Bimm-bamm ma ünnep van, csimbumm szól, a szív dobban! Szer kettő. Az én kis Duplacsodáim, a mi kis Egyszerreszülötteink január 19-én, reggel 8.30-kor és 8.32-kor kétévesek lettek. Kétszer kettő. Hát persze, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő! Olyan elcsépelt ez a mondat, aztán közben nem is teljesen […] Tovább

Egyszerre fogantak meg, egymás mellett cseperedtek, két perc különbséggel egyszerre bújtak erre a világra. Egyszerre szoptattam őket, sosem aludtak egymás nélkül, ugyanazt a tápszert és főzeléket kapták. Ugyan nem mérem patikamérlegen, de nagyjából ugyanannyit foglalkozom velük, minden nap jó sokszor hasonlóképpen szeretgetem őket. Egyszerre fürdenek, ugyanazokra a programokra cipelem őket. Együtt játszanak, egymás fejét ütik, […] Tovább

Néhány hónappal ezelőtt, az „Ikrek? Részvétem!” című bejegyzésemben arról írtam, mennyi negatív véleményt, hozzászólást, arckifejezést kaptam, amikor az utca emberével boldogan osztottam meg, nem egy, hanem mindjárt két kiséletet hordok a szívem alatt. Nem értettem a reakciókat. Sokszor rosszul esett, de hamar megedződtem, és terhességem vége felé már kifejezetten szórakoztattak a rosszindulatú megnyilvánulások. Komolytalan kérdésekre, […] Tovább

Ismeritek azt a reklámot, amelyikben az anya megbetegszik, bevonul egy bögre forró itallal a hálószobába, és addig az apuka tartja a frontot? A gyerekek válogatott kínzásoknak teszik ki a családfőt, de egy röpke óra elteltével az anyuka széles mosollyal, makkegészségesen lép ki a patyolat-nappaliba, ami előtte káoszháza volt. Apa megkönnyebbül, egyik gyerek örül, a másik […] Tovább

Drága, kicsi Heszna és Mirkó! Tartozom nektek egy vallomással. Van egy rossz érzésem veletek kapcsolatban. Nem vagyok felhőtlenül boldog, amióta megérkeztetek közénk. Napjában ezerszer átfut rajtam egy hitvány gondolat, tükröt tartotok elém, amiben olykor azt látom: fabatkát sem érek édesanyátokként. A még jobbra ösztönöztök, de én nem tudok megfelelni. Nem foglalkozom veletek annyit, mint amennyit […] Tovább

Úgy suhannak el felettem a napok, mint márciusi gólya, aki Afrikából hazasietve minél előbb szeretne fészket építeni lakályos villanyoszlopa tetejére. Folyton folyvást sürgeti az időt, szeretne villámgyorsan tojásokat rakni, s alig bírja kivárni, hogy fiókái ott kuporogjanak alatta az összetartozás valóságos fészkében. Az idő rohamos múlása azt jelzi, hogy mégsem csinálom olyan rosszul ezt a […] Tovább

Itt vagyok, megvagyok, még élek, és azt hiszem, minden a legnagyobb rendben. Heszna és Mirkó szépen gyarapodnak, Hetti még mindig nem utálta meg sem a testvéreit, sem a szüleit, sem pedig az új, megváltozott helyzetet. Azt hiszem, szerencsések vagyunk, mert reprodukcióink rugalmasak, ritmusuk abszolút megegyezik a miénkkel, sokat esznek, keveset sírnak, és mert egészségesek és […] Tovább

Sosem voltam jó matematikából. Pontatlanul számolok fejben, nem értem a szöveges feladatok jórészét, és sík papírra szerintem nem is lehet térbeli formákat rajzolni. Éppen átcsúsztam az érettségin, és hogy ki segít majd a gyerekeimnek ebből a tantárgyból, ha iskolások lesznek, arról fogalmam sincs. Kedves Matek, ügyesen visszakúsztál az életembe! Ha Heszna körülbelül 80 mg anyatejet […] Tovább

Boldogság, örömkönnyek, eufória, felhőtlen mosoly, elégedettség és megkönnyebbülés. Idilli állapot egy szülés után. De arra senki nem készített fel, hogy ez a békésen szundizó két gyönyörűség egyszer csak éhes lesz, és olyan elszántan, akkora hangsúllyal követelik majd a táplálékot, amit szinte lehetetlen csitítani. Főleg, ha nincs mivel… Még fel sem állítottak a császármetszést követő hat […] Tovább

Levágtuk az összes centit, túléltük az első hetet: immáron háromgyermekes családanyaként jelentkezem. A múltkor ott hagytam abba, hogy be kell feküdnöm a kórházba. Erre több okból is szükség volt, de a legfőbb: albérlőim többesszáma. Közben kiderült, hogy a „B” magzat magzatvize jelentősen csökkent, és a megszokott koponya végű fekvésből először farfekvés, majd harántfekvés kerekedett. Az […] Tovább