Nomen est omen – a név kötelez. Mit jelent valójában ez a latin mondás? A nevünkben ott a végzetünk vagy akárhogy is hívnak bennünket, kizárólag saját szerencsénk kovácsai vagyunk? A név csupán egy ártatlan hívójel vagy személyiségünk meghatározó eleme? Ugyan az ismert közmondás a vezetéknevekre vonatkozott, s azóta eltelt több száz év, de ez a […] Tovább

Néha csak legyintek rá: úri huncutság ez, semmi több. Aztán amint elaludt a lányom, ahelyett, hogy a férjemmel leülnék meginni egy pohár bort vagy megnéznénk egy filmet, levelekre válaszolok. A ti leveleitekre, amikben sokszor nagyon is komoly dolgokról írtok. Írtok, mert én is írok. Egy éve semmi többet nem szerettem volna, csak öncélúan írni. Nem […] Tovább

Négy nap, három gyerek, százezer alku, néhány könnycsepp, sokkal több mosoly, háromfogásos ebéd. Az iskola fél 8-kor kezdődik, az oviba fél 1-re kell mennem. Napok, amikor a karóra volt a legjobb barátom. Néhány napot a nővéreméknél töltöttünk Hettivel. Idén először jártunk Hartán, és már annyira hiányzott, mint egy falat kenyér. Ott mindig jó. Ilyenkor én […] Tovább

Színház az egész világ! Mi, emberek pedig sok-sok szerepet játszunk ezen a sürgő-forgószínpadon. Gyerek vagyok, testvér vagyok, nagynéni és unokahúg, sógórnő és unoka, barátnő és szomszéd, feleség és anya. Nehéz mindegyiknek megfelelni, talán nem is várja el tőlünk senki. Magam sem keseredem el, ha nem lesz dicséretektől hemzsegő, kitűnő a bizonyítványom. De ki ne örülne, […] Tovább

A nővérem szerint azt csak oda kell tenni, az édesanyám szerint az csak húsz perc, a nagymamám szerint pedig az olyan egyszerű, mint a pofon. Mi az? Nem tudjátok? Én sem. Kés, villa, olló – gyerek kezébe nem való. Az enyémbe pedig tepsi, sütőforma, sodrófa és süteményeskönyv. Van az otthonunknak egy olyan pontja, amivel nem […] Tovább

Mindenek előtt: elnézést, hogy picit eltűntem! Valójában nagyon is megvoltam, de az adventi forgatag, a karácsonyi készülődés engem is magával ragadott. Most ők tűntek el, én pedig nagyon is itt vagyok. Szeretem a karácsonyt. Annak minden velejáróját. Ugyanúgy a szívemhez nőtt a forralt bor és a díszkivilágítás, a túlcsorduló szeretet és a fenyőfa illata, mint […] Tovább

Gyerekként mindegy is volt, mi az igazi neve, csak jöjjön-jöjjön és hozzon valamit. Felnőttként pedig vérremenő vitákba bonyolódom, hogy ki is ő valójában. Vannak dolgok, amik nem változnak: holnap eljön, és ez jó. Piros ruhás, nagy puttonyos, fehér szakállú. Egy kedves öreg bácsi, akit mesebeli rénszarvas szán repít minden évben egyszer a Földön élő összes […] Tovább

Néhány napja nagyapám visszaemlékezésit olvashattátok, most nagymamám múltbéli szösszeneteit osztom meg veletek. Mama is kézzel írta a történeteket, s csak ezek után egy kedves rokon jegyezte le számítógéppel. Emlékzetek a „József körúti ház” című írásomra? Ez az a ház, ahol Mama nevelkedett. Még én is emlékszem rá, mert gyerekkoromban sokszor látogattuk meg a Dédit. Ha […] Tovább

Létezik egy hely, ahol csak megnyugodni lehet. Ahol sok a nevetés és az öröm. Ami mindig befogad. Akárhányszor hagyod el, mindig visszatérhetsz. Van egy aprócska kosár, ami vigasztal, ami körülölel, ami végtelen harmóniába ringat. Néha szelíd álomba. Jó ott lenni… Valahogy így képzelheti el tizenöt hónapos kislányom Bingó kutyánk fekhelyét. Hetti örök menedéke ez az […] Tovább

Néhány oldalas könyv. Egy szuszra elolvasom. Pár percnek tűnik csupán, mire a végére érek. Szívesen olvasnám még. Kérdeznék, beszélgetnék, hallgatnék. Nagyszüleimtől kaptam ezt a könyvet. Ők írták az unokáiknak. Mama izgatottan nyomta a kezembe, s ezzel az egy mozdulattal nekem ajándékozta múltjukat. Jól ismert és eddig sosem hallott történeteket osztottak meg velünk. Papírlapokon, mert a […] Tovább