor le tudn\u00e9k mondani r\u00f3la. Csak nem akarok.\u00a0\r\n\r\nN\u00e9h\u00e1ny perccel \u00e9bred\u00e9s ut\u00e1n m\u00e1r tal\u00e1lkozunk is a konyh\u00e1ban. Vagy a nappaliban. A reggeli k\u00e1v\u00e9m a puszta megszok\u00e1s. A legt\u00f6bbsz\u00f6r a f\u00e9rjem k\u00e9sz\u00edti, lassan t\u00edz \u00e9ve tudja, hogyan szeretem: f\u00e9l b\u00f6gre forr\u00f3 fekete, f\u00e9l b\u00f6gre meleg tej, \u00e9s egy leheletnyi cukor (\u0151 kicsit mindig \u00e9desebbre csin\u00e1lja, de mivel h\u00e1l\u00e1s vagyok neki a kedvess\u00e9g\u00e9rt, \u00edgy \u00e9vek \u00f3ta ezt m\u00e1r nem d\u00f6rg\u00f6l\u00f6m az orra al\u00e1). Legyen benne m\u00e9g kevesebb mint egy kocka, k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl egy negyed k\u00e1v\u00e9skan\u00e1lnyi, sima krist\u00e1lycukor. Nem n\u00e1d, nem barna, a legkev\u00e9sb\u00e9 \u00e9des\u00edt\u0151. Mezei feh\u00e9r cukor. \r\n\u00dari huncuts\u00e1gnak t\u0171nhet, de nekem az sem mindegy, mib\u0151l iszom. A cs\u00e9sz\u00e9t p\u00e9ld\u00e1ul ut\u00e1lom. Szeretem a nagy \u00e9s \u00f6bl\u00f6s b\u00f6gr\u00e9ket, az optim\u00e1lis a k\u00e9t decis. Van h\u00e1rom-n\u00e9gy bej\u00e1ratott b\u00f6gr\u00e9m, s ha nem ebben kapom, k\u00e9pes vagyok \u00e1t\u00f6nteni (ha a f\u00e9rjem v\u00e9tett, akkor szigor\u00faan csak titokban). K\u00e1v\u00e9 iv\u00e1s k\u00f6zben fontos a nyugalom. Persze 3 kiskor\u00fa ut\u00e1n, reggelente ez gyakorlatilag kiz\u00e1rt, \u00edgy mire megiszom a napi els\u0151 betev\u0151m, egy gyereket elind\u00edtottam \u00f3vod\u00e1ba, kett\u0151 el\u00e9 pedig paradicsomos, sonk\u00e1s katon\u00e1kat kock\u00e1ztam. Mire a b\u00f6gre alj\u00e1ra \u00e9rek, addigra legal\u00e1bb h\u00e1romszor kell \u00fajrameleg\u00edtenem \u00e9s k\u00e9tszer biztosan elfelejtem, hova is raktam. N\u00e9ha r\u00e1mbor\u00edtj\u00e1k a sr\u00e1cok, m\u00e1skor eg\u00e9szen megfeledkezem r\u00f3la \u00e9s csak este jut eszembe, hogy valahol m\u00e9g mindig r\u00e1m v\u00e1r. Sokszor kegyetlen\u00fcl a mikr\u00f3ban hagyom, de olyan is volt m\u00e1r, hogy Bing\u00f3 lefetyelte, am\u00edg fakock\u00e1kb\u00f3l egy komplett k\u00e1v\u00e9h\u00e1zat pr\u00f3b\u00e1ltam \u00f6ssze\u00e9p\u00edteni a gyerekszob\u00e1ban az ut\u00f3dokkal. N\u00e9ha nemt\u00f6r\u0151d\u00f6m vagyok vele.\r\n\r\n\"\"\r\n\r\nNem vagyok \u00ednyenc. Jobb h\u00edjj\u00e1n be\u00e9rem az instanttal is, de egy\u00e9bk\u00e9nt a k\u00e1v\u00e9z\u00e1st egy izgalmas r\u00edtusnak gondolom. M\u00e1r maga az elk\u00e9sz\u00edt\u00e9s is egyfajta \u00e9lvezet. Nem az \u00e9brentart\u00e1s vagy a pulzussz\u00e1m megemelked\u00e9se a l\u00e9nyeg, sokkal ink\u00e1bb a k\u00e1v\u00e9 el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u00e9se, a monoton kavargat\u00e1s, a kis kortyokban val\u00f3 fogyaszt\u00e1s - \u00e9n minden egyes apr\u00f3 kortyn\u00e1l becsukom a szemem, el\u0151tte ideges\u00edt\u0151en sokat kavargatom, mert szeretem azt a hangot, ahogy a kan\u00e1l a b\u00f6gre fal\u00e1hoz \u00e9r. M\u00e1s p\u00e1ros\u00edt\u00e1shoz m\u00e1s hang is duk\u00e1l. Ez a hang annyira harmonikusan csilingel, hogy m\u00e9g azt is elhiszem neki: a k\u00e1v\u00e9nak r\u00e1nctalan\u00edt\u00f3 hat\u00e1sa van, ha m\u00e9rt\u00e9kkel fogyasztjuk, csakis j\u00f3t rem\u00e9lhet\u00fcnk t\u0151le. \r\nAz eb\u00e9d ut\u00e1ni elcs\u00e1bul\u00e1s csakis akkor ejthet rabul, ha \u00e9desdeden szund\u00edtanak legkisebbjeim. Ilyenkor ki\u00fcl\u00f6k a teraszra, n\u00e9zem a f\u00e1k ringat\u00f3z\u00f3 leveleit, hallgatom a madarakat - tal\u00e1n m\u00e9g egy fakop\u00e1ncsot is siker\u00fcl elcs\u00edpnem. N\u00e9ha olvasok n\u00e9h\u00e1ny oldalt abb\u00f3l a k\u00f6nyvb\u0151l, aminek h\u00f3napok \u00f3ta nem jutok a v\u00e9g\u00e9re. Csak vagyok \u00e9s t\u00f6prengek. Nem csin\u00e1lok semmit. Semmit sem csin\u00e1lok. Esetleg dolgozom k\u00f6zben egy picit, mert a k\u00e1v\u00e9 ihletet ad, \u00fajraind\u00edtja az elcsendes\u00fclt gondolataim. Eg\u00e9szen ritk\u00e1n ilyenkor vasalok. Szeretek f\u0151szerepet v\u00e1llalni a r\u00e1ncok kisim\u00edt\u00e1s\u00e1ban. Szeretem a f\u00e9rjem ingeit megsimogatni. Azt hiszem, a vasal\u00f3 g\u0151ze \u00e9pp oly nyugtat\u00f3an hat r\u00e1m, mint a k\u00e1v\u00e9 illata. Csak m\u00e9lyen szagl\u00e1ssz\u00e1tok \u00f6ssze a kett\u0151t, s megl\u00e1tj\u00e1tok!\r\n\r\nH\u00e9tv\u00e9gente reggel \u00e9n viszem ki Bing\u00f3t s\u00e9t\u00e1lni. Mert im\u00e1dom a h\u00e1zak konyhaablakaib\u00f3l kisz\u0171r\u0151d\u0151 illatokat. Minden otthonb\u00f3l m\u00e1s-m\u00e1s k\u00e1v\u00e9illat kel \u00fatra. A saj\u00e1t konyh\u00e1nkban is mindig m\u00e9lyen beleszagolok a csomagol\u00e1sokba. Nem csak egyszer, sokszor. A p\u00f6rk\u00f6lt k\u00e1v\u00e9 illat\u00e1n\u00e1l nincs jobb. Nekem ez az otthont jelenti. A megnyugv\u00e1st, a meg\u00e9rt\u00e9st, a biztons\u00e1got. Igen, a k\u00e1v\u00e9nak olyan biztons\u00e1g-illata van. Vagy \u00e9pp \u201cvanakiheztartozol\u201d-illat. De egy apr\u00f3cska k\u00e1v\u00e9szem egy csipetnyi \u201c\u00fajnap\u00fajkezdet\u201d meg egy dek\u00e1cska \u201cnapf\u00e9ny\u00edze\u201d illatot is pr\u00e9selt mag\u00e1ba. M\u00e9g a kapszul\u00e1t is meg szoktam szagolni, a szemes k\u00e1v\u00e9b\u00f3l pedig elr\u00e1gcs\u00e1lok egy darabot. \u00c9tteremben, k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban sosem caf\u00e9 latt\u00e9-t k\u00e9rek, -nem vagyok \u00e9n \u00farile\u00e1ny- hanem egyszer\u0171 tejesk\u00e1v\u00e9t. Sokan visszak\u00e9rdeznek, amin s\u0171r\u0171n mosolygok \u00e9s belekezdek egy hosszas k\u00e1v\u00e9monol\u00f3gba. Legyen nagy, de ne \u00f3ri\u00e1si. Ne legyen mark\u00e1nsan er\u0151s, de j\u00f3l lehessen \u00e9rezni a k\u00e1v\u00e9 \u00edz\u00e9t. Cukrot nem k\u00e9rek bele, azt nem sz\u00edvesen b\u00edzn\u00e1m m\u00e1sra. A tej meleg legyen, de ne forr\u00f3, a tejhab pedig ne legyen m\u00e9g csak a fele sem a k\u00e1v\u00e9adagomnak. Bonyolult egy k\u00e1v\u00e9k\u00e9pletem van, az m\u00e1r egyszer biztos\u2026\r\n\r\n\"\"\r\n\r\nAz egyetem alatt kezdtem rendszeresen k\u00e1v\u00e9zni. Akkor men\u0151nek gondoltam ezt a szok\u00e1st, \u00e9s nem mellesleg kellett az adrenalin a rengeteg vizsg\u00e1mhoz. Hogy \u0151szinte legyek, m\u00e1r akkor impon\u00e1lt, ha egy f\u00e9rfi szereti \u00e9s \u00e9rti ezt a m\u0171fajt. Tetszik, f\u00e9rfiasnak gondolom, ha az er\u0151sebbik nem k\u00e1v\u00e9zik. Tal\u00e1n mert ap\u00e1m is minden nap k\u00e1v\u00e9zott. Volt egy kis feh\u00e9r cs\u00e9sz\u00e9je, mindig abb\u00f3l sz\u00fcrcs\u00f6lte. Keveset ivott, csakis feket\u00e9n, \u00e9s sosem feledkezett meg a cs\u00e9szealjr\u00f3l sem, pedig azt a mai napig haszontalan haszn\u00e1lati t\u00e1rgynak \u00e9rzem. Azt szerettem a legjobban, ha k\u00f6zben olvas vagy r\u00e9gi menetrendeket n\u00e9zeget. Ilyenkor, egy-egy korty el\u0151tt \u00e9szrev\u00e9tlen grimaszolt, elmosolyodott. Sosem h\u00f6rpintette fel egyszerre, az nem az \u0151 st\u00edlusa volt. Apa megadta a m\u00f3dj\u00e1t. A f\u00e9rjem is ugyan\u00edgy tesz. Van egy kedvenc, fekete-feh\u00e9r kock\u00e1s cs\u00e9sz\u00e9je, amihez tartozik egy \u00edzl\u00e9ses cs\u00e9szealj is. \u0150 sosem kapkod. \u00c9s igazi gourmet. Persze h\u00e1rom gyerek \u00e9s egy olyan feles\u00e9g ut\u00e1n, mint \u00e9n, m\u00e1r \u0151 sem adja \u00e1t mag\u00e1t eg\u00e9szen az \u00e9lvezetnek, s p\u00e1r perc alatt v\u00e9gez is a ritu\u00e1l\u00e9val. Szeretem n\u00e9zni, ahogy issza. N\u00e9ha csak \u00fcl velem szemben, \u00e9s t\u00f6preng. Mint sokszor \u00e9n. N\u00e9ha k\u00f6zben olvas valamit: \u00fajs\u00e1got, k\u00f6nyvet, t\u00f6rt\u00e9nelmi cikket a telefonj\u00e1n. Ak\u00e1r csak \u00fagy, mint hajdan\u00e1n az ap\u00e1m.\u00a0\r\n\r\n A k\u00e1v\u00e9z\u00e1s n\u00e1lam szenved\u00e9ly. Megszok\u00e1s \u00e9s gyenges\u00e9g. Egy hanyag legyint\u00e9s. Egy j\u00f3kedv\u0171 v\u00e1llvonogat\u00e1s. Az or\u00e1lis fix\u00e1ci\u00f3m kiel\u00e9g\u00edt\u00e9s\u00e9re szolg\u00e1l\u00f3 p\u00f3tcselekv\u00e9s. Unalom\u0171z\u0151, gondolat\u00e9breszt\u0151. N\u00e9h\u00e1ny perc \u00e9n-id\u0151. \u00c9tv\u00e1gygerjeszt\u0151 \u00e9s \u00e9tv\u00e1gycs\u00f6kkent\u0151. N\u00e9ha m\u0171v\u00e9szi alkot\u00e1s, de legink\u00e1bb amat\u0151r kont\u00e1rkod\u00e1s. A gyerekeimnek \u201cgombnyomogat\u00f3s\u201d j\u00e1t\u00e9k, eg\u00e9szen ritk\u00e1n k\u00e1v\u00e9ba m\u00e1rtott f\u00e9l kockacukor. Egy j\u00f3les\u0151 program, egy rendszeres tev\u00e9kenys\u00e9g. Magyar\u00e1zkod\u00e1s. Jelent\u00e9ktelen k\u00f6teless\u00e9g. A v\u00e1laszt\u00e1s hatalma. Az \u00edze ut\u00e1nozhatatlan, az illata mennyei. \u00c9rtelmetlen zagyvas\u00e1g, m\u00e9gis ki\u0171zhetetlen f\u0151h\u0151se n\u00e9h\u00e1ny percnek. Sz\u00fcks\u00e9g van r\u00e1.\r\n\r\nSzeretem a k\u00e1v\u00e9t. \u00c9s azt hiszem, \u0151 is szeret engem.\r\n\r\n\"\"\r\n","type":"rich"}