Sosem voltam jó matematikából. Pontatlanul számolok fejben, nem értem a szöveges feladatok jórészét, és sík papírra szerintem nem is lehet térbeli formákat rajzolni. Éppen átcsúsztam az érettségin, és hogy ki segít majd a gyerekeimnek ebből a tantárgyból, ha iskolások lesznek, arról fogalmam sincs. Kedves Matek, ügyesen visszakúsztál az életembe!
Ha Heszna körülbelül 80 mg anyatejet szopizott, akkor még 40 mg tápszert kell készíteni, hogy jól lakjon és négy órát aludjon. Ezzel tökéletesen egy időben Mirkónak is ugyanez az adag jár. Némi bukás, valamennyi pótlás. Két éhes száj, egy anya két kézzel (csak két kézzel), plusz egy darab két és féléves sok-sok igénnyel, vagyis Hetti, Heszna, Mirkó – egyszerűsítve 2H+1M=anya×3 (talán inkább anya a köbön). Három anya, három gyerek a matematikában, akkor az a normális életben három gyerekkel és egy szem anyával egyenlő…
Nem mondom, hogy egyszerű a képlet, de az idei, emelt szintű érettségin elégségesen megfelelnék. Talán. De kinek kell a tökéletes száz százalék? Nem az én erősségem. Heszna és Mirkó egy hónaposak, és második hete vagyok itthon egyedül velük és nővérükkel. Fura, de sokkal rosszabbra számítottam – amennyiben három gyerek nevelése lehet rossz. Az egyetlen, amihez nehezen lehet hozzászokni, az az éjszakázás. Fiatalabb koromban, némi vodka és egy jó társaság kíséretében valahogy gördülékenyebben ment. A társaság most is briliáns, ám a lendület kissé alábbhagyott. Öregszem. No meg ki a fene szeretne minden éjszaka bulizni? 🙂 Pedig legkisebb gyerekeim igazán kíméletesek: 4-5 órát is alszanak egyhuzamban. Hogy én miért mégis csak 2-3-at, az ismét egy többismeretlenes egyenlet…
Hetti meglepően jól fogadja nap mint nap, hogy most már nem csak körülötte forog sem a világ, sem pedig én. Simogatja, puszilgatja testvéreit, büszkélkedik velük, pelenkázásnál, dupla etetésnél örömmel a kezem alá dolgozik. Néhány fürdetésnek köszönhetően most már csecsemő-anatómiából is jeleskedik. Képes órákon át egyedül eljátszani, amikor épp dupla műszakom van. Néha pont az ijeszt meg, hogy ennyire nem viselte meg a dolog, sőt. Imádja ezt a babásdit.
Heszna ugyanolyan békés baba, mint Hetti volt. Eszik, aztán egyedül elalszik az ágyában. Csöndben nézelődik, türelmesen vár, amíg elkészül az ebédje, aztán megint órákon át szundìt. Igazi tündérfalvi.
Mirkó többet van ébren és kézben. Szereti, ha kommunikálok vele, egyre többet igényli nagycsaládja társaságát. Ha éhes, akkor nincs kecmec, Kis csudakópé. Néha fáj a pocakja, de már erre is megtaláltuk a gyógymódot: a rumba alaplépéseit táncolom vele a Sweet dreams című, nagysikerű jazz-számra, amíg édes álomba nem ringatom.
H&M szeretik egymást szemlélni, a körülöttük kavargó világot elemezni. Sokszor mosolyognak rám és nővérükre, de leginkább az apukájukra. Minden nap beiktatunk egy kis szabad levegőt, s amikor öltöztetni kezdem őket, azonnal megnyugszanak, a bundazsákban pedig pillanatok alatt elalszanak. Hetti boldog, hogy végre megint minden nap kimozdulunk, és bár hosszas nyűglődés felöltöztetni ennyi gyereket, nekem is jól esik az utcazaj, kicsit hiányzott már a külvilág. Egyik gyerekemre sincs panasz, kiválóan teljesítenek, így minden egyes nap dicséretet is kapnak.
De hogy ne legyen ennyire idilli az életünk: néha elalszom etetés közben, és kiesik a cumisüveg a kezemből, éjszakánként sokszor azt sem tudom, ki fekszik mellettem, a férjemmel két hete három értelmes mondatot sem sikerült váltanunk, tíz napja nem mostam hajat, sokszor az én fürdetésem – a gyerekekével ellentétben – érdeklődés hiányában egyszerűen elmarad. Öt kilót izzadom, mire végre elindulunk dupla-babakocsival, rollerrel, kutyával, autóval, trolival vagy gyalog, orvoshoz, játszótérre vagy kacsákat etetni. Ha nem rendelném az ebédet, valószínűleg napokon belül éhen halnánk, ha pedig nem segítene valaki a takarításban, akkor a kosz enne meg bennünket. Vagyis nyugodjon meg mindenki: a legkevésbé sem vagyok szupermami!
A logisztika pedig a következőképpen néz ki a mi házunk táján: délutáni pihenés helyett mindannyian lemegyünk a játszótérre, utána megsétáltatjuk Bingót. Bejegyzés írás helyett pónizok vagy vasúti hálózat kiépítésén munkálkodom a nappaliban. Normális vacsora helyett inkább két csecsemőnek mesélek, fürdés helyett pedig egy nagyobbacskának. A reggeli kávémat reggeli szoptatás és tápszergyártás pótolja, a művelet végén a fejés csak hab a tortán. Fésülködés és sminkelés helyett végre kiteregetem azokat a ruhákat, amik a mosógépben órák hosszat türelmesen vártak rám. Minden szabad percemben pelenkázok, szoptatok, gyurmázok, várat építek és megállás nélkül pakolok valamit valaki után. Azon ritka pillanatok egyikén, amikor mindhárom gyerkőc alszik napközben, próbálom utolérni magam. Fogat mosok, lezuhanyzom, elpakolom a tiszta ruhákat, megiszom a tegnap reggeli kávém, és negyed óra erejéig ledőlök egy picit (tán még el is szenderedek).
Tempósak a napjaink, szinte sosincs megállás. Alvásból adhatnának többet, azonnal megoldandó feladatokból kicsit kevesebbet. Már azt is kiszámoltam, hogy ha egy fikarcnyit sem aludnék, akkor mindent meg tudnék csinálni a magam ritmusában. Ha pedig egyszerre anya és az összes testvérem átjönne hozzánk néhány órára vigyázni az utódokra, akkor esetleg a bennem szunnyadó nőre, valamint a házasságomra is jutna némi időm. Szóval nem könnyű ez a háromgyerekes anyáskodás, de mégis annyira jó!
Minden este, ha már Hetti, Heszna és Mirkó (egyszerűsítve 2M+1H) alszanak, bemegyek a szobáikba, betakargatom őket, finoman -hogy még véletlenül se ébredjenek föl- megpuszilom az arcocskájukat. Egy gyerek meg még egy gyerek plusz megint egy, az pontosan három. Egy, kettő, három. Egy anya helyett most triplamami lettem, három gyerekkel, háromszor annyi munkával, olykor ezerszeres fáradsággal, végtelen büszkeséggel és boldogsággal. Az én szívemnek bizony három csücske van…
2H+1M=♡♡♡
Kedves Rella!
Jó volt olvasni ezeket a sorokat, tele vannak szeretettel (miközben az én 9 hónaposom épp felnyalja a nappali járólapját az egyik éthordónkat kergetve). Gratulálok a babákhoz és persze Hettihez is. Számomra szupermami vagy. Ilyenkor kicsit kevésbé esek kétségbe, hogy fogom bírni, hogy lesz időm mindenre, ha lesz még gyermekünk. Én 9 hónap éjszakázás után néha azt sem tudom hol vagyok, mikor éjjel meghallom a bébiőrt és néha az is kihívás, hogy a kutyáinknak enni-inni adjak napközben. Mondjuk az ebédet már visszamondtam és egy négykézlábozó “kiskutyus” segít minden délben főzni. Mégegyszer gratula, gyönyörűek a gyermekeid.