A minap Hetti rémisztő lázgörcséről írtam, amit csaknem húszezren olvastak el huszonnégy óra alatt. Kaptam hideget, meleget érte, azért, amit akkor és ott tettem vagy nem tettem. Köszönöm elsősorban annak a három mentősnek, akik ellátták a lányom, a hozzászólók tanácsait, akik megosztották velem és másokkal saját tapasztalataikat! Azt hiszem, ezen írásom is megosztó lesz. A […] Tovább

Ti tudjátok mit kell tenni, ha egy kisgyermek lázas görcsrohamot kap? Én és a férjem most már igen. De múlt héten csak azt észleltük, hogy a lányunk életveszélyes állapotban van, eszméletlenül szenved a rángó görcsöktől. Hettit szirénázó mentőautó repítette a kórházba, miután azt hittem, hogy már nem él… Nincs is arra szó, mit éreztünk a […] Tovább

Magától értetődő kézmozdulat, egy félreérthetetlen jel. Ingyen van, mégis sokat ér. Néhány másodperc figyelmesség, a múltból hozott udvariasság. Köszönés, köszöntés. Bal kézzel, jobbal, vagy egyszerre a kettővel. Tartalmas üdvözlés, maradandó búcsú. Mi lehet ez? Szabad a gazda, egy internetes szótár szerint: „Integet – tárgyatlan ige. Többször jelt ad egy kézmozdulattal, fejbólintással, szemhunyorítással vagy egy tárgy […] Tovább

Rezzenéstelen arcok, visszafojtott lélegzetek, megfeszült testek. Remény, hit, bizakodás a csodás beteljesedés után. Aztán hirtelen a lobbanékony pillanat átcsap artikulátlan őrjöngésbe, kisvártatva pedig hatalmas boldogságba, felhőtlen örömbe. A feszültség feloldódik egy hangos kiáltásban, a stressz ingerült ráncai kisimulnak, a jókora kőzuhatag pedig legördül onnan, ahonnan szokott. De a legtöbbször ebből a gyors együttlétből hiányzik a […] Tovább

Az elsőt sosem felejtjük el. Az a legemlékezetesebb. Bármilyen is legyen, mindenképpen maradandó élmény. Az első, az az első. Ha nem is kerül bele a naptárba piros betűkkel, a szívünkbe, a lelkünkbe örökre bevésődik. S az évforduló napján, reggel, ébredés után néhány pillanattal nagyot sóhajtunk. Ugye így vagytok ezzel ti is? Nem titok, ebben a […] Tovább

Mit szólnátok egy tiltott, ám igen édes és izgalmas kapcsolathoz, amit nem árulok el senkinek, nincs benne ajtócsapkodás és kifordítatlan, koszos zokni? Egy olyanra gondoltam, ami mentes a duzzogásoktól, a hisztiktől, a féltékenykedéstől és a mindennapi problémáktól. Amiből csak jó származik. Ahol nyugalom, kedvesség és bűbáj otthonoskodik. Egy örökké tartó, gyertyafényes vacsora. Csak néhány, feledhetetlen […] Tovább

Ragaszkodás. Az élet minden területén kötődünk valamihez, valakihez. Nehéz szortírozni, nem szívesen engedjük el azt, ami egykor fontos volt. Hiába az emlékezet, a tökéletes memória – tapintani, érezni kell. Szép a gondolat, de a valóság sokkal szebb. Érdekes, mert mindig emlékszem, milyen ruhában voltam az életem igazán fontos pillanatainál. Tudom, mi volt rajtam, amikor megszülettek […] Tovább

Azt mondta, ne aggódjak, mert megvárja a tizennyolcadik születésnapom. Mosolyogva legyintettem. Nem vettem komolyan. Úgyis ott lesz a huszadikon és a harmincadikon is. Mert ott kell lennie. Olyan nincs, hogy ő nem ünnepelhet velünk. Velem. Neki lett igaza. Megvárta, amíg felnőtté válok, azután elengedte a kezem, és elment tőlünk. Tőlem. Örökre. Nehéz erről beszélni, nem […] Tovább

Adni jó. De minek, ha sehol a karácsony? Mert tényleg jó. És segíteni nem csak az év végének közeledtével lehet. Hanem most is. Mindig. Nem csak másoknak, hanem neked és nekem is. Ezennel útjára bocsátom (félszegen, tele kétségekkel) a Hon-tea mozgalmat (vagy nem is tudom, minek nevezzem), hogy segítsek, hogy segíthess! Hettivel és Bingóval még […] Tovább

Kerestetik egy egyedülálló, intelligens, mérnök, ápolt, gyermek -és exfeleségmentes, óvó és védelmező, barkácszseni, aki kulturált, érzékeny, apa -és barátnőpótló, állatszerető, megértő, Brad Pitt külsejű, Hufnágel Pisti tökéletességével bíró, magabiztos férfi, aki a sivatag kellős közepén és a jég hátán is egy csődör marad! Valaki? Napok óta alig alszom, mert éjszaka olvasok, nappal pedig próbálok boldog, […] Tovább