Ti hisztek a csodákban? Sokat meséltem nektek a kékzsalus-téglakerítéses, hartai házunkról. Apa és anya szíve csücske, s most már mi is legszívesebben egy ékszerdobozban őriznénk, mert annyi emlék köt oda bennünket. A mi szívünk csücske is, a kedvenc helyünk. Hatéves korom óta minden nyarunkat ott töltjük, tucatnyi karácsonyt, s megannyi lombhullást ott éltünk át. Ez […] Tovább

Azt mondta, ne aggódjak, mert megvárja a tizennyolcadik születésnapom. Mosolyogva legyintettem. Nem vettem komolyan. Úgyis ott lesz a huszadikon és a harmincadikon is. Mert ott kell lennie. Olyan nincs, hogy ő nem ünnepelhet velünk. Velem. Neki lett igaza. Megvárta, amíg felnőtté válok, azután elengedte a kezem, és elment tőlünk. Tőlem. Örökre. Nehéz erről beszélni, nem […] Tovább

Fura, miket produkál az élet. Idén lesz tíz éve, hogy apát elvesztettük, mégis gyakorta figyelmeztetnek rá, hogy valami megmagyarázhatatlan itt maradt belőle. Örökre. Megkopott, régi fénykép. A változás, a szélsebes fejlődés, s az ezekkel rohamléptekben haladó ember mégis újként őrzi a facebook-on. Egy osztálykép. Fekete-fehér. Talán pont jelentéktelensége okán tűnik ki a többi feltöltött, színes, […] Tovább

„A hétvégén nyolcadszor adták át a Lehoczky-díjat, amivel minden évben azt a pedagógust jutalmazzák, aki a legtöbbet tett a környezetvédelemért, az erdei iskoláért, a gyerekekért. Idén Kurucz Lászlónét illette az elismerés.” – ez olyan MTI-s tájékoztató, egy bővített mondat a hírekben. Pár másodperc. Gyakran azt is hozzáteszik, hogy a díjat a fiatalon elhunyt Lehoczky János […] Tovább