“Én a punidon bújtam ki, a tesóimnak meg a pocakodon nyitott egy kis kaput a doktor bácsi. De hogy mentünk oda be, amikor még az apa felsége voltál?” – ti mit válaszolnátok erre a kérdésre? Én legszívesebben azt, hogy “édes kislányom, a kedvenc hartai gólyánk egy laza mozdulattal a fejemre pottyantott benneteket”… A mi családunkban […] Tovább

Mindeközben… 2016 tavaszán írtam az utolsó bejegyzésem, ami – akárhogy is számolom – bőven több mint fél éve volt. Először arra gondoltam, összefoglalom nektek, mi is történt velünk ez idő alatt. De ki emlékszik már arra? Múlt idő, valóságos történelem. Azért gyorsan tudjuk le a tavalyi évet címszavakban: nyár, Harta – soha többé nem megyek […] Tovább

Ha nem lenne papírom arról, hogy kizárólag mesterséges úton eshetek teherbe, azt hinném: újra babát várok. Ugyanis néhány napja megint képes vagyok széles mosolyból krokodilkönnyeket varázsolni, hangos sírásból kislányos vidámkodást faragni. Valahányszor ránézek a gyerekeimre, elérzékenyülök, mint egy hormontúltengéses kismama. Pedig nem érkezik az újabb gyermekáldás, nem dobog a szívem alatt egy másik életéjé, csupán […] Tovább

Négy nap, három gyerek, százezer alku, néhány könnycsepp, sokkal több mosoly, háromfogásos ebéd. Az iskola fél 8-kor kezdődik, az oviba fél 1-re kell mennem. Napok, amikor a karóra volt a legjobb barátom. Néhány napot a nővéreméknél töltöttünk Hettivel. Idén először jártunk Hartán, és már annyira hiányzott, mint egy falat kenyér. Ott mindig jó. Ilyenkor én […] Tovább