Készülök valamire, ami egyelőre titkos. Annyit azonban elárulhatok, hogy szerepel benne az apai nagymamám, egy József, egy cipészet és egy sztriptíz bár. Az ötlet és a rendezés pedig az enyém. A hadművelet azért kapta a “bagoly” elnevezést, mert a mamaám gyűjti a baglyokat. Évtizedekkel ezelőtt kezdődött, s ha emlékezetem nem csal, akkor lassan négyszáz féle, […] Tovább

Hettivel minden nap megyünk valahova három hetes kora óta, mert egyikünk sem bír a négy fal között ülni. Általában „rossz” időben sem kuporgunk otthon: ha valami esik vagy fúj, akkor –nem túl ötletes módon- elsétálunk a közelünkben lévő plázához. Hetti imád nézelődni. Lesi a fényeket, méregeti az embereket és csodálja a kirakatokat. Minden érdekli. Egyelőre […] Tovább

Néhány napja fáradtan szálltam le a négyeshatosról. Hetti édesen szundított rajtam, tíz kilója kétszer annyinak tűnt alvás közben, mint egyébként. Hozzászoktam a cipeléséhez, már szinte meg se kottyan. Nem rég volt, amikor ötkilósan hordoztam és fél óra után mindenem fájt. A fejem búbjától a nagylábujjam hegyéig. Mindenem. Most pedig… Fel sem tűnik, ha rajtam csüng. […] Tovább

Röpül az idő, ha az ember olyan valakivel tölti a hétvégéjét, akit nagyon szeret. Ráadásul ezt az embert majdnem három évtizede ismerem. Sokat nem beszélgettünk egymással a három nap alatt, de talán nem is volt rá szükség. Úgyis mindent tudunk egymásról. A férjem ilyenkor minden évben a Túrkevei Böllérfesztiválra utazik a barátaival. Pénteken indulnak, vasárnap […] Tovább

Egy születésnap, ahol gyertya helyett mécsest gyújtunk, ajándék helyett pedig emlékezünk. Február 6-a egy ilyen nap. Boldog szomorú nap. A vízöntő hava. És az időjárás hű önmagához: mintha dézsából öntenék, úgy esik az eső. Kislányunk közöttünk ébredt és első gondolatom az volt: „ma van a nagypapád születésnapja”. Hetti nem ismeri őt. Majd’ tíz éve én […] Tovább

A kutyások, egy külön kaszt. Én is ide tartozom. Bingót hét éve fogadtam örökbe egy sintértelepről, s ha lehetett hinni az ottani „vezetőnek”, akkor idén már nyolc éves lesz. A belvárosban lakunk és Bingónak jó időbe telt, amíg megszokta: nem lehet csak úgy lerohanni a járdáról, a nevére ne csak vacsora előtt hallgasson és hát […] Tovább

– Akkor ott találkozunk, és majd eldöntjük, hova ülünk be. Tudod merre van, ugye? – kérdezte a tanárom a telefonban. – Persze, hogyne tudnám! – feleltem magabiztosan. Rendben, de mi az a Tisztakék és egyáltalán hol van? – kérdeztem ezek után magamtól, mert bevallani nem mertem, hogy tájékozódásból az elégtelen határát is alig súrolom. Idő […] Tovább

Éjszaka alig aludtam valamit. Hajnali 5-kor végül főztem egy kávét és vártam, hogy elinduljon a nap. Másodjára kellett mennünk a Pető Intézetbe, s akarva akaratlan izgultam kicsit… Öt hónapos kislányommal a neurológián vártak bennünket és bár tudtam, hogy hál’ isten nagy baj nincs, melyik az a szülő, aki nyugodt szívvel lépi át ennek az intézménynek […] Tovább

“Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe. Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.” Lehoczky János: A vizek fohásza (részlet) Tovább