Rellablog

Kilencvenkilenc

Mit lehet kapni ma 360 forintért? Semmit? De bizony! Számtalan, megismételhetetlen élményt és még ennél is több meglepetést. Ennyibe kerül ugyanis egy vonaljegy. És én a 99-es buszon lyukasztottam. Apa szülei a Wekerlén laknak, s ma Hettivel meglátogattuk őket. Délután, hazafelé mama kikísért bennünket a Zoltán utcai megállóba, s néhány perc múlva már a buszról […] Tovább

Örök szerelmem, Marchello

A legtöbbeknek talán furcsa, esetleg felháborító lehet az a titok, amit most megosztok veletek. A férjemmel nyílt házasságban élünk. Tudja, hogy rajta kívül van még egy szerelmem, s ez az érzés, amíg élek nem múlik. Mindig is a férjem lesz az első férfi az életemben, de ő –az a másik- ezzel együtt örökre helyet kapott […] Tovább

Varázslásból diplomázom

Nem akartam babablogot indítani, mert nem gondolnám, hogy – néhány embert leszámítva – valóban másoknak is érdekes lehet, mi történik a gyerekemmel nap mint nap. De most mégis Hettiről fogok írni. Jobban mondva, csak közvetetten róla. Arra, amit néhány napja tanulok, talán minden embernek szüksége van. Ha péntek, akkor Pető Intézet. Még mindig. Nem sejtettem, […] Tovább

Fenékig tejfel

Kislánykoromban sokszor elképzeltem, milyen lesz az esküvőm. A hatalmas, hófehér, uszályos, habos-babos menyasszonyi ruhát és a többméteres fátylat ezerszer megálmodtam. Hetedhét országra szóló lakodalmat képzeltem, hatfogatos hintóval és egy tucat nyoszolyólánnyal. Piros cipőt, derékig érő, szőke hajat szerettem volna, kis koronával a fejem búbján. Láttam magam, ahogy apa büszkén az oltárhoz vezet és anya az […] Tovább

Száz kilométer hosszú gondolat

Jobbra, majd szinte rögtön megint jobbra, utána balra, egy éles kanyar jobbra és máris nyíl egyenes út vezet hazáig. Száz kilométer. Pontosabban csak kilencvennyolc. Ennyi a távolság Pest és Harta között az 51-es úton. Sokan azt hiszik, hogy hartai vagyok. Hogy ott születtem, s csak később költöztem a fővárosba. Ez így nem igaz, de remélem, […] Tovább

Kedves Időjárás!

Nem haragszom rád a tavaszi tél miatt! Szerintem te haragszol valamiért, mégpedig ránk. Miért ne tennéd? Annyit szidunk, hogy eleged lett belőlünk. Megértelek. Hol az a baj, hogy nincs fehér karácsonyunk, hol pedig az, hogy túlságosan tűz a nap nyáron. Hát nekünk semmi nem jó? Meguntad az elégedetlenségünket és bekeményítettél: „Tessék, itt van, akkor feje […] Tovább

Lehoczky-díj: A csodát nem csak látni, érezni is kell!

„A hétvégén nyolcadszor adták át a Lehoczky-díjat, amivel minden évben azt a pedagógust jutalmazzák, aki a legtöbbet tett a környezetvédelemért, az erdei iskoláért, a gyerekekért. Idén Kurucz Lászlónét illette az elismerés.” – ez olyan MTI-s tájékoztató, egy bővített mondat a hírekben. Pár másodperc. Gyakran azt is hozzáteszik, hogy a díjat a fiatalon elhunyt Lehoczky János […] Tovább

Ne közelíts, pénztárca!

Pillanatnyilag a férjem a legnagyobb ellenfelem. Versenyzünk. És most azt egyszer azt szeretném, ha ő maradna alul. Én akarok győzni! Bár nem kérdés, hogy kinek van rá nagyobb esélye. De a kocka bármikor fordulhat. Nos, március első napján kezdtük és a végeredmény március utolsó napján derül ki. A kérdés: ki költ egy hónapban több felesleges […] Tovább

Gólyahozta tavasz

Amit én hónapok óta érzek, azt más még csak most láthatta meg. De már más is látja az érkezését, nem csak én. Mindig nagyon várom a tavaszt. Szeretem a telet is, örülök a hónak, imádom a karácsonyt és a jégcsapokat, de a februárt már nehezen viselem. Mondhatni, úgy kell nekem a március elseje, mint egy […] Tovább

Bagoly hadművelet 2. - A József körúti ház

Utoljára talán az esküvőm előtti napokban voltam ennyire izgatott, pedig most nem kellett hetekig készülődnöm, pontos listát vezetnem vagy több tucat emberrel időpontot egyeztetnem. Átlagos reggelnek indult a mai nap. Illetve kicsit szokatlan volt, hogy bekukucskált a tavasz. Apai nagymamám a József körúton nőtt fel. Az ő édesanyját, Dédit még én is ismerhettem, s élénken […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!