Ha nem lenne papírom arról, hogy kizárólag mesterséges úton eshetek teherbe, azt hinném: újra babát várok. Ugyanis néhány napja megint képes vagyok széles mosolyból krokodilkönnyeket varázsolni, hangos sírásból kislányos vidámkodást faragni. Valahányszor ránézek a gyerekeimre, elérzékenyülök, mint egy hormontúltengéses kismama. Pedig nem érkezik az újabb gyermekáldás, nem dobog a szívem alatt egy másik életéjé, csupán […] Tovább

Kicsit olyan ez, mint a „szeretlek” szócska. Hetek, akár hónapok is eltelnek, mire végre ki mered mondani. Aztán egyre többször tudatod vele. Napjában százszor elmondod neki, kismilliószor leírod. Hangosan kiabálod a Markó utcán, halkan suttogod a fülébe. Aztán, ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebbszer ejted ki a szádon. Olyan viszont nem létezhet, hogy soha többé […] Tovább

Hogy milyen is egy nap három gyerekkel a nyakamon/karomban/fejem tetején? Olyan gyorsan elmegy, mintha a szél fújta volna el. Legtöbbször úgy érzem magam, mint Alíz Csodaországban, de néha mégis a rémes Elm utcába tévedek. Családanyaként az élet sokszor valóságos Kabaré, Ponyvaregénybe illő jelenetek sokasága, Nem egy vénnek való vidék. Néha tipikus Amerikai szépségnek képzelem magam, […] Tovább

Úgy suhannak el felettem a napok, mint márciusi gólya, aki Afrikából hazasietve minél előbb szeretne fészket építeni lakályos villanyoszlopa tetejére. Folyton folyvást sürgeti az időt, szeretne villámgyorsan tojásokat rakni, s alig bírja kivárni, hogy fiókái ott kuporogjanak alatta az összetartozás valóságos fészkében. Az idő rohamos múlása azt jelzi, hogy mégsem csinálom olyan rosszul ezt a […] Tovább

Elcsípett párbeszéd: -Irigyellek, mert én a hathetes kontrollra is sebzett vadként mentem! – mesélt szüléséről rémtörténetként egy játszótéri anyuka. -Az lehet, de nekem mégiscsak ott vágták át, ráadásul nyolc kemény órát vajúdtam – kontrázott egy másik. -Legalább te azonnal fel tudtál kelni, és el tudtad látni a picit, de én…levegőt is alig tudtam venni két […] Tovább

Úgy szeretném 2014 minden fontos pillanatát újranézni! Ha lenne egy olyan távirányítóm, amivel megállíthatnám a műsort, visszatekerhetném az elszalasztott perceket, sőt aminek ékes-piros gombjának egyszerű megnyomásával mindent, de mindent felvehetnék, majd újrajátszhatnék! Nem is újranézni, egyenesen újra átélni lenne kedvem… Ahogy próbálok visszagondolni a januárra, februárra, a tavaszra vagy a nyárra, egyre több kedves emlék […] Tovább

Nem szeretek várakozni a megállóban. Már szeretnék odaérni, de a busz még sehol. Minden másodpercben kinézek, vajon látom-e már. De semmi. Nem jön, hiba várom. Nem tőlem függ, mikor kanyarodik be a sarkon, pedig szeretném magam vezetni. Nem tudok ellene mit tenni, nem vagyok hatással az érkezésére. Pedig én már úgy mennék… Egyre türelmetlenebb leszek. […] Tovább

Nomen est omen – a név kötelez. Mit jelent valójában ez a latin mondás? A nevünkben ott a végzetünk vagy akárhogy is hívnak bennünket, kizárólag saját szerencsénk kovácsai vagyunk? A név csupán egy ártatlan hívójel vagy személyiségünk meghatározó eleme? Ugyan az ismert közmondás a vezetéknevekre vonatkozott, s azóta eltelt több száz év, de ez a […] Tovább

Létezik egy hely, ahol csak megnyugodni lehet. Ahol sok a nevetés és az öröm. Ami mindig befogad. Akárhányszor hagyod el, mindig visszatérhetsz. Van egy aprócska kosár, ami vigasztal, ami körülölel, ami végtelen harmóniába ringat. Néha szelíd álomba. Jó ott lenni… Valahogy így képzelheti el tizenöt hónapos kislányom Bingó kutyánk fekhelyét. Hetti örök menedéke ez az […] Tovább

Piros szalaggal átszőtt doboz. Még senki nem tud róla. Csak néhány nap múlva bonthatja ki valaki. De addig féltve őrzöm. Egy szekrény legmélyén. Várni kell, hogy megtudjuk, mi rejtőzik benne. Közeleg egy nagy nap. A sokadik a mi életünkben. Az első gyerekünk első születésnapja. Izgalmas! És most már milyen távolinak tűnik, ahonnan elindultunk. De sosem […] Tovább