Azt hittem, illetve bíztam abban, ha egyszer már „kipipáltuk” a lázgörcsöt, akkor egész biztosan nem fordulhat elő velünk még egyszer. Ráadásul Hetti első rohama után valóságos láz-specialistává váltam, aki az összes természetes és kémiai lázcsillapító hatóanyagát ismeri, és akinek minden táskájában ott lapul egy lázmérő. Sosem voltam paramami, a lázgörcs sem tett azzá, de azért […] Tovább

Ti tudtok úgy felhúzni egy gumicsizmát a saját lábatokra, hogy közben két több mint tízkilós gyerek van a kezetekben? Ti tudtok lakatot kinyitni úgy, hogy az egyik kezeteken egy táska csüng, a másikban pedig egy kilenc hónapos baba fészkelődik? Ti le tudnátok szaladni harminc lépcsőfokot több mint húsz kilós súllyal zsonglőrködve? Ti tudtok egyszerre kérdésekre […] Tovább

– Jó napot kívánok! Rella vagyok és egy számot szeretnék kérni. Magamnak. – Rendben, és melyik legyen az? – A harmincas. Köszönöm! Még én is csak ízlelgetem, annyira friss az érzés, hogy jóformán el sem hiszem. Furcsa, különös, szokatlan, sőt kissé abszurd. Talán túlzás, de valósággal beleborzongok, amint kimondom a számomra még ismeretlen mondatot: harminc […] Tovább

Ha nem lenne papírom arról, hogy kizárólag mesterséges úton eshetek teherbe, azt hinném: újra babát várok. Ugyanis néhány napja megint képes vagyok széles mosolyból krokodilkönnyeket varázsolni, hangos sírásból kislányos vidámkodást faragni. Valahányszor ránézek a gyerekeimre, elérzékenyülök, mint egy hormontúltengéses kismama. Pedig nem érkezik az újabb gyermekáldás, nem dobog a szívem alatt egy másik életéjé, csupán […] Tovább

Kicsit olyan ez, mint a „szeretlek” szócska. Hetek, akár hónapok is eltelnek, mire végre ki mered mondani. Aztán egyre többször tudatod vele. Napjában százszor elmondod neki, kismilliószor leírod. Hangosan kiabálod a Markó utcán, halkan suttogod a fülébe. Aztán, ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebbszer ejted ki a szádon. Olyan viszont nem létezhet, hogy soha többé […] Tovább

Egy hónapja kezdődött a vakáció, s mi pont egy hónapja el is hagytuk a fővárost, hogy a nyár jelentős részét a kékzsalus, téglakerítéses hartai házunkban töltsük három utódom, Bingó kutyánk és én. Hetek óta nyaralunk. Már aki… Természetesen az eddigi legmelegebb napon csomagoltam be a fél életünket, vágtuk be a gyerekeket és a kutyát az […] Tovább

Egyre több olyan dologhoz szokom hozzá, ami korábban kínos, égő, sőt valósággal elfogathatatlan volt. Amit régen arcpirítónak gondoltam, azon ma már csak mosolygok. Ami korábban ciki és gáz volt, azok mára kedves pillanatokká értek. Három gyerekkel vásárolni egy teljes nap, nem mellesleg kész katasztrófa. De szerintem vicces 🙂 Amióta nagycsaládosok vagyunk, a férjem intézi a […] Tovább

Néhány hónappal ezelőtt, az „Ikrek? Részvétem!” című bejegyzésemben arról írtam, mennyi negatív véleményt, hozzászólást, arckifejezést kaptam, amikor az utca emberével boldogan osztottam meg, nem egy, hanem mindjárt két kiséletet hordok a szívem alatt. Nem értettem a reakciókat. Sokszor rosszul esett, de hamar megedződtem, és terhességem vége felé már kifejezetten szórakoztattak a rosszindulatú megnyilvánulások. Komolytalan kérdésekre, […] Tovább

Ti hisztek a csodákban? Sokat meséltem nektek a kékzsalus-téglakerítéses, hartai házunkról. Apa és anya szíve csücske, s most már mi is legszívesebben egy ékszerdobozban őriznénk, mert annyi emlék köt oda bennünket. A mi szívünk csücske is, a kedvenc helyünk. Hatéves korom óta minden nyarunkat ott töltjük, tucatnyi karácsonyt, s megannyi lombhullást ott éltünk át. Ez […] Tovább

Lassan három éve vagyok háromgyerekes édesanya, de ha hivatalos papírt kell kitölteni az apróimnak, rendre elrontom az “anyja neve” rublikát. Nem a saját nevem írom oda… Van valaki, akire nagyon büszke vagyok, mégsem a gyerekem. Nem is a férjem. Létezik egy olyan személy, akit mindig szépnek látok, akire még akkor is hasonlítani szeretnék egy kicsit, […] Tovább