Ti hisztek a csodákban? Sokat meséltem nektek a kékzsalus-téglakerítéses, hartai házunkról. Apa és anya szíve csücske, s most már mi is legszívesebben egy ékszerdobozban őriznénk, mert annyi emlék köt oda bennünket. A mi szívünk csücske is, a kedvenc helyünk. Hatéves korom óta minden nyarunkat ott töltjük, tucatnyi karácsonyt, s megannyi lombhullást ott éltünk át. Ez […] Tovább

Nem szívesen írok ilyet, de búcsúzom egy időre. Nem könnyes ez a búcsú, csupán átmeneti. Nem fordítok hátat a Rellablognak, csak hagyom pihenni egy hónapig. Nem soká visszajövök, nem tűnök el végleg! Hettivel és Bingóval két hete megint leköltöztünk Hartára, hogy sokkal szabadabban élhessük át ezt a nyarat is, mint a fővárosban. Minden időmet leköti […] Tovább

Négy nap, három gyerek, százezer alku, néhány könnycsepp, sokkal több mosoly, háromfogásos ebéd. Az iskola fél 8-kor kezdődik, az oviba fél 1-re kell mennem. Napok, amikor a karóra volt a legjobb barátom. Néhány napot a nővéreméknél töltöttünk Hettivel. Idén először jártunk Hartán, és már annyira hiányzott, mint egy falat kenyér. Ott mindig jó. Ilyenkor én […] Tovább

Néhány napja nagyapám visszaemlékezésit olvashattátok, most nagymamám múltbéli szösszeneteit osztom meg veletek. Mama is kézzel írta a történeteket, s csak ezek után egy kedves rokon jegyezte le számítógéppel. Emlékzetek a „József körúti ház” című írásomra? Ez az a ház, ahol Mama nevelkedett. Még én is emlékszem rá, mert gyerekkoromban sokszor látogattuk meg a Dédit. Ha […] Tovább

Néhány oldalas könyv. Egy szuszra elolvasom. Pár percnek tűnik csupán, mire a végére érek. Szívesen olvasnám még. Kérdeznék, beszélgetnék, hallgatnék. Nagyszüleimtől kaptam ezt a könyvet. Ők írták az unokáiknak. Mama izgatottan nyomta a kezembe, s ezzel az egy mozdulattal nekem ajándékozta múltjukat. Jól ismert és eddig sosem hallott történeteket osztottak meg velünk. Papírlapokon, mert a […] Tovább

Tölgy, bükk, szil, nyírfa, nyárfa, barackos, egy egész erdő vagy csak egy magányosan tengődő fenyőfa? Mindenkinek kell egy fa, ami eszébe juttatja az élet összes velejáróját. Jót és rosszat, maradást és eltávolodást, súlyos múltat és könnyed jövőt. A valódi jelent. Mindent. Hartán van egy kedves szokás. Nagyon tetszik. Az önkormányzat évről évre megajándékozza az újszülött […] Tovább

Egy nagyon kedves barátom kérte, hogy írjak megint Hartáról. Mivel ez a barátom sokat jelent nekem, ezért örömmel teljesítem a kérését. Nem is tehetnék mást, hiszen Hettivel és Bingóval mostantól itt lakunk. Néhány napja üzemszerűen beköltöztünk a mi kis, kékzsalus, téglakerítéses házunkba, amit már annyira hiányoltam. Hetekig csak arról tudtam beszélni, milyen lesz itt Hettivel, […] Tovább

Jobbra, majd szinte rögtön megint jobbra, utána balra, egy éles kanyar jobbra és máris nyíl egyenes út vezet hazáig. Száz kilométer. Pontosabban csak kilencvennyolc. Ennyi a távolság Pest és Harta között az 51-es úton. Sokan azt hiszik, hogy hartai vagyok. Hogy ott születtem, s csak később költöztem a fővárosba. Ez így nem igaz, de remélem, […] Tovább